1És lõn, mikor õ imádkozék egy helyen, minekutána elvégezte, monda néki egy az õ tanítványai közül: Uram, taníts minket imádkozni, miképen János is tanította az õ tanítványait.
1РӮЗЕ Ӯ дар ҷое дуо мегуфт, ва ҳангоме ки тамом кард, яке аз шогирдонаш ба Ӯ гуфт: «Худовандо! Дуо гуфтанро ба мо ёд деҳ, чунон ки Яҳьё низ ба шогирдонаш ёд додааст».
2Monda pedig nékik: Mikor imádkoztok, [ezt] mondjátok: Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved. Jõjjön el a te országod. Legyen meg a te akaratod, miképen a mennyben, azonképen e földön is.
2Ба онҳо гуфт: «Вакте ки дуо мегӯед, чунин бигӯед: "Эй Падари мо, ки дар осмонӣ! Исми Ту муқаддас бод; Малакути Ту биёяд; иродаи Ту, чунон ки дар осмон аст, дар замин ҳам ба амал ояд;
3A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk naponként.
3"Ризқу рӯзии моро ҳар рӯз ба мо бидеҳ;
4És bocsásd meg nékünk a mi bûneinket; mert mi is megbocsátunk mindeneknek, a kik nékünk adósok. És ne vígy minket kisértetbe; de szabadíts meg minket a gonosztól.
4"Ва гуноҳҳои моро биомурз, зеро ки мо низ ба ҳар қарздори худ мебахшем; ва моро ба озмоиш дучор накун, балки моро аз иблис раҳоӣ деҳ"».
5És monda nékik: Ki az közületek, a kinek barátja van, és ahhoz megy éjfélkor, és ezt mondja néki: Barátom, adj nékem kölcsön három kenyeret,
5Ва ба онҳо гуфт: «Фаразан, яке аз шумо, ки дӯсте дошта бошад, нисфи шаб пеши ӯ омада, гӯяд: "Эй дӯст! Ба ман сето нон қарз деҳ,
6Mert az én barátom én hozzám jött az útról, és nincs mit adjak ennie;
6«Зеро ки як дӯстам аз роҳ назди ман даромадааст, ва ман чизе надорам, ки пешаш бимонам";
7Az pedig onnét belõlrõl felelvén, ezt mondaná: Ne bánts engem: immár az ajtó be van zárva, és az én gyermekeim velem vannak az ágyban; nem kelhetek fel, és nem adhatok néked?
7«Ва ӯ аз дарун дар ҷавоби вай гӯяд: "Маро ташвиш надеҳ; дари хонаам баста, ва бачаҳоям бо ман дар ҷогаҳ хобидаанд; наметавонам барҳоста, ба ту чизе диҳам", -
8Mondom néktek, ha azért nem fog is felkelni és adni néki, mert az barátja, de annak tolakodása miatt felkél és ád néki, a mennyi kell.
8«Ба шумо мегӯям, ки ҳар чанд аз рӯи дӯстӣ барҳоста ба вай надиҳад ҳам, лекин ба сабаби шилқинии вай бархоста, ҳар қадар, ки пурсад, ба вая хоҳад дод.
9Én is mondom néktek: Kérjetek és megadatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek.
9«Ва Ман ба шумо мегӯям: биталабед, ба шумо дода хоҳад шуд; биҷӯед, хоҳед ёфт; дарро бикӯбед, он ба рӯятон кушода хоҳад шуд;
10Mert a ki kér, mind kap; és a ki keres, talál; és a zörgetõnek megnyittatik.
10«Зеро ҳар кӣ биталабад, мегирад, ва ҳар кӣ бичӯяд, меёбад, ва ҳар кӣ дарро бикӯбад, он ба рӯяш кушода мешавад.
11Melyik atya pedig az közületek, a kitõl a fia kenyeret kér, [és] õ talán követ ád néki? vagy ha halat, vajjon a hal helyett kígyót ád-é néki?
11«Ва кист аз шумо, ки падар бошад, ва писараш аэ ӯ нон биталабад, ва санге ба вай бидиҳад? Ё моҳӣ биталабад, ва ӯ, ба ҷои моҳӣ, море ба вай бидиҳад?
12Avagy ha tojást kér, vajjon skorpiót ád-é néki?
12«Ё, агар туҳме биталабад, каждуме ба вай бидиҳад?
13Ha azért ti gonosz létetekre tudtok a ti fiaitoknak jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ád a ti mennyei Atyátok Szent Lelket azoknak, a kik tõle kérik.
13«Пас, агар шумо, ки шарир ҳастед, ба фарзандони ҳуд додани инъомҳои некро медониста бошед, пас Падари шумо, ки дар осмон аст, чанд маротиба зиёдтар ба онҳое ки аз ӯ металабанд, Рӯҳулқудсро хоҳад дод».
14És ördögöt ûz vala ki, mely néma vala. És lõn, mikor kiment az ördög, megszólala a néma; és csodálkozék a sokaság.
14Боре Ӯ як девро, ки гунг буд, берун кард; ва ҳангоме ки дев берун шуд, гунг ба гап даромад, ва мардум дар ҳайрат монданд.
15Némelyek pedig azok közül mondának: A Belzebúb által, az ördögök fejedelme által ûzi ki az ördögöket.
15Лекин баъзе аз онҳо гуфтанд: «Ӯ девҳоро ба воситаи Баал-Забул, калони девҳо, берун мекунад».
16Mások meg, kísértvén õt, mennyei jelt kívánának tõle.
16Ва дигарон, озмуданй шуда, аз Ӯ аломати осмонӣ талаб мекарданд,
17Õ pedig tudván azoknak gondolatát, monda nékik: Minden ország, a mely magával meghasonlik, elpusztul; és ház a házzal ha [meghasonlik,] leomlik.
17Вале Ӯ фикру хаёли онҳоро дарьёфта, ба онҳо гуфт: «Ҳар салтанате ки бар зидди худ аз ҳам чудо шавад, рӯ ба харобӣ меоварад, ва ҳар хонае ки аз ҳам чудо шавад, фурӯ меғалтад.
18És a Sátán is ha õ magával meghasonlik, mimódon állhat meg az õ országa? mert azt mondjátok, hogy én a Belzebúb által ûzöm ki az ördögöket.
18«Ва агар шайтон низ аз ҳам ҷудо шавад, салтанати вай чӣ гуна устувор истода метавонад? Зеро шумо мегӯед, ки Ман девҳоро ба воситаи Баал-Забул берун мекунам.
19És ha én a Belzebúb által ûzöm ki az ördögöket, a ti fiaitok ki által ûzik ki? Annakokáért õk maguk lesznek a ti bíráitok.
19«Агар Ман девҳоро ба воситаи Баал-Забул берун мекарда бошам, писарони шумо онҳоро ба воситаи кӣ берун мекунанд? Бинобар ин онҳо довари шумо хоҳанд шуд.
20Ha pedig Isten ujjával ûzöm ki az ördögöket, kétség nélkül elérkezett hozzátok az Isten országa.
20«Лекин агар Ман девҳоро бо ангушти Худо берун мекарда бошам, пас Малакути Худо ба шумо омада расидааст.
21Mikor az erõs fegyveres õrzi az õ palotáját, a mije van, békességben van;
21«Вақге ки марди пурзӯр ҳонаи ҳудро бо яроқ нигаҳбонй мекунад, дороии вай дар амон аст,
22De mikor a nálánál erõsebb reá jövén legyõzi õt, minden fegyverét elveszi, melyhez bízott, és a mit tõle zsákmányol, elosztja.
22«Вале вақте ки шахси аз вай пурзӯртар ба вай ҳучум карда, ғолиб мебарояд, он гоҳ тамоми яроқи вайро, ки ба он умед баста буд, кашида мегирад ва дороии вайро ба тороҷ медиҳад.
23A ki velem nincs, ellenem van; és a ki velem nem takar, tékozol.
23«Ҳар кӣ бо Ман нест, ба Ман муқобил аст, ва ҳар кй бо Ман ҷамъ намекунад, вай пароканда мекунад.
24Mikor a tisztátalan lélek kimegy az emberbõl, víz nélkül való helyeken jár, nyugalmat keresvén; és mikor nem talál, [ezt] mondja: Visszatérek az én házamba, a honnét kijöttem.
24«Вақте ки рӯҳи палид аз одам берун меояд, дар чустуҷӯи роҳат дар ҷойҳои беоб гардиш мекунад ва, чун наёфт, мегӯяд:"Ба хонаи худ, ки аз он берун омадам, бармегардам".
25És [oda] menvén, kisöpörve és felékesítve találja azt.
25«Ва гашта омада, онро ҷорӯбзада ва ороста меёбад;
26Akkor elmegy, és maga mellé vesz más hét lelket, magánál gonoszabbakat, és bemenvén ott lakoznak; és annak az embernek utolsó állapota gonoszabb lesz az elsõnél.
26«Он гоҳ рафта, ҳафт рӯҳи дигари аз худаш бадтарро ҳамроҳи худ меоварад, ва дохил шуда, дар он ҷо зиндагӣ мекунанд; ва анҷоми он шахс бадтар аз аввалаш мешавад».
27Lõn pedig mikor ezeket mondá, fölemelvén szavát egy asszony a sokaság közül, monda néki: Boldog méh, a mely téged hordozott, és az emlõk, melyeket szoptál.
27Ҳангоме ки Ӯ ин суханонро мегуфт, як зан аз байни мардум овозашро баланд карда, ба Ӯ гуфт: «Хушо шикаме ки Туро ҳамл кардааст, ва пистонҳое ки Туро шир додааст!»
28Õ pedig monda: Sõt inkább boldogok a kik hallgatják az Istennek beszédét, és megtartják azt.
28Лекин Ӯ гуфт: «Хушо онҳое ки каломи Худоро мешунаванд ва онро риоя мекунанд».
29Mikor pedig a sokaság hozzá gyülekezék, kezdé mondani: E nemzetség gonosz: jelt kíván, de jel nem adatik néki, hanem ha Jónás prófétának ama jele;
29Вақте ки мардум бештар ҷамъ омадан гирифтанд, Ӯ ба сухан оғоз карда, гуфт: «Ин насл насли шарир аст; вай аломате металабад, ва ба вай, ҷуз аломати Юнуси набӣ, аломате дода нахоҳад шуд;
30Mert miképen Jónás jelül volt a Ninivebelieknek, azonképen lesz az embernek Fia is e nemzetségnek.
30«Зеро, чунон ки Юнус аломате барои мардуми Нинве буд, ҳамчунин Писари Одам низ барои ин насл хоҳад буд.
31A Délnek királynéasszonya felkél majd az ítéletkor e nemzetség férfiaival, és kárhoztatja õket: mert õ eljött a földnek szélérõl, hogy hallhassa a Salamon bölcseségét; és ímé nagyobb van itt Salamonnál.
31«Маликаи Ҷануб дар рӯзи доварӣ бо мардуми ин насл бархоста, онҳоро маҳкум хоҳад кард, зеро ки вай барои шунидани ҳикмати Сулаймон аз ақсои замин омад; ва инак, дар ин ҷо аз Сулаймон бузургтар аст.
32Ninive férfiai az ítéletkor együtt támadnak majd fel e nemzetséggel, és kárhoztatják ezt: mivelhogy õk megtértek a Jónás prédikálására; és ímé nagyobb van itt Jónásnál.
32«Мардуми Нинве дар рӯзи доварӣ бо ин насл бархоста, онро маҳкум хоҳапд кард, зеро ки онҳо аз мавъизаи Юнус тавба карданд; ва инак, дар ин ҷо аз Юнус бузургтар аст.
33Senki pedig, ha gyertyát gyújt, nem teszi rejtekbe, sem a véka alá, hanem a gyertyatartóba, hogy a kik bemennek, lássák a világosságot.
33«Хеҷ кас шамъро даргиронда, дар чои ниҳоне ё дар зери зарфе намегузорад, балки бар шамъдон мегузорад, то онҳое ки ба хона медароянд, рӯшноиро бубинанд.
34A testnek lámpása a szem: ha azért a te szemed õszinte, a te egész tested is világos lesz; ha pedig [a] [te szemed] gonosz, a te tested is sötét.
34«Чароғи бадан чашм аст; пас, агар чашмат солим бошад, тамоми баданат низ равшан хоҳад буд; аммо агар он хира бошад, баданат низ торик хоҳад буд.
35Meglásd azért, hogy a világosság, mely te benned van, sötétség ne legyen.
35«Пас, ҳазар намо: мабодо нуре ки дар туст, зулмот бошад.
36Annakokáért ha a te egész tested világos, és semmi részében sincs homályosság, olyan világos lesz egészen, mint mikor a lámpás megvilágosít téged az õ világosságával.
36«Вале агар баданат комилан равшан буда, ҳеҷ як қисми торике надошта бошад, он тамоман нуронӣ хоҳад буд, ба монанди он ю! чароғе бо дурахши худ туро мунаввар карда бошад».
37Beszéd közben pedig kéré õt egy farizeus, hogy ebédeljen nála. Bemenvén azért, leüle enni.
37Вақте ки Ӯ ин суханонро гуфт, як фарисй Ӯро ба хонаи худ ба хӯрок таклиф кард; Ӯ омада, назди суфра нишаст.
38A farizeus pedig mikor [ezt] látta, elcsodálkozék, hogy ebéd elõtt elõbb nem mosdott meg.
38Фарисй чун дид, ки Ӯ пеш аз хӯрок даст нашуст, мутааҷҷиб шуд.
39Monda pedig az Úr néki: Ti farizeusok jóllehet a pohárnak és tálnak külsõ részét megtisztítjátok; de a belsõtök rakva ragadománynyal és gonoszsággal.
39Лекин Худованд ба вай гуфт: «Ҳоло шумо, фарисиён, беруни пиёла ва табақро тоза мекунед, аммо даруни шумо аз дуздӣ ва шарорат иур аст.
40Bolondok, a ki azt teremtette, a mi kívül van, nem ugyanaz teremtette-é azt is, a mi belõl van?
40«Эй беаклон! Оё Ҳамои ки берунро офаридааст, дарунро низ наофаридааст?
41Csak adjátok alamizsnául a mi benne van; és minden tiszta lesz néktek.
41«Беҳтар аст, ки аз он чи Доред, садақа диҳед: ои гоҳ ҳама чиз барои шумо тоза хоҳад буд.
42De jaj néktek farizeusok! mert megadjátok a dézsmát a mentától, rutától és minden paréjtól, de hátra hagyjátok az ítéletet és az Isten szeretetét: pedig ezeket kellene cselekedni, és amazokat sem elhagyni.
42«Аммо вой бар ҳоли шумо, эй фарисиён, ки аз наъно, садоб ва ҳар навъ сабзавот ушр медиҳед, вале ба адолат ва муҳаббати Худо беэътиноӣ мекунед; мебоист онҳоро ба ҷо оварда, инҳоро низ тарк намекардед.
43Jaj néktek farizeusok! mert szeretitek az elõlülést a gyülekezetekben, és a piaczokon való köszöntéseket.
43«Вой бар ҳоли шумо, эй фарисиён, ки дӯст медоред дар куништҳо болонишин бошед ва дар кӯчаю бозорҳо салому табрикҳо бишнавед.
44Jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok! mert olyanok vagytok, mint a sírok, a melyek nem látszanak, és az emberek, a kik azokon járnak, nem tudják.
44«Вой бар ҳоли шумо, эй китобдонон ва фарисиёнц риёкор, ки шумо ба қабрҳои аз назар пинҳон монанд ҳастед, ки мардум дар болои онҳо роҳ мераванд ва инро намедонанд».
45Felelvén pedig egy a törvénytudók közül, monda néki: Mester, mikor ezeket mondod, minket is bántasz.
45Дар ҷавоб яке аз шариатдонон баӮгуфт: «Эй Ӯстод! Бо ин суханопат моро низ таҳқир мекунй».
46Õ pedig monda: Jaj néktek is törvénytudók! mert elhordozhatatlan terhekkel terhelitek meg az embereket, de ti magatok egy ujjotokkal sem illetitek azokat a terheket.
46Аммо Ӯ гуфт: «Вой бар ҳоли шумо низ, эй шариатдонон, ки борҳои душворро бар дӯши Мардум мегузоред, лекин худатон як апгуштро Ҳам ба он борҳо намерасонед.
47Jaj néktek! mert ti építitek a próféták sírjait; a ti atyáitok pedig megölték õket.
47«Вой бар ҳоли шумо, ки мақбараҳои акбиёро бино мекунед, ва ҳол он ки падарони шумо онҳоро куштаанд;
48Tehát bizonyságot tesztek és jóvá hagyjátok atyáitok cselekedeteit; mert azok megölték õket, ti pedig építitek sírjaikat.
48«Бо ҳамин шумо шоҳнд ва шарики аъмоли падарони худ мегардед, зеро ки онҳо анбиёро куштаанд, ва шумо мақбараҳошонро бино мекунед.
49Ezért mondta az Isten bölcsesége is: Küldök õ hozzájuk prófétákat és apostolokat; és azok közül [némelyeket] megölnek, és [némelyeket] elüldöznek;
49«Барои ҳамин ҳам ҳикмати Худо гуфтааст: „Ба наздашон анбиё ва ҳаввориёнро мефиристам, ва аз онҳо баъзеро хоҳанд кушт, ва баъзеро таъқиб хоҳакд кард;
50Hogy számon kéressék e nemzetségtõl minden próféták vére, mely e világ fundamentomának felvettetésétõl fogva kiontatott,
50«То ки хуни тамоми анбиё, ки аз аввали офариниши ҷаҳон рехта шудааст, ба гардани ин насл гузошта шавад:
51Az Ábel vérétõl fogva mind a Zakariás véréig, ki elveszett az oltár és a templom között: bizony, mondom néktek, számon kéretik e nemzetségtõl.
51«Аз хуни Ҳобил то хуни Закарьё, ки ваи дар миёни қурбонгоҳ ва маъбад кушта шудааст". Оре, ба шумо мегуям, ки он ба гардани ин насл гузошта хоҳад шуд.
52Jaj néktek törvénytudók! mert elvettétek a tudománynak kulcsát: ti magatok nem mentetek be, és a kik be akartak menni, azokat meggátoltátok.
52«Вой бар ҳоли шумо, эй шариатдонон, ки шумо калиди донишро гирифтаед: худатон надаромадед ва ба онҳое ки даромадан мехостанд, монеъ шудед».
53Mikor pedig ezeket mondá nékik, az írástudók és farizeusok kezdének felette igen ellene állani és õt sok dolog felõl kikérdezgetni,
53Вакте ки Ӯ ин суханонро ба онҳо мегуфт, китобдонон ва фарисиён бошиддат Ӯро фишор дода, боз бисьёр чизҳоро аз Ӯ пурсидан гирифтанд,
54Ólálkodván õ utána, és igyekezvén valamit az õ szájából kikapni, hogy vádolhassák õt.
54Ва мунтазир буданд, то ки аз забонаш чизе бишнаванду Ӯро айбдор кунанд.