¹Elközelgetett pedig a kovásztalan kenyerek ünnepe, mely husvétnak mondatik.

¹ИДИ фатир, ки фисҳ номида мешавад, наздик буд;

²És a fõpapok és az írástudók keresnek vala módot, hogyan öljék meg õt; mert féltek a néptõl.

²Саркоҳинон ва китобдонон дар тараддуди он буданд, ки чӣ сон Ӯро ба қатл расонанд, чунки аз мардум метарсиданд.

³Beméne pedig a Sátán Júdásba, ki Iskáriótesnek neveztetik, és a tizenkettõnek számából vala;

³Ва ба дили Яҳудо, ки лақаби Исқарьютро дошт ва аз ҷумлаи он дувоздаҳ буд, шайтон даромад.

⁴És elmenvén, megbeszélé a fõpapokkal és a vezérekkel, mimódon adja õt nékik kezökbe.

⁴Пас ваӣ рафта, бо саркоҳинон ва сардорон гуфтугӯ кард, ки чй сон Ӯро ба онҳо таслим кунад.

⁵És azok örülének, és megszerzõdének, hogy pénzt adnak néki;

⁵Онҳо шод гаштанд ва ба вай пул доданӣ шуданд.

⁶Õ pedig megigéré, és keres vala jó alkalmat, hogy õt nékik kezökbe adja zenebona nélkül.

⁶Вай ваъда кард, ва фурсат меҷуст, то кн Ӯро дур аз чашми мардум ба онҳо таслим кунад.

⁷Eljöve pedig a kovásztalan kenyerek napja, melyen meg kelle öletni a husvéti báránynak;

⁷Ва рӯзи иди фатир, ки барраи фисҳро қурбонӣ кардан лозим буд, фаро расид.

⁸És elküldé Pétert és Jánost, mondván: Elmenvén, készítsétek el nékünk a husvéti bárányt, hogy megegyük.

⁸Ва Ӯ Петрус ва Юҳанноро фиристода, гуфт: «Биравед ва фисҳро барои хӯрдани мо тайёр кунед».

⁹Õk pedig mondának néki: Hol akarod, hogy elkészítsük?

⁹Ба Ӯ гуфтанд: «Дар куҷо мехохӣ, ки тайёр кунем?»

¹⁰És õ monda nékik: Ímé, mikor bementek a városba, szembe jõ veletek egy ember, ki egy korsó vizet visz; kövessétek õt abba a házba, a melybe bemegy.

¹⁰Ба онҳо гуфт: «Инак, вақге ки ба шаҳр медароед, марде ба шумо рӯ ба рӯ хоҳад шуд, ки кӯзаи обро бардошта мебарад; аз ақибаш равона шавед то ба хонае ки вай медарояд,

¹¹És mondjátok a ház gazdájának: Ezt mondja néked a Mester: Hol van az a szállás, a hol megeszem az én tanítványaimmal a husvéti bárányt?

¹¹«Ва ба соҳиби хона бигӯед: Ӯстод ба ту мегӯяд: меҳмонхона куҷост, ки он ҷо фисҳро бо шогирдони Худ бихӯрам?"

¹²És õ mutat néktek egy nagy vacsoráló helyet, berendezve, ott készítsétek el.

¹²«Вай ба шумо болохонаи калони мафрушеро нишон медиҳад; дар он ҷо тайёр кунед».

¹³Elmenvén pedig, úgy találák, a mint mondta nékik; és elkészíték a húsvéti bárányt.

¹³Онҳо равона шуданд ва, чунон ки Ӯ гуфта буд, ё'фтанд, ва фисҳро омода карданд.

¹⁴És mikor eljött az idõ, asztalhoz üle, és a tizenkét apostol õ vele egyetembe.

¹⁴Ва ҳангоме ки соат расид, Ӯ назди суфра нишаст, ва дувоздаҳ ҳаввориён бо Ӯ буданд.

¹⁵És monda nékik: Kívánva kívántam a husvéti bárányt megenni veletek, melõtt én szenvednék:

¹⁵Ба онҳо гуфт: «Хеле иштиёқманд будам, ки пеш аз уқубати Худ ин фисҳро бо шумо бихӯрам;

¹⁶Mert mondom néktek, hogy többé nem eszem abból, míglen beteljesedik az Isten országában.

¹⁶Зеро ба шумо мегӯям, ки аз он дигар нахоҳам хӯрд, то вақте ки дар Малакути Худо ба амал ояд».

¹⁷És [a] pohárt vévén, minekutána hálákat adott, monda: Vegyétek ezt, és osszátok el magatok között:

¹⁷Ва косаро гирифта, шукргузорӣ намуд ва гуфт: «Инро бигиред ва дар миёни худ тақсим кунед;

¹⁸Mert mondom néktek, hogy nem iszom a szõlõtõkének gyümölcsébõl, míglen eljõ az Isten országa.

¹⁸«Зеро ба шумо мегӯям, ки дигар аз шираи ангур нахоҳам нӯшид, то вақте ки Малакути Худо биёяд».

¹⁹És minekutána a kenyeret vette, hálákat adván megszegé, és adá nékik, mondván: Ez az én testem, mely ti érettetek adatik: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.

¹⁹Ва нонро гирифта, шукргузорӣ намуд ва пора карда, ба онҳо доду гуфт: «Ин Бадани Ман аст, ки барои шумо таслим карда мешавад; инро барои хотираи Ман ба ҷо оваред».

²⁰Hasonlóképen a pohárt is, minekutána vacsorált, ezt mondván: E pohár amaz új szövetség az én véremben, mely ti érettetek kiontatik.

²⁰Ҳамчунин косаро баъд аз таоми шом гирифта, гуфт: «Ин коса аҳди ҷадид аст дар Хуни Ман, ки барои шумо рехта мешавад.

²¹De ímé annak a keze, a ki engem elárul, velem van az asztalon.

²¹«Ва инак, дасти таслимкунандаи Ман бо Ман дар сари суфра аст.

²²És az embernek Fia jóllehet, elmegy, mint elvégeztetett: de jaj annak az embernek, a ki által elárultatik!

²²«Агарчи Писари Одам ончунон, ки пешакй мукяррар шудааст, меравад, лекин вой бар ҳоли он кас, ки ба воситаи ваи Ӯ таслим карда шавад».

²³És õk kezdék egymás között kérdezni, vajjon ki lehet az õ közöttük, a ki ezt meg fogja tenni?

²³Ва онҳо аз якдигар пурсидан гирифтанд, ки кадоме аз онҳо ин корро мекарда бошад?

²⁴Támada pedig köztük versengés is, hogy ki tekinthetõ köztük nagyobbnak.

²⁴Дар миёни онҳо инчунин баҳсу мунозира шуд, ки кадоме аз онҳо бояд бузургтар ҳисоб ёбад.

²⁵Õ pedig monda nékik: A pogányokon uralkodnak az õ királyaik, és a kiknek azokon hatalmuk van, jóltévõknek hivatnak.

²⁵Вале Ӯ ба онҳо гуфт: «Подшоҳони халқҳо бар онҳо ҳукмронй мекунанд, ва ҳокимони онҳо валинеъмат хонда мешаванд;

²⁶De ti nem úgy: hanem a ki legnagyobb köztetek, olyan legyen, mint a ki legkisebb; és a ki fõ, mint a ki szolgál.

²⁶«Аммо шумо ин тавр не: балки он ки дар байни шумо бузургтар аст, бояд монанди хурдтарин бошад, ва сардор - монанди хизматгузор.

²⁷Mert melyik nagyobb, az-é, a ki asztalnál ül, vagy a ki szolgál? nemde a ki asztalnál ül? De én ti köztetek olyan vagyok, mint a ki szolgál.

²⁷«Зеро кадоме бузургтар аст: он ки назди суфра менишинад, ё он ки хизматгузор аст? Оё на он аст, ки назди суфра менишинад? Аммо Ман дар миёни шумо монанди хизматгузор ҳастам.

²⁸Ti vagytok pedig azok, kik megmaradtatok én velem az én kísérteteimben;

²⁸«Ва шумо касоне ҳастед, ки дар озмоишҳои Ман бо Ман будед,

²⁹Én azért adok néktek, miképen az én Atyám adott nékem, országot,

²⁹«Ва Ман ба шумо Малакуте месупорам, чунон ки Падарам ба Ман супурдааст,

³⁰Hogy egyetek és igyatok az én asztalomon az én országomban, és üljetek királyi székeken, ítélvén az Izráelnek tizenkét nemzetségét.

³⁰«То ки шумо дар Малакути Ман дар сари суфраи Ман бихӯред ва бинӯшед, ва шумо бар тахтҳо нишаста, бар дувоздаҳ сибти Исроил доварӣ хоҳед кард».

³¹Monda pedig az Úr: Simon! Simon! ímé a Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát;

³¹Ва Худованд гуфт: «Шимъӯн! Шимъӯн! Инак, шайтон талабгори он буд, ки шуморо мисли гандуме аз ғарбел гузаронад;

³²De én imádkoztam érted, hogy el ne fogyatkozzék a te hited: te azért idõvel megtérvén, a te atyádfiait erõsítsed.

³²«Аммо Ман барои ту дуо гуфтам, то ки имонат таназзул накунад; ва ту як вакте, руҷуъ намуда, бародарони худро устувор гардон».

³³Õ pedig monda néki: Uram, te veled kész vagyok mind tömlöczre, mind halálra menni!

³³Вай ба Ӯ гуфт: «Худовандо! Ман тайёр ҳастам, ки бо Ту ҳам ба зиндон ва ҳам ба мамот биравам».

³⁴És õ monda: Mondom néked Péter: Ma nem szól addig a kakas, míg te háromszor meg nem tagadod, hogy ismersz engem.

³⁴Лекин Ӯ гуФт: «Ба ту, эй Петрус, мегӯям, ки имрӯз, пеш аз он ки хурӯс бонг занад, ту се бор инкоркунон ҳоҳй гуфт, ки Маро намешиносй».

³⁵És monda nékik: Mikor elküldtelek benneteket erszény, táska és saru nélkül, volt-é valamiben fogyatkozástok? Õk pedig mondának: Semmiben sem.

³⁵Ва ба онҳо гуфт: «Вақте ки Ман шуморо бе ҳамьён, бе тӯрба ва бе пойафзол фиристодам, оё ба чизе эҳтиёҷ доштед?» Гуфтанд: «Ба ҳеҷ чиз».

³⁶Monda azért nékik: De most, a kinek erszénye van elõvegye, hasonlóképen a táskát; és a kinek nincs, adja el felsõ ruháját, és vegyen szablyát.

³⁶Ва Ӯ ба онҳо гуфт: «Лекин акнун касе ки ҳамьён дорад, онро бигирад; ҳамчунин тӯрбаро; ва касе ки шамшер надорад, ҷомаи худро фурӯҳта, бихарад.

³⁷Mert mondom néktek, hogy még ennek az írásnak be kell teljesülni rajtam, hogy: És a gonoszok közé számláltatott. Mert a mik reám vonatkoznak is, elvégeztetnek.

³⁷«Зеро ба шумо мегӯям, ки ин сухани Навиштаҳо низ бояд дар ҳаққи Ман ба амал ояд: "Аз ҷинояткорон шумурда шуд". Зеро ҳар чи дар бораи Ман аст, интиҳо меёбад».

³⁸Azok pedig mondának: Uram, ímé van itt két szablya. Õ pedig monda: Elég.

³⁸Ва онҳо гуфтанд: «Худовандо! Инак, дар ин ҷо дуто шамшер ҳаст». Ба онҳо гуфт: «Кифоя аст».

³⁹És kimenvén, méne az õ szokása szerint az Olajfák hegyére; követék pedig õt az õ tanítványai is.

³⁹Ва берун омада, аз рӯи одат, ба кӯҳи Зайтун рафт; шогирдон низ аз ақиби Ӯ рафтанд.

⁴⁰És mikor ott a helyen vala, monda nékik: Imádkozzatok, hogy kísértetbe ne essetek.

⁴⁰Вақте ки ба он мавзеъ расид, ба онҳо гуфт: «Дуо гӯед, то ба озмоиш дучор нашавед».

⁴¹És õ eltávozék tõlök mintegy kõhajításnyira; és térdre esvén, imádkozék,

⁴¹Ва Худаш ба масофаи андохтани санге аз онҳо дур шуда, зону зад ва дуо карда, гуфт:

⁴²Mondván: Atyám, ha akarod, távoztasd el tõlem e pohárt; mindazáltal ne az én akaratom, hanem a tiéd legyen!

⁴²«Эй Падар! Агар бихоҳй, ин косаро аз Ман бигзарон; лекин на иродаи Ман, балки иродаи Ту бигзор ба амал ояд».

⁴³És angyal jelenék meg néki mennybõl, erõsítvén õt.

⁴³Ва фариштае аз осмон бар Ӯ зоҳир гардида, Ӯро тақвият медод.

⁴⁴És haláltusában lévén, buzgóságosabban imádkozék; és az õ verítéke olyan vala, mint a nagy vércseppek, melyek a földre hullanak.

⁴⁴Ва Ӯ дар изтироб афтода, бо ҷахди бештаре дуо мегуфт; ва арақи Ӯ мисли қатраҳои хун буд, ки бар замин мечакид.

⁴⁵És minekutána fölkelt az imádkozástól, az õ tanítványaihoz menvén, aludva találá õket a szomorúság miatt,

⁴⁵Баъд аз дуо барҳоста, Ӯ назди шогирдон омад, ва онҳоро дид, ки аз ғусса хоб рафтаанд.

⁴⁶És monda nékik: Mit alusztok? Keljetek fel és imádkozzatok, hogy kísértetbe ne essetek.

⁴⁶Ва ба онҳо гуфт: «Чаро ҳоб рафтаед? Барҳоста, дуо гӯед, то ки ба озмоиш дучор нашавед».

⁴⁷És mikor még beszéle, ímé sokaság [jöve,] melynek az méne elõtte, a ki Júdásnak neveztetik, egy a tizenkettõ közül: és közelgete Jézushoz, hogy õt megcsókolja.

⁴⁷Ҳанӯз ки Ӯ сухан мегуфт, инак мардуми бисьёре паядо шуданд, ва пешопеши онҳо яке аз он дувоздаҳ, ки Яҳудо ном дошт, равона буд, ва назди Исо омад, то ки Ӯро бибӯсад. Зеро ки ишорате ба онҳо дода, гуфта буд: «Ҳар киро бнбӯсам, Ҳамон аст».

⁴⁸Jézus pedig monda néki: Júdás, csókkal árulod el az embernek Fiát?

⁴⁸Ва Исо ба вай гуфт: «Эй Йҳудо! Оё Писари Одамро бо бӯса таслим мекунй?»

⁴⁹Látván pedig azok, a kik õ körülötte [valának,] a mi következik, mondának néki: Uram, vágjuk-é õket fegyverrel?

⁴⁹Касоне ки бо Ӯ буданд, чун диданд, ки кор ба чй меанҷомад, ба Ӯ гуфтанд: «Худовандо! Оё ба шамшер бизанем?»

⁵⁰És közülök valaki megvágá a fõpap szolgáját, és levágá annak jobb fülét.

⁵⁰Ва яке аз онҳо ғуломи саркоҳинро зада» гӯши рости вайро бурида партофт.

⁵¹Felelvén pedig Jézus, monda: Elég eddig. És illetvén annak fülét, meggyógyítá azt.

⁵¹Ӣсо дар ҷавоб гуфт: «Даст кашед, бас аст». Ва гӯши вайро ламс карда, шифо дод.

⁵²Monda pedig Jézus azoknak, a kik õ hozzá mentek, a fõpapoknak, a templom tisztjeinek és a véneknek: Mint valami latorra, úgy jöttetek szablyákkal és fustélyokkal?

⁵²Ва Исо ба саркоҳинон ва сардорони маъбад ва гшроне ки бар зидди Ӯ ҷамъ омада буданд, гуфт: «Гӯё бар зидди роҳзане шумо бо шамшеру таёқҳо берун омадаед, то Маро дастгир кунед!

⁵³Mikor minden nap veletek voltam a templomban, a ti kezeiteket nem vetétek én reám; de ez a ti órátok, és a sötétségnek hatalma.

⁵³«Ҳар рӯз Ман назди шумо дар маъбад будам, ва шумо ба Ман дасти таҷовуз дароз накардед; аммо ҳоло соати шумост, ки зулмот ҳукмфармост».

⁵⁴Megfogván azért õt, elvezeték, és elvivék a fõpap házába. Péter pedig követi vala távol.

⁵⁴Ва Ӯро дастгир карда бурданд, ва ба хонаи саркоҳин оварданд. Ва Петрус аз дур аз паи онҳо равона шуд.

⁵⁵És mikor tüzet gerjesztettek az udvar közepén, és õk együtt leültek, Péter is leüle õ velök.

⁵⁵Вакте ки онҳо дар рӯи ҳавлӣ оташ даргиронда, даври он якҷоя нишастанд, Петрус низ дар миёни онҳо нишаст.

⁵⁶És meglátván õt egy szolgálóleány, a mint a világosságnál ült, szemeit reá vetvén, monda: Ez is õ vele vala!

⁵⁶Ва канизе вайро назди оташ нишаста дид ва синчакунон ба вай нигоҳ карда, гуфт: «Ин ҳам бо Ӯ буд».

⁵⁷Õ pedig megtagadá õt, mondván: Asszony, nem ismerem õt!

⁵⁷Лекин вай инкор карда, ба зан гуфт: «Ман Ӯро намещиносам».

⁵⁸És egy kevéssel azután más látván õt, monda: Te is azok közül való vagy! Péter pedig monda: Ember, nem vagyok!

⁵⁸Пас аз муддате як одами дигар вайро дида, гуфт: «Ту ҳам яке аз онҳо ҳастӣ». Аммо Петрус ба он одам гуфт: «Ман аз онҳо нестам».

⁵⁹És úgy egy óra mulva más valaki erõsíté, mondván: Bizony ez is vele vala: mert Galileából való is.

⁵⁹Тахминан як соат гузаштан баъд, боз як каси дигар боисрор гуфт: «Дар ҳақиқат ин ҳам бо Ӯ буд, зеро ки вай ҷалилист».

⁶⁰Monda pedig Péter: Ember, nem tudom, mit mondasz! És azonnal, mikor õ még beszélt, megszólalt a kakas.

⁶⁰Аммо Петрус ба он кас гуфт: «Намедонам, ки ту чӣ мегӯӣ». Ва ҳанӯз вай сухан меронд, ки дарҳол хурӯс бонг зад.

⁶¹És hátra fordulván az Úr, tekinte Péterre. És megemlékezék Péter az Úr szaváról, a mint néki mondta: Mielõtt a kakas szól, háromszor megtagadsz engem.

⁶¹Ва Худованд рӯй гардонда, ба Петрус назар андохт; ва Петрус сухани Худовандро ба ёд овард, ки ба вай гуфта буд: «Имрӯз, пеш аз он ки хурӯс бонг занад, Маро се бор инкор хоҳӣ кард».

⁶²És kimenvén Péter, keservesen síra.

⁶²Ва берун рафта, зор-зор гирист.

⁶³És azok a férfiak, a kik fogva tarták Jézust, csúfolják vala, vervén õt.

⁶³Касоне ки Исоро дастгир карда буданд, Ӯро тамасхур мекарданд ва мезаданд;

⁶⁴És [szemeit] betakarván, arczul csapdosák õt, és kérdezék õt, mondván: Prófétáld meg ki az, a ki téged vere?

⁶⁴Ва рӯи Ӯро пӯшида, торсакӣ мезаданд ва аз Ӯ мепурсиданд: «Нубувват кун, ки Туро кӣ задааст?»

⁶⁵És sok egyéb dolgot mondának néki, szidalmazván õt.

⁶⁵Ва боз бисьёр ҳақоратҳои дигар дар ҳаққи Ӯ ба забон меронданд.

⁶⁶És a mint nappal lett, egybegyûle a nép véneinek tanácsa, fõpapok és írástudók: és vivék õt az õ gyülekezetükbe,

⁶⁶Ҳамин ки чашми рӯз кушода шуд, пирони қавм, саркоҳинон ва китобдонон ҷамъ омада, Ӯро ба шӯрои худ дароварданд,

⁶⁷Mondván: Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nékünk. Monda pedig nékik: Ha mondom néktek, nem hiszitek:

⁶⁷Ва гуфтанд: «Оё Ту Масеҳ ҳастӣ? Ба мо бигӯй». Ба онҳо гуфт: «Агар ба шумо гӯям, бовар намекунед;

⁶⁸De ha kérdezlek is, nem feleltek nékem, sem el nem bocsátotok.

⁶⁸«Ва агар ба шумо савол диҳам, ҷавоб намегардонед ва Маро озод намекунед;

⁶⁹Mostantól fogva ül az embernek Fia az Isten hatalmának jobbja felõl.

⁶⁹«Минбаъд Писари Одам ба ямини қуввати Худо хоҳад нишаст».

⁷⁰Mondának pedig mindnyájan: Te vagy tehát az Isten Fia? Õ pedig monda nékik: Ti mondjátok, hogy én vagyok!

⁷⁰Ва ҳама гуфтанд: «Пас, Ту Пксари Худо ҳастӣ?» Ба онҳо гуфт: «Шумо мегуед, ки Ман ҳастам».

⁷¹Azok pedig mondának: Mi szükségünk van még bizonyságra? Hiszen mi magunk hallottuk az õ szájából.

⁷¹Ва онҳо гуфтанд: «Дигар ба мо чӣ шаҳодате лозим аст? Зеро ки худамон аз забони Ӯ шунидем!»