¹Jób pedig felele, és monda:

¹Nang magkagayo'y sumagot si Job at nagsabi,

²Oh, ha az én bosszankodásomat mérlegre vetnék, és az én nyomorúságomat vele együtt tennék a fontba!

²Oh timbangin nawa ang aking pagkainip, at ang aking mga kasakunaan ay malagay sa mga timbangan na magkakasama.

³Bizony súlyosabb ez a tenger fövenyénél; azért balgatagok az én szavaim.

³Sapagka't ngayo'y magiging lalong mabigat kay sa buhangin sa mga dagat: kaya't ang aking pananalita ay napabigla.

⁴Mert a Mindenható nyilai vannak én bennem, a melyeknek mérge emészti az én lelkemet, és az Istennek rettentései ostromolnak engem.

⁴Sapagka't ang mga palaso ng Makapangyarihan sa lahat ay nasasaksak sa akin, ang lason niyaon ay hinitit ng aking diwa; ang mga pangkilabot ng Dios ay nangahahanay laban sa akin.

⁵Ordít-é a vadszamár a zöld füvön, avagy bõg-é az ökör az õ abrakja mellett?

⁵Umuungal ba ang mailap na asno pag may damo? O umuungal ba ang baka sa kaniyang pagkain?

⁶Vajjon ízetlen, sótalan étket eszik-é az ember; avagy kellemes íze van-é a tojásfehérnek?

⁶Makakain ba ng walang asin ang matabang? O mayroon bang lasa ang puti ng isang itlog?

⁷Lelkem iszonyodik érinteni is; olyanok azok nékem, mint a megromlott kenyér!

⁷Tinatanggihang hipuin ng aking kaluluwa; mga karumaldumal na pagkain sa akin.

⁸Oh, ha az én kérésem teljesülne, és az Isten megadná, amit reménylek;

⁸Oh mangyari nawa ang aking kahilingan; at ipagkaloob nawa sa akin ng Dios ang bagay na aking minimithi!

⁹És tetszenék Istennek, hogy összetörjön engem, megoldaná kezét, hogy szétvagdaljon engem!

⁹Sa makatuwid baga'y kalugdan nawa ng Dios na pisain ako; na bitawan ang kaniyang kamay, at ihiwalay ako!

¹⁰Még akkor lenne valami vigasztalásom; újjonganék a fájdalomban, a mely nem kimél, mert nem tagadtam meg a Szentnek beszédét.

¹⁰Kung magkagayo'y magtataglay pa ako ng kaaliwan; Oo, ako'y makapagbabata sa mga walang awang sakit; sapagka't hindi ko itinakuwil ang mga salita ng Banal.

¹¹Micsoda az én erõm, hogy várakozzam; mi az én végem, hogy türtõztessem magam?!

¹¹Ano ang aking lakas, na ako'y maghihintay? At ano ang aking wakas na ako'y magtitiis?

¹²Kövek ereje-é az én erõm, avagy az én testem aczélból van-é?

¹²Ang akin bang tibay ay tibay ng mga bato? O ang akin bang laman ay tanso?

¹³Hát nincsen-é segítség számomra; avagy a szabadulás elfutott-é tõlem?!

¹³Di ba ako'y walang sukat na kaya, at ang karunungan ay lumayo sa akin?

¹⁴A szerencsétlent barátjától részvét illeti meg, még ha elhagyja is a Mindenhatónak félelmét.

¹⁴Siyang nanglulupaypay ay dapat pagpakitaang loob ng kaniyang kaibigan; kahit siya na walang takot sa Makapangyarihan sa lahat.

¹⁵Atyámfiai hûtlenül elhagytak mint a patak, a mint túláradnak medrükön a patakok.

¹⁵Ang aking mga kapatid ay nagsipagdaya na parang batis, na parang daan ng mga batis na nababago;

¹⁶A melyek szennyesek a jégtõl, a melyekben [olvadt] hó hömpölyög;

¹⁶Na malabo dahil sa hielo, at siyang kinatunawan ng nieve:

¹⁷Mikor átmelegülnek, elapadnak, a hõség miatt fenékig száradnak.

¹⁷Paginit ay nawawala: pagka mainit, ay nangatutunaw sa kanilang dako.

¹⁸Letérnek útjokról a vándorok; felmennek a sivatagba [utánok] és elvesznek.

¹⁸Ang mga pulutong na naglalakbay sa pagsunod sa mga yaon ay nangaliligaw; nagsisilihis sa ilang at nawawala.

¹⁹Nézegetnek utánok Téma vándorai; Sébának utasai bennök reménykednek.

¹⁹Minasdan ng mga pulutong na mula sa Tema, hinintay ang mga yaon ng mga pulutong na mula sa Seba.

²⁰Megszégyenlik, hogy bíztak, közel mennek és elpirulnak.

²⁰Sila'y nangapahiya, sapagka't sila'y nagsiasa; sila'y nagsiparoon at nangatulig.

²¹Így lettetek ti most semmivé; látjátok a nyomort és féltek.

²¹Sapagka't ngayon, kayo'y nauwi sa wala; kayo'y nangakakakita ng kakilabutan, at nangatatakot.

²²Hát mondtam-é: adjatok nékem [valamit,] és a ti jószágotokból ajándékozzatok meg engem?

²²Sinabi ko baga: Bigyan mo ako? O, Maghandog ka ng isang kaloob sa akin ng iyong pag-aari?

²³Szabadítsatok ki engem az ellenség kezébõl, és a hatalmasok kezébõl vegyetek ki engem?

²³O, Iligtas mo ako sa kamay ng kaaway? O, tubusin mo ako sa kamay ng mga namimighati?

²⁴Tanítsatok meg és én elnémulok, s a miben tévedek, értessétek meg velem.

²⁴Turuan mo ako, at ako'y mamamayapa; at ipaunawa mo sa akin kung ano ang aking pinagkasalahan.

²⁵Oh, mily hathatósak az igaz beszédek! De mit ostoroz a ti ostorozásotok?

²⁵Pagkatindi nga ng mga salita ng katuwiran! Nguni't anong sinasaway ng iyong pakikipagtalo?

²⁶Szavak ostorozására készültök-é? Hiszen a szélnek valók a kétségbeesettnek szavai!

²⁶Iniisip ba ninyong sumaway ng mga salita? Dangang ang mga salita ng walang inaasahan ay parang hangin.

²⁷Még az árvának is néki esnétek, és [sírt] ásnátok a ti barátotoknak is?!

²⁷Oo, kayo'y magsasapalaran sa ulila, at ginawa ninyong kalakal ang inyong kaibigan.

²⁸Most hát tessék néktek rám tekintenetek, és szemetekbe csak nem hazudom?

²⁸Ngayon nga'y kalugdan mong lingapin ako; sapagka't tunay na hindi ako magbubulaan sa iyong harap.

²⁹Kezdjétek újra kérlek, ne legyen hamisság. Kezdjétek újra, az én igazságom még mindig áll.

²⁹Kayo'y magsibalik isinasamo ko sa inyo, huwag magkaroon ng kalikuan; Oo, kayo'y magsibalik uli, ang aking usap ay matuwid.

³⁰Van-é az én nyelvemen hamisság, avagy az én ínyem nem veheti-é észre a nyomorúságot?

³⁰May di ganap ba sa aking dila? Hindi ba makapapansin ang aking pagwawari ng mga suwail na bagay?