¹Én vagyok az az ember, a ki nyomorúságot látott az õ haragjának vesszeje miatt.

¹Ako ang tao na nakakita ng pagdadalamhati sa pamalo ng iyong poot.

²Engem vezérlett és járatott sötétségben és nem világosságban.

²Ako'y kaniyang pinatnubayan at pinalakad sa kadiliman, at hindi sa liwanag.

³Bizony ellenem fordult, [ellenem] fordítja kezét minden nap.

³Tunay na laban sa akin ay kaniyang iginagalaw ang kaniyang kamay na muli't muli buong araw.

⁴Megfonnyasztotta testemet és bõrömet, összeroncsolta csontjaimat.

⁴Ang aking laman at aking balat ay pinatanda niya; kaniyang binali ang aking mga buto.

⁵[Erõsséget] épített ellenem és körülvett méreggel és fáradsággal.

⁵Ako'y kinalaban niya, at kinulong ako ng hirap at pagdaramdam.

⁶Sötét helyekre ültetett engem, mint az örökre meghaltakat.

⁶Kaniyang pinatahan ako sa mga madilim na dako, gaya ng nangamatay nang malaon.

⁷Körülkerített, hogy ki ne mehessek, nehézzé tette lánczomat.

⁷Kaniyang binakuran ako na anopa't ako'y hindi makalabas; kaniyang pinabigat ang aking tanikala.

⁸Sõt ha kiáltok és segítségül hívom is, nem hallja meg imádságomat.

⁸Oo, pagka ako'y dumadaing, at humihinging tulong, kaniyang pinagsasarhan ang aking daing.

⁹Elkerítette az én útaimat terméskõvel, ösvényeimet elforgatta.

⁹Kaniyang binakuran ang aking mga daan ng tinabas na bato, kaniyang iniliko ang aking mga landas.

¹⁰Ólálkodó medve õ nékem [és] lesben álló oroszlán.

¹⁰Siya'y parang oso na nagaabang sa akin, parang leon sa mga kubling dako.

¹¹Útaimat elterelte, és darabokra vagdalt és elpusztított engem!

¹¹Kaniyang iniligaw ang aking mga lakad, at ako'y pinagwaraywaray niya; kaniyang ipinahamak ako;

¹²Kifeszítette kézívét, és a nyíl elé czélul állított engem!

¹²Kaniyang iniakma ang kaniyang busog, at ginawa akong pinaka tanda sa pana.

¹³Veséimbe bocsátotta tegzének fiait.

¹³Ang mga pana ng kaniyang lalagyan ng pana ay kaniyang isinasaksak sa aking mga bato ng katawan.

¹⁴Egész népemnek csúfjává lettem, és gúnydalukká napestig.

¹⁴Ako'y naging kakutyaan sa aking buong bayan, at kanilang awit buong araw.

¹⁵Eltöltött engem keserûséggel, megrészegített engem ürömmel.

¹⁵Kaniyang pinuspos ako ng kapanglawan, kaniyang sinuya ako ng ajenjo.

¹⁶És kova-kõvel tördelte ki fogaimat; porba tiprott engem.

¹⁶Kaniya namang biningot ang aking mga ngipin ng mga maliliit na grava; kaniyang tinabunan ako ng mga abo.

¹⁷És kizártad lelkem a békességbõl; elfeledkeztem a jóról.

¹⁷At iyong inilayo ang aking kaluluwa sa kapayapaan; ako'y nakalimot ng kaginhawahan.

¹⁸És mondám: Elveszett az én erõm és az én reménységem az Úrban.

¹⁸At aking sinabi, Ang lakas ko'y nawala, at ang aking pagasa sa Panginoon.

¹⁹Emlékezzél meg az én nyomorúságomról és eltapodtatásomról, az ürömrõl és a méregrõl!

¹⁹Alalahanin mo ang aking pagdadalamhati at ang aking karalitaan, ang ajenjo at ng apdo.

²⁰Vissza-visszaemlékezik, és megalázódik bennem az én lelkem.

²⁰Ang kaluluwa ko'y naaalaala pa nila, at napangumbaba sa loob ko.

²¹Ezt veszem szívemre, azért bízom.

²¹Ito ang ginugunita ko sa aking pagiisip; kaya't may pagasa ako.

²²Az Úr kegyelmessége az, hogy még nincsen végünk; mivel nem fogyatkozik el az õ irgalmassága!

²²Sa mga kaawaan nga ng Panginoon ay hindi tayo nalipol, sapagka't ang kaniyang mga habag ay hindi nauubos.

²³Minden reggel meg-megújul; nagy a te hûséged!

²³Ang mga yao'y bago tuwing umaga, dakila ang inyong pagtatapat.

²⁴Az Úr az én örökségem, mondja az én lelkem, azért benne bízom.

²⁴Ang Panginoon ay aking bahagi, sabi ng aking kaluluwa; kaya't ako'y aasa sa kaniya.

²⁵Jó az Úr azoknak, a kik várják õt; a léleknek, a mely keresi õt.

²⁵Ang Panginoon ay mabuti sa kanila na nangaghihintay sa kaniya, sa kaluluwa na humahanap sa kaniya.

²⁶Jó várni és megadással lenni az Úr szabadításáig.

²⁶Mabuti nga na ang tao ay umasa at maghintay na tahimik sa pagliligtas ng Panginoon.

²⁷Jó a férfiúnak, ha igát visel ifjúságában.

²⁷Mabuti nga sa tao na magpasan ng pamatok sa kaniyang kabataan.

²⁸Egyedül ül és hallgat, mert felvette magára.

²⁸Maupo siyang magisa at tumahimik, sapagka't kaniyang iniatang sa kaniya.

²⁹Porba teszi száját, [mondván:] Talán van [még] reménység?

²⁹Sumubsob siya sa alabok, kung gayo'y magkakaroon siya ng pagasa.

³⁰Orczáját tartja az õt verõnek, megelégszik gyalázattal.

³⁰Ibigay niya ang kaniyang pisngi sa sumasakit sa kaniya; mapuspos siya ng kadustaan.

³¹Mert nem zár ki örökre az Úr.

³¹Sapagka't ang Panginoon ay hindi magtatakuwil magpakailan man.

³²Sõt, ha megszomorít, meg is vígasztal az õ kegyelmességének gazdagsága szerint.

³²Sapagka't bagaman siya'y nagpapapanglaw, gayon ma'y magpapakita siya ng habag ayon sa kasaganaan ng kaniyang mga kaawaan.

³³Mert nem szíve szerint veri és szomorítja meg az embernek fiát.

³³Sapagka't siya'y hindi kusang dumadalamhati, o nagpapapanglaw man sa mga anak ng mga tao.

³⁴Hogy lábai alá tiporja valaki a föld minden foglyát;

³⁴Na yapakan sa ilalim ng paa ang lahat ng bihag sa lupa.

³⁵Hogy elfordíttassék az ember ítélete a Magasságosnak színe elõtt;

³⁵Na iliko ang matuwid ng tao sa harap ng mukha ng Kataastaasan,

³⁶Hogy elnyomassék az ember az õ peres dolgában: ezt az Úr nem nézi el.

³⁶Na iligaw ang tao sa kaniyang usap, hindi kinalulugdan ng Panginoon.

³⁷Kicsoda az, a ki szól és meglesz, ha nem parancsolja az Úr?

³⁷Sino siya na nagsasabi, at nangyayari, kung hindi iniuutos ng Panginoon?

³⁸A Magasságosnak szájából nem jõ ki a gonosz és a jó.

³⁸Hindi baga sa bibig ng Kataastaasan nanggagaling ang masama't mabuti?

³⁹Mit zúgolódik az élõ ember? Ki-ki a maga bûneiért [bûnhõdik.]

³⁹Bakit dumadaing ang taong may buhay, ang tao dahil sa parusa sa kaniyang mga kasalanan?

⁴⁰Tudakozzuk a mi útainkat és vizsgáljuk meg, és térjünk az Úrhoz.

⁴⁰Ating usisain at suriin ang ating mga lakad, at manumbalik sa Panginoon.

⁴¹Emeljük fel szíveinket kezeinkkel egyetemben Istenhez az égben.

⁴¹Igawad natin ang ating puso sangpu ng ating mga kamay sa Dios sa langit.

⁴²Mi voltunk gonoszok és pártütõk, azért nem bocsátottál meg.

⁴²Kami ay sumalangsang at nanghimagsik; ikaw ay hindi nagpatawad.

⁴³Felöltötted a haragot és üldöztél minket, öldököltél, nem kiméltél.

⁴³Tinakpan mo ang iyong sarili ng galit at hinabol mo kami; ikaw ay pumatay, ikaw ay hindi naawa.

⁴⁴Felöltötted a felhõt, hogy hozzád ne jusson az imádság.

⁴⁴Tinakpan mo ang iyong sarili ng alapaap, na anopa't hindi makadaan ang anomang panalangin.

⁴⁵Sepredékké és útálattá tettél minket a népek között.

⁴⁵Iyong ginawa kaming parang tapon at dumi sa gitna ng mga bayan.

⁴⁶Feltátotta száját ellenünk minden ellenségünk.

⁴⁶Ibinukang maluwang ng lahat naming kaaway ang kanilang bibig laban sa amin.

⁴⁷Rettegés és tõr van mi rajtunk, pusztulás és romlás.

⁴⁷Takot at ang hukay ay dumating sa amin, ang pagkasira at pagkagiba.

⁴⁸Víz-patakok folynak alá az én szemembõl népem leányának romlása miatt.

⁴⁸Ang mata ko'y dumadaloy ng mga ilog ng tubig, dahil sa pagkapahamak ng anak na babae ng aking bayan.

⁴⁹Szemem csörgedez és nem szünik meg, nincs pihenése,

⁴⁹Ang mata ko'y dinadaluyan at hindi naglilikat, na walang pagitan.

⁵⁰Míg ránk nem tekint és meg nem lát az Úr az égbõl.

⁵⁰Hanggang sa ang Panginoon ay tumungo, at tumingin mula sa langit.

⁵¹Szemem bánatba ejté lelkemet városomnak minden leányáért.

⁵¹Kinikilos ng aking mata ang aking kaluluwa, dahil sa lahat na anak na babae ng aking bayan.

⁵²Vadászva vadásztak reám, mint valami madárra, ellenségeim ok nélkül.

⁵²Lubha nila akong hinahabol na parang ibon, na mga kaaway kong walang kadahilanan.

⁵³Veremben fojtották meg életemet, és követ hánytak rám.

⁵³Kanilang pinaikli ang aking buhay sa bilangguan at hinagis ako ng bato.

⁵⁴Felüláradtak a vizek az én fejem felett; mondám: Kivágattam!

⁵⁴Tubig ay nagsisihuho sa aking ulo; aking sinabi, Ako'y nahiwalay.

⁵⁵Segítségül hívtam a te nevedet, oh Uram, a legalsó verembõl.

⁵⁵Ako'y tumawag sa iyong pangalan, Oh Panginoon, mula sa kababababaang hukay.

⁵⁶Hallottad az én szómat; ne rejtsd el füledet sóhajtásom és kiáltásom elõl.

⁵⁶Iyong dininig ang aking tinig; huwag mong ikubli ang iyong pakinig sa aking hingal, sa aking daing.

⁵⁷Közelegj hozzám, mikor segítségül hívlak téged; mondd: Ne félj!

⁵⁷Ikaw ay lumapit sa araw na ako'y tumawag sa iyo; iyong sinabi, Huwag kang matakot.

⁵⁸Pereld meg Uram lelkemnek perét; váltsd meg életemet.

⁵⁸Oh Panginoon, iyong ipinagsanggalang ang mga usap ng aking kaluluwa; iyong tinubos ang aking buhay.

⁵⁹Láttad, oh Uram, az én bántalmaztatásomat; ítéld meg ügyemet.

⁵⁹Oh Panginoon, iyong nakita ang aking pagkakamali; hatulan mo ang aking usap.

⁶⁰Láttad minden bosszúállásukat, minden ellenem való gondolatjokat.

⁶⁰Iyong nakita ang lahat nilang panghihiganti, at ang lahat nilang pasiya laban sa akin.

⁶¹Hallottad Uram az õ szidalmazásukat, minden ellenem való gondolatjokat;

⁶¹Iyong narinig ang kanilang pagduwahagi, Oh Panginoon, at lahat nilang pasiya laban sa akin,

⁶²Az ellenem támadóknak ajkait, és ellenem való mindennapi szándékukat.

⁶²Ang mga labi ng nagsisibangon laban sa akin, at ang kanilang pasiya laban sa akin buong araw.

⁶³Tekintsd meg leülésöket és felkelésöket; én vagyok az õ gúnydaluk.

⁶³Masdan mo ang kanilang pagupo, at ang kanilang pagtayo; ako ang kanilang awit.

⁶⁴Fizess meg nékik, Uram, az õ kezeiknek munkája szerint.

⁶⁴Ikaw ay magbibigay sa kanila ng kagantihan, Oh Panginoon, ayon sa gawa ng kanilang mga kamay.

⁶⁵Adj nékik szívbeli konokságot; átkodul reájok.

⁶⁵Iyong papagmamatigasin ang kanilang puso, ang iyong sumpa sa kanila.

⁶⁶Üldözd haragodban, és veszesd el õket az Úr ege alól!

⁶⁶Iyong hahabulin sila sa galit, at iyong lilipulin sila mula sa silong ng langit ng Panginoon.