¹Az éneklõmesternek, az altashétre, Aszáf zsoltára, ének.

¹Kami ay nagpapasalamat sa iyo, Oh Dios: kami ay nagpapasalamat, sapagka't ang iyong pangalan ay malapit: isinasaysay ng mga tao ang iyong mga kagilagilalas na gawa.

²Tisztelünk téged, oh Isten, tisztelünk; neved közel van, hirdetik csodatetteid.

²Pagka aking nakamtan ang takdang kapanahunan, hahatol ako ng matuwid.

³Ha megszabom a határidõt, én méltányosan ítélek.

³Ang lupa at lahat na tagarito ay natutunaw: aking itinayo ang mga haligi niyaon. (Selah)

⁴A föld és annak minden lakosa elcsügged; én erõsítem meg annak oszlopait. Szela.

⁴Aking sinabi sa hambog, Huwag kang gumawang may kahambugan: at sa masama, Huwag kang magtaas ng sungay:

⁵A kérkedõknek azt mondom: Ne kérkedjetek; és a gonoszoknak: Ne emeljetek szarvat!

⁵Huwag mong itaas ang iyong sungay ng mataas; huwag kang magsalitang may matigas na ulo.

⁶Ne emeljétek magasra szarvatokat, ne szóljatok megkeményedett nyakkal;

⁶Sapagka't hindi man mula sa silanganan, o mula man sa kalunuran, o mula man sa timugan, ang pagkataas.

⁷Mert nem napkelettõl, sem napnyugattól, s nem is a puszta felõl [támad] a felmagasztalás;

⁷Kundi ang Dios ay siyang hukom: kaniyang ibinababa ang isa, at itinataas ang isa.

⁸Hanem Isten a biró, a ki egyet megaláz, mást felmagasztal!

⁸Sapagka't sa kamay ng Panginoon ay may isang saro, at ang alak ay bumubula; puno ng pagkakahalohalo, at kaniyang inililiguwak din: tunay na ibubuhos ng lahat na masama sa lupa ang latak, at iinumin.

⁹Mert pohár van az Úr kezében, bortól pezseg, nedvvel tele; ha tölt belõle, még seprejét is iszsza és szopja a föld minden gonosztevõje.

⁹Nguni't aking ipahahayag magpakailan man, ako'y aawit ng mga kapurihan sa Dios ni Jacob.

¹⁰Én pedig hirdetem [ezt] mindörökké, és éneket mondok a Jákób Istenének. [ (Psalms 75:11) És a gonoszoknak szarvait mind letördelem; az igaznak szarvai pedig felmagasztaltatnak. ]

¹⁰Lahat ng mga sungay naman ng masama ay aking ihihiwalay; nguni't ang mga sungay ng matuwid ay matataas.