¹¶ I puta mai ano te kupu a Ihowa ki ahau, i mea,

¹És lõn az Úr beszéde hozzám, mondván:

²E te tama a te tangata, anga atu tou mata ki Koko, o te whenua o Makoko, ki te rangatira o Roho, o Meheke, o Tupara, ka poropiti atu he he mona;

²Embernek fia! vesd tekintetedet Góg ellen, és Mágóg földjén, Rós, Mések és Tubál fejedelme ellen, és prófétálj felõle.

³Mea atu hoki, Ko te kupu tenei a te Ariki, a Ihowa; Nana, hei hoariri tenei ahau mou, e Koko, e te rangatira o Roho, o Meheke, o Tupara:

³És mondjad: Ezt mondja az Úr Isten: Ímé, én ellened [megyek ] Góg, Rós, Mések és Tubál fejedelme.

⁴Ka whakatahuritia ano koe e ahau, ka whakamaua he matau ki ou kauae, a ka whakaputaina koe ki waho, me tou ope katoa, nga hoiho, me nga kaieke hoiho, he mea whakakakahu ratou katoa ki nga kakahu o te whawhai, he ope nui me te puapua, me te whakan gungu rakau, a he hapai hoari ratou katoa.

⁴És elcsalogatlak, és horgokat vetek szádba, és kivezetlek téged és egész seregedet, lovakat és lovagokat, kik mindnyájan teljes fegyverzetbe öltözvék, nagy sokaságot, nagy és kis paizszsal, fegyvert viselõk mindnyájan;

⁵Ko Pahia, ko Etiopia, ko Putu o ratou hoa: rite katoa ratou i te whakangungu rakau, i te potae whawhai:

⁵Perzsák, szerecsenek, libiaiak vannak velök, mindnyájan paizszsal és sisakkal;

⁶A Komere, me ona ropu katoa; te whare o Tokarama, o nga pito rawa ki te raki, ratou ko ona ope katoa: ara ko nga iwi maha i tou taha.

⁶Továbbá Gómer és minden serege, Tógarma háza messze északról minden seregével, sok nép van veled.

⁷Kia noho rite koe, ae ra, whakatikatika i a koe, i a koe me ou ropu katoa kua huihui nei ki a koe, a ko koe hei kaitiaki mo ratou.

⁷Készülj hozzá és készítsd elõ magadat te és minden sokaságod, kik te hozzád gyûltek, és légy nekik vezérök.

⁸Kia maha nga ra ka tirohia koe, i nga tau whakamutunga ka tae koe ki te whenua i whakahokia mai i te hoari, i kohikohia mai i roto i nga iwi maha, ki nga maunga o Iharaira kua ururua noa ake: heoi kua oti te whakaputa mai i roto i nga iwi, a ka n oho humarie ratou katoa.

⁸Sok idõ mulva kirendeltetel: esztendõk végével bejösz a földre, mely a fegyvertõl [már] megnyugodott, melynek lakói sok nép közül gyûjtettek egybe Izráel hegyeire, melyek szüntelen való pusztulásban voltak; és e nemzetség a népek közül hozatott ki, s aztán lakozék bátorságosan mindnyája;

⁹A ka kake koe, ka haere mai koe me te paroro, a ka rite koe ki te kapua e taupoki ana i te whenua, a koe, me ou ropu katoa, koutou tahi ko nga iwi maha.

⁹És feljösz, bemégy mint a szélvész, és leszel mint a felleg, hogy beborítsd a földet, te és minden sereged s a sok nép veled.

¹⁰Ko te kupu tenei a te Ariki, a Ihowa; Na, i taua ra ka puta ake he mea i tou ngakau, a ka whakaaroa e koe he whakaaro nanakia.

¹⁰Így szól az Úr Isten: És lészen abban az idõben, hogy tanácsok támadnak szívedben, és gondolsz gondolatot.

¹¹A ka mea koe, Ka haere ahau ki te whenua i nga pa kore taiepa; ka tae ahau ki te hunga e ata noho ana, e noho wehikore ana, e noho ana ratou katoa kahore he taiepa, kahore he tutaki, kahore he keti:

¹¹És mondasz: Felmegyek a nyilt földre, jövök azokra, kik nyugalomban vannak s bátorságosan laknak; kik laknak mindnyájan kõfal- kerítés nélkül, sem zárjok, sem kapujok nincs nékik;

¹²Ki te pahua i nga taonga, ki te tango mea parakete; tahuri tonu tou ringa ki nga wahi ururua kua nohoia, ki te iwi kua oti te kohikohi mai i roto i nga tauiwi, a kua whiwhi ki te kararehe, ki te taonga, e noho ana i waenganui o te whenua.

¹²Hogy zsákmányt vess és prédát prédálj, hogy fordítsd kezedet a [már] népes pusztaságok ellen s a nép ellen, a mely a pogányok közül gyûjtetett egybe, mely jószágot és gazdagságot szerez s lakozik a földnek köldökén.

¹³Na ka mea a Hepa, a Rerana, ratou ko nga kaihokohoko o Tarahihi, me nga kuao raiona katoa o reira ki a koe, Kua tae mai ranei koe ki te pahua taonga? kua whakaminea ranei e koe tau hui ki te tango i nga mea parakete? ki te mau atu i te hiriwa, i te koura, ki te tango i nga kararehe, i nga taonga, ki te pahua i nga taonga maha?

¹³Séba és Dedán és Társis kalmárai és minden fiatal oroszlánja ezt mondják néked: Nemde te zsákmányt vetni jöttél? Nemde prédát prédálni gyûjtötted egybe sokaságodat? hogy elvigy ezüstöt és aranyat, magadhoz végy jószágot s gazdagságot, hogy nagy zsákmányt vess.

¹⁴¶ Mo reira, e te tama a te tangata, poropiti, mea atu ki a Koko, Ko te kupu tenei a te Ariki, a Ihowa, I te ra e noho humarie ai taku iwi, a Iharaira, e kore ianei e mohiotia e koe?

¹⁴Annakokáért prófétálj, embernek fia, és mondd ezt Gógnak: Így szól az Úr Isten: Avagy abban az idõben, mikor az én népem, Izráel bátorságosan lakik, nem tudod-é meg?

¹⁵A tera koe e haere mai i tou wahi i nga pito rawa ki te raki, koutou ko nga iwi maha, ko ratou katoa i runga i te hoiho, he hui nui, he ope nui.

¹⁵És eljössz helyedrõl, a messze északról te és sok nép veled, lovon ülõk mindnyájan, nagy sokaság és hatalmas sereg.

¹⁶A ka whakaekea e koe taku iwi a Iharaira, me te mea he kapua e taupoki ana i te whenua; a i nga ra whakamutunga ka kawea koe e ahau ki te whawhai ki toku whenua, kia mohio ai nga tauiwi ki ahau, ina ka whakatapua ahau i runga i a koe, e Koko, i ta ratou tirohanga.

¹⁶És feljössz az én népem, Izráel ellen, mint a felleg, hogy beborítsd a földet, az utolsó idõkben lészen ez, és hozlak téged az én földemre, hogy a pogányok megismerjenek engem, mikor megszentelem magamat rajtad az õ szemök láttára, Góg!

¹⁷Ko te kupu tenei a te Ariki, a Ihowa: Ko koe ranei tera i korerotia ra e ahau, ara e aku pononga, e nga poropiti o Iharaira, i nga ra onamata, i poropititia hoki e ratou i aua ra, he maha nga tau, taku kawenga i a koe ki a ratou?

¹⁷Így szól az Úr Isten: Te vagy-é hát, a kirõl szólottam a régi napokban az én szolgáim, Izráel prófétái által, kik prófétáltak azokban a napokban esztendõkön át, hogy téged õ reájok hozlak?

¹⁸Na a taua ra, a te ra e haere mai ai a Koko ki te whenua o Iharaira, e ai ta te Ariki, ta Ihowa, ka puta ake toku weriweri ki oku pongaihu.

¹⁸És lészen azon a napon, a mely napon Góg eljõ Izráel földje ellen, ezt mondja az Úr Isten, felszáll haragom orromban.

¹⁹Kua korero hoki ahau i runga i toku hae, i runga i te ahi o toku riri, He pono i taua ra ka nui te ru ki te whenua o Iharaira;

¹⁹És féltõ szerelmemben, búsulásom tüzében szólok: Bizony azon a napon nagy földindulás lesz Izráel földjén.

²⁰A ka wiri nga ika o te moana ki toku aroaro, nga manu ano o te rangi, nga kirehe o te parae, nga mea ngokingoki katoa e ngokingoki ana i runga i te whenua, me nga tangata katoa i runga i te mata o te whenua, ka turakina iho hoki nga maunga, ka h inga nga wahi poupou, ka hinga ano nga taiepa katoa ki te whenua.

²⁰És megremegnek elõttem a tenger halai és az ég madarai és a mezõ vadai és a földön csúszó-mászó mindenféle állatok és minden ember a föld színén; és leszakadnak a hegyek, és leesnek a meredek kõsziklák, és minden fal a földre hull.

²¹A ka karangatia e ahau he hoari hei patu mona, puta noa i oku maunga katoa, e ai ta te Ariki, ta Ihowa: a ko te hoari a tena tangata, a tena tangata, ka anga atu ki tona hoa, ki tona hoa.

²¹És elõhívom ellene minden hegyem felõl a fegyvert, ezt mondja az Úr Isten; egyiknek fegyvere a másik ellen lészen.

²²A ko taku mea hei totohe ki a ia, he mate uruta, he toto; ka uaina iho ano e ahau he ua, he waipuke, he whatu nui, he ahi, he whanariki, ki a ia, ki ona ropu, ki nga iwi maha e whai ana i a ia.

²²És törvénykezem vele döghalállal és vérrel; és ömlõ záporesõt, jégesõ köveit, tüzet és kénkövet, mint esõt bocsátok reá és seregére s a sok népre, a mely vele lesz.

²³Na ka whakanui ahau i ahau, ka whakatapu ano ahau i ahau; a ka mohiotia ahau i te tirohanga a nga iwi maha, a ka mohio ratou ko Ihowa ahau.

²³És nagynak s szentnek mutatom, és megjelentem magamat a pogányok sokasága elõtt, hogy megtudják, hogy én vagyok az Úr!