¹¶ Ko te poropititanga i kitea e Hapakuku poropiti.

¹A teher, a melyet Habakuk próféta látott.

²Kia pehea te roa, e Ihowa, o taku tangi, a kahore koe e rongo? e karanga atu ana ahau ki a koe mo te tutu, a kahore koe e whakaora.

²Meddig kiáltok még oh Uram, és nem hallgatsz meg! Kiáltozom hozzád az erõszak miatt, és nem szabadítasz meg!

³He aha koe i whakakite mai ai i te kino ki ahau? he aha koe i titiro ai ki te pakeketanga? he pahua hoki, he tutu tenei kei toku aroaro, na he totohe tenei, a kei te oho ake he ngangare.

³Miért láttatsz velem hamisságot, és szemléltetsz nyomorgatást? Pusztítás és erõszak van elõttem, per keletkezik és versengés támad!

⁴Na reira kahakore noa iho te ture, kore tonu ake e puta te whakawa; e karapotia ana hoki te tika e te kino: na reira, te putanga o te whakawa, he parori ke.

⁴Azért inog a törvény, és nem érvényesül az igaz ítélet; mert gonosz hálózza be az igazat, azért származik hamis ítélet!

⁵¶ Titiro atu ki nga tauiwi, matakitaki, kia nui te miharo; no te mea kei te mahi ahau i tetahi mahi i o koutou ra, he mea e kore e whakaponohia, ki te korerotia atu.

⁵Nézzetek szét a népek között, vizsgálódjatok és csodálkozással csodálkozzatok, mert oly dolgot cselekszem a ti napjaitokban, mit el sem hinnétek, ha beszélnék!

⁶No te mea tenei ka ara i ahau nga Karari, taua iwi nanakia ra, taua iwi hikaka tonu ra, e haerea nei e ratou te whanuitanga o te whenua, kia riro ai i a ratou nga kainga ehara nei i a ratou.

⁶Mert ímé, feltámasztom a Káldeusokat, a kegyetlen és vakmerõ nemzetet, a mely eljárja a földet széltében, hogy hajlékokat foglaljon el, a melyek nem az övéi.

⁷He hanga whakamataku ratou, he mea wehi: i ahu tonu ake i a ratou ta ratou na whakawa, me to ratou na rangatiratanga.

⁷Rettenetes és iszonyatos ez, maga szerzi törvényét és hatalmát.

⁸He tere atu a ratou hoiho i te reparo, he nanakia atu i te wuruhi o te ahiahi: ka tohatoha noa atu o ratou kaieke hoiho: ae ra, ka haere mai ano a ratou kaieke hoiho i tawhiti; ko ta ratou rere rite tonu ki ta te ekara e hohoro ana ki te kai.

⁸És lovai serényebbek a párduczoknál, és gyorsabbak az estveli farkasoknál, és elõtörtetnek az õ lovasai; és az õ lovasai messzirõl jõnek, repülnek, mint a zsákmányra sietõ keselyû.

⁹Ko ratou katoa he mahi nanakia i haere mai ai; ko o ratou kanohi whakamau tonu me te mea ko te hau marangai, me te mea he kirikiri nga whakarau e aohia ana e ratou.

⁹Mindnyája ragadományért jön, arczuk elõre néz, és annyi foglyot gyûjt, mint a föveny.

¹⁰Ae ra, e taunu ana ia ki nga kingi, a hei kata mana nga rangatira: ka kata ia ki nga pa taiepa katoa; ka opehia ake hoki he puehu e ia, a riro tonu i a ia.

¹⁰Kaczag ez a királyokon, és a fejedelmek néki nevetség, minden erõsséget csak nevet, töltést emel és megostromolja azt.

¹¹Katahi ia ka wheoro ake ano he hau, ka whiti atu, a ka nahi i te he: ara a ia, te tangata ko tona kaha nei tona atua.

¹¹Majd tovaszáll viharként és elvonul és bûnbe esik; õ kinek istene az õ hatalma.

¹²¶ He tekia ianei nonamata riro koe, e Ihowa, e toku Atua, e toku Mea Tapu? e kore matou e mate. Kua waiho ia e koe, e Ihowa, hei whakawa; kua whakapumautia ia e koe, e te Kamaka, hei whiu.

¹²Avagy nem te vagy-é Uram, öröktõl fogva az én Istenem, Szentem? Nem veszünk el! Ítéletre rendelted õt, oh Uram, fenyítõül választottad õt, én erõsségem!

¹³He kanohi ma rawa ou, e kore koe e titiro ki te kino, e kore ano e ahei kia matakitaki koe ki te kino: he aha koe i matakitaki ai ki te hunga tinihanga, i whakarongo puku ai i te mea ka horomia e te tangata kino te tangata e tika rawa ana i a ia?

¹³Tisztábbak szemeid, hogysem nézhetnéd a gonoszt, és a nyomorgatást nem szemlélheted: miért szemléled [hát] a hitszegõket? [és] hallgatsz, mikor a gonosz elnyeli a nálánál igazabbat?!

¹⁴He aha nga tangata i meinga ai e koe kia rite ki nga ika o te moana, ki nga mea ngokingoki kahore nei o ratou kaiwhakahaere tikanga?

¹⁴Olyanokká teszed az embert, mint a tenger halai, és mint a csúszómászó állatok, a melyeknek nincsen vezérök?

¹⁵Ko ratou katoa tangohia ake e ia ki te matau, ka mau i a ia ki roto ki tana kupenga, a kokoa ana ki tana rou; na reira koa ana ia, whakamanamana ana.

¹⁵Mindnyáját kivonsza horoggal, gyalomjába keríti, és hálójába takarítja be õket; ezért örül és vígad.

¹⁶Koia ia i whakahere ai ki tana kupenga, i tahu whakakakara ai ki tana rou; no te mea na aua mea i whai ngako ai tona wahi, i momona ai tana kai.

¹⁶Ezért áldozik gyalomjának, és füstöl az õ hálójának, mert ezekkel kövér az õ része, és zsíros az õ eledele.

¹⁷He mea ano ranei tera e whakawateatia ai e ia tana kupenga, a kore iho e tohungia nga iwi e patua tonutia ana?

¹⁷Vajjon azért ürítheti-é gyalmát, és szüntelen ölheti-é a nemzeteket kímélet nélkül?!