¹¶ I mea ano a Ihowa ki ahau, Tena ano haere, arohaina tetahi wahine e arohaina ana e te tangata, he wahine puremu; kia rite ki te aroha o Ihowa ki nga tama a Iharaira, ahakoa e anga atu ana ki nga atua ke, a e matenui ana ki nga keke karepe maroke.

¹És mondá az Úr nékem: Menj el újra, szeress egy asszonyt, a kit szeret az õ társa és mégis házasságtörõ; a mint az Úr is szereti Izráel fiait, bár õk idegen istenekhez fordulnak, és szeretik a szõlõskalácsokat.

²Na hokona ana ia e ahau maku ki nga pihi hiriwa kotahi tekau ma rima ki te homa perai, me te hawhe homa parei:

²És megszerzém azt magamnak tizenöt ezüstön és egy hómer árpán és egy letek árpán.

³A ka ki atu ki a ia, Kia maha nga ra e noho ai koe he mea taumau maku; kaua e kairau, kaua ano e riro i te tangata: ka pena ano ahau ki a koe.

³És mondám néki: Sok ideig ülsz nálam; nem paráználkodol és nem leszel férfié; én is [így] leszek te irántad.

⁴He maha hoki nga ra e noho ai nga tama a Iharaira, kahore he kingi, kahore he rangatira, kahore he patunga tapu, kahore hoki he pou, kahore he epora, kahore he terapimi.

⁴Mert az Izráel fiai is sok ideig maradnak király nélkül, fejedelem nélkül, áldozat nélkül, szoborkép nélkül, efód nélkül és theráfok nélkül.

⁵Muri iho ka hoki mai nga tama a Iharaira, ka rapu i a Ihowa, i to ratou Atua, i a Rawiri ano, i to ratou kingi; ka haere mai i runga i te wehi ki a Ihowa, ki tona pai ano i nga ra whakamutunga.

⁵Azután megtérnek Izráel fiai és keresik az Urat, az õ Istenöket, és Dávidot, az õ királyukat, és remegve [folyamod]nak az Úrhoz és az õ jóságához az utolsó idõkben.