1¶ Meinga te tetere ki tou mangai. Ka rite ia ki te ekara, ina whakaekea e ia te whare o Ihowa; mo ratou i whakataka i taku kawenata, i takahi i taku ture.
1Szádhoz a kürtöt! Mint a sas, [úgy jön] az Úr házára! Mert megszegték az én frigyemet, és vétkeztek az én törvényem ellen!
2Tera ratou e karanga ki ahau, E toku Atua, e mohio ana matou, a Iharaira, ki a koe.
2Kiáltnak hozzám: Én Istenem! mi, az Izráel, ismerünk tégedet!
3Kua akiritia e Iharaira te mea pai: ka whaia ia e te hoariri.
3Megvetette Izráel a jót, kergesse [hát] az ellenség.
4Ko ta ratou whakarite kingi ehara i te mea naku, ko ta ratou whakarite rangatira ehara i te mea i mohiotia e ahau: kua hanga e ratou ta ratou hiriwa, ko ta ratou koura hei whakapakoko ma ratou, he mea e hatepea ai ratou.
4Királyt emeltek õk; de nem én általam; fejedelmet választottak, de tudtomon kivül. Ezüstjökbõl és aranyukból bálványokat formáltak; csak azért, hogy semmivé legyen.
5Kua akiritia e ia tau kuao kau, e Hamaria: kua mura toku riri ki a ratou: kia pehea ake te roa ka tae ai ratou ki te harakore?
5Megútálta a te borjúdat, oh Samaria! Haragom felgerjedt ellenök. Meddig nem lehetnek még tiszták?
6Na Iharaira nei hoki taua kuao na, he mea hanga na te kaimahi; na ehara ia i te Atua: ae ra, ka pakaru rikiriki te kuao o Hamaria.
6Mert ez is Izráelbõl való! kézmûves csinálta azt, és nem Isten az. Bizony forgácscsá lesz Samaria borjúja!
7Na, ko ta ratou i whakato ai ko te hau, ko ta ratou e kokoti ai ko te paroro: kahore ona witi e tupu ana: e kore te kopuku e whai paraoa: ki te whai paraoa, ka horomia e nga tautangata.
7Mert szelet vetnek és vihart aratnak. Nem indul szárba; termése nem ad lisztet; ha adna is, idegenek nyelik be azt.
8¶ Kua horomia a Iharaira: kua rite ratou inaianei i roto i nga tauiwi ki te oko kihai i manakohia.
8Elnyeletett Izráel! Olyan immár a népek közt, mint az edény, [a melyen] nincs gyönyörûség.
9Kua riro hoki ratou ki Ahiria, ano he kaihe mohoao, he moke, ko ia anake: kua utua e Eparaima etahi hei whaiaipo.
9Mert õk Assiriához folyamodnak; Efraim magában bolygó vadszamár; szeretõket bérelnek.
10Ae ra, ahakoa utu noa ratou i roto i nga iwi, ka kohikohia ano ratou e ahau ianei; a ka timata ratou te iti haere, i te pikaunga a te kingi o nga rangatira.
10De ha bérelnek is a pogányok közt, most összegyûjtöm õket, és kezdenek majd lefogyni a fejedelmek királyának terhétõl.
11Kua maha nei nga aata a Eparaima hei mea hara, na ka waiho nga aata hei hara mona.
11Mivel megszaporította Efraim az oltárokat a bûnre, bûnre vezették õt az oltárok.
12Ahakoa tuhituhia e ahau mana taku ture kia tekau mano nga tikanga, kei te kiia aua mea he mea rere ke.
12Ha tízezer törvényt írnék is elébe, idegennek tekintenék azokat.
13Na ko nga patunga tapu hei whakahere ki ahau, e patu kikokiko ana ratou, kainga iho; otiia kahore e manakohia ana e Ihowa; akuanei ia mahara ai ki to ratou he, whiu ai i o ratou hara: ka hoki ratou ki Ihipa.
13Nékem szánt áldozatképen húst vágnak és esznek; az Úr nem tekint azokra kedvesen. Immár megemlékezik az õ álnokságukról, és megbünteti az õ vétkeiket; Égyiptomba fognak õk visszatérni.
14Kua wareware hoki a Iharaira ki tona kaihanga, a kei te hanga temepara; kua meinga e Hura kia maha nga pa taiepa: otiia ka tukua atu e ahau he ahi ki runga ki ona pa, a ka kainga e tera ona whare kingi.
14Most Izráel elfeledkezett az õ alkotójáról és palotákat épített; Júda megerõsített városokat szaporított. De én tüzet bocsátok városaira, és az emészti meg az õ erõsségeit.