¹¶ Ano ra ko Eripata Temani; i mea ia,

¹Felele pedig a Témánból való Elifáz, és monda:

²E whai pai ano ranei te Atua i te tangata? He pono e whai pai te tangata i a ia ano ki te mea he ngakau mohio tona.

²Az Istennek használ-é az ember? Sõt önmagának használ az okos!

³He oranga ngakau ranei ki te Kaha Rawa tou tika? Hei taonga ranei ki a ia, ki te meinga e koe ou ara kia tino tika?

³Gyönyörûségére van-é az a Mindenhatónak, ha te igaz vagy; avagy nyereség-é, hogy feddhetetlenül jársz?

⁴He wehi ranei nou i a ia i whakahe ai ia i a koe, i whakawa ai i a koe?

⁴A te [isteni] félelmedért fedd-é téged, és [azért] perel-é veled?

⁵¶ He teka ianei he nui tou he? Kahore hoki he pito whakamutunga o ou kino.

⁵Avagy nem sok-é a te gonoszságod, és nem véghetetlen-é a te hamisságod?

⁶I tangohia noatia hoki e koe nga mea a tou teina hei taunaha, huia ana e koe nga kakahu o te hunga e noho tahanga ana.

⁶Hiszen zálogot vettél a te atyádfiától méltatlanul, és a szegényeket mezítelenekké tetted.

⁷Kihai i whakainumia e koe ki te wai te hunga ngenge; kaiponuhia ana e koe he taro ki te hunga e matekai ana.

⁷Az eltikkadtnak vizet sem adtál inni, és az éhezõtõl megtagadtad a kenyeret.

⁸Ko te tangata marohirohi, i a ia te whenua; ko te tangata honore, noho ana ia i reira.

⁸A ki hatalmas volt, azé vala az ország, és a ki nagytekintélyû volt, az lakik vala rajta.

⁹Ko nga pouaru, unga rawakoretia atu ana e koe, whatiwhatiia ana nga ringa o nga pani.

⁹Az özvegyeket üres kézzel bocsátottad el, és az árváknak karjai eltörettek.

¹⁰Na reira karapotia putia ana koe e nga mahanga, raruraru ana koe i te wehi pa whakarere;

¹⁰Azért vett körül téged a veszedelem, és rettegtet téged hirtelen való rettegés;

¹¹I te pouri ranei, e kore ai koe e kite; a nui atu te wai e taupoki na i a koe.

¹¹Avagy a setétség, hogy ne láthass, és a vizek árja, a mely elborít!

¹²He teka ianei kei te wahi tiketike o te rangi te Atua? Tirohia atu ano hoki a runga o nga whetu, to ratou teitei!

¹²Hát nem olyan magas-é Isten, mint az egek? És lásd, a csillagok is ott fent mily igen magasak!

¹³A e mea na koe, He aha ta te Atua e mohio ai? E puta mai ranei tana whakawa i roto i te kapua pouri?

¹³És mégis azt mondod: Mit tud az Isten; megítélheti-é, a mi a homály mögött van?

¹⁴Ko tona wahi ngaro ko nga kapua matotoru, te kite ia; kei te taiawhio ano ia i nga rangi.

¹⁴Sûrû felhõk leplezik el õt és nem lát, és az ég körületén jár.

¹⁵¶ Ka mau tonu ranei koe ki te ara o mua, i haerea ra e nga tangata kikino?

¹⁵Az õsvilág ösvényét követed-é, a melyen az álnok emberek jártak;

¹⁶I kapohia atu nei i te mea kahore ano i rite o ratou ra; tahoroa ana to ratou turanga ano he awa:

¹⁶A kik idõnap elõtt ragadtattak el, és alapjokat elmosta a víz?!

¹⁷I mea nei ki te Atua, Mawehe atu i a matou; a, He aha e taea e te Kaha Rawa mo matou?

¹⁷A kik azt mondják vala Istennek: Távozzál el tõlünk! És mit cselekedék velök a Mindenható?

¹⁸Heoi i whakakiia e ia o ratou whare ki nga mea papai: ko te whakaaro ia o te hunga kino e matara atu ana i ahau.

¹⁸Õ pedig megtöltötte házaikat jóval. De az istentelenek tanácsa távol legyen tõlem.

¹⁹E kite ana te hunga tika, a koa ana: kataina iho ratou e te hunga harakore:

¹⁹Látják ezt az igazak és örülnek rajta, az ártatlan pedig csúfolja õket:

²⁰Me te ki, He pono kua haukotia te hunga i tahuri mai ki a tatou, pau ake i te ahi te toenga o ratou.

²⁰Valósággal kigyomláltatott a mi ellenségünk, és az õ maradékjokat tûz emészti meg!

²¹¶ Waiho ia hei hoa mou, katahi koe ka ata noho; ma reira ka tae mai ai te pai ki a koe.

²¹Bízd csak azért magadat õ reá és légy békességben: ezekbõl jó származik reád.

²²Tahuri mai ra ki te ture a tona mangai, rongoatia hoki ana kupu ki roto ki tou ngakau.

²²Végy csak oktatást az õ szájából, és vésd szívedbe az õ beszédeit!

²³Ki te hoki koe ki te Kaha Rawa, tera koe e hanga; ki te nekehia atu e koe te kino kia mamao i ou teneti.

²³Ha megtérsz a Mindenhatóhoz, megépíttetel, [és] az álnokságot távol ûzöd a te sátorodtól.

²⁴A ka whakapuranga koe i tau taonga ki te puehu, te koura o Opira ki waenga i nga kohatu o nga awa;

²⁴Vesd a porba a nemes érczet, és a patakok kavicsába az ofiri aranyat:

²⁵A ko te Kaha Rawa hei taonga mou, hei hiriwa utu nui ki a koe.

²⁵És akkor a Mindenható lesz a te nemes érczed és a te ragyogó ezüstöd.

²⁶Ko reira hoki koe ahuareka ai ki te Kaha Rawa, a ka ara ake tou mata ki te Atua.

²⁶Bizony akkor a Mindenhatóban gyönyörködöl, és a te arczodat Istenhez emeled.

²⁷Ka inoi ano koe ki a ia, a ka whakarongo mai ia ki a koe; ka whakamana ano e koe au kupu taurangi.

²⁷Hozzá könyörögsz és meghallgat téged, és lefizeted fogadásaidat.

²⁸Ka whakatakotoria hoki e koe he tikanga, a ka whakapumautia ki a koe; ka whiti ano te marama ki runga ki ou ara.

²⁸Mihelyt valamit elgondolsz, sikerül az néked, és a te utaidon világosság fénylik.

²⁹Ki te maka koe e ratou ki raro, ka ki koe, Tenei ano he whakaarahanga ake; ka whakaorangia ano e ia te ngakau whakaiti.

²⁹Hogyha megaláznak, felmagasztalásnak mondod azt, és õ az alázatost megtartja.

³⁰Ka whakaorangia e ia te tangata ahakoa ehara i te harakore: ae ra, ka whakaorangia ia e te ma o ou ringa.

³⁰Megszabadítja a nem ártatlant is, és pedig a te kezeidnek tisztaságáért szabadul meg az.