¹¶ He rua hoki to te hiriwa e puta mai ai, he wahi ano to te koura e whakarewaina ai.

¹Bizony az ezüstnek bányája van, és helye az aranynak, a hol tisztítják.

²He mea tango mai te rino no roto i te whenua; no te kamaka te parahi, he mea whakarewa.

²A vasat a földbõl hozzák elõ, a követ pedig érczczé olvasztják.

³E whakatakotoria ana e te tangata he mutunga mai mo te pouri, e rapua ana e ia ki te tino tutukitanga atu nga kohatu o te pouri, o te atarangi o te mate.

³Határt vet [az ember] a setétségnek, és átkutatja egészen és végig a homálynak és a halál árnyékának kövét.

⁴E pakaruhia mai ana e ia he rua i ko ake o nga nohoanga tangata; kua wareware ratou i te waewae e haere ana; he tawhiti i te tangata to ratou tarenga, e piu atu ana, e piu ana mai.

⁴Aknát tör távol a lakóktól: mintha lábukról is megfelejtkeznének, alámerülnek és lebegnek emberektõl messze.

⁵Ko te whenua, e puta mai ana he taro i roto i a ia: a e hurihia ake ana a raro iho ano he ahi.

⁵Van föld, a melybõl kenyér terem, alant pedig fel van forgatva, mintegy tûz által;

⁶Hei wahi mo nga hapira ona kohatu, he puehu koura ano tona.

⁶Köveiben zafir található, göröngyeiben arany van.

⁷He ara tena kahore i mohiotia e te manu, kiano i kitea e te kanohi o te whatura.

⁷Van ösvény, a melyet nem ismer a sas, sem a sólyom szeme nem látja azt.

⁸Kahore nga kirehe whakahi kia takahi i taua ara kahore hoki a reira kia haerea e te raiona tutu.

⁸Nem tudják azt büszke vadak, az oroszlán sem lépked azon.

⁹E pa atu ana tona ringa ki te kiripaka; hurihia ake e ia nga take o nga maunga.

⁹Ráveti kezét [az ember] a kovakõre, a hegyeket tövükbõl kiforgatja.

¹⁰E tapahia ana e ia he awa i roto i nga kamaka, a e kite ana tona kanohi i nga mea utu nui katoa.

¹⁰A sziklákban tárnákat hasít, és minden drága dolgot meglát a szeme.

¹¹E herea ana e ia nga awa kei maturuturu; e whakaputa mai ana hoki i nga mea ngaro ki te marama.

¹¹Elköti a folyók szivárgását, az elrejtett dolgot pedig világosságra hozza.

¹²E kitea ia ki hea te whakaaro nui? kei hea hoki te wahi o te mohio?

¹²De a bölcseség hol található, és az értelemnek hol van a helye?

¹³E kore te tangata e mohio ki tona utu, e kore ano taua hanga e kitea ki te whenua o te ora.

¹³Halandó a hozzá vivõ utat nem ismeri, az élõk földén az nem található.

¹⁴¶ E ki ake ana te rire, Kahore i ahau; e ki mai ana hoki te moana, Kahore i ahau.

¹⁴A mélység azt mondja: Nincsen az bennem; a tenger azt mondja: én nálam sincsen.

¹⁵E kore e hokona ki te koura, e kore ano hoki e taea te pauna te hiriwa hei utu mona.

¹⁵Színaranyért meg nem szerezhetõ, ára ezüsttel meg nem fizethetõ.

¹⁶E kore e taea te whakarite ki te koura o Opira, ki te onika utu nui, ki te hapira.

¹⁶Nem mérhetõ össze Ofir aranyával, nem drága onikszszal, sem zafirral.

¹⁷E kore e rite te koura, te kohatu piata ki a ia: e kore e hokona ki nga oko koura parakore.

¹⁷Nem ér fel vele az arany és gyémánt, aranyedényekért be nem cserélhetõ.

¹⁸E kore e whakahuatia te kaoa, nga peara ranei; hira ake hoki te utu o te whakaaro nui i to te rupi.

¹⁸Korall és kristály említni sem való; a bölcseség ára drágább a gyöngyöknél.

¹⁹E kore te topaha o Etiopia e rite ki a ia, e kore e tau te koura parakore hei utu.

¹⁹Nem ér fel vele Kúsnak topáza, színaranynyal sem mérhetõ össze.

²⁰¶ Ka haere mai ra i hea te whakaaro nui? Kei hea te wahi o te matau?

²⁰A bölcseség honnan jõ tehát, és hol van helye az értelemnek?

²¹He mea huna atu na hoki i nga kanohi o nga mea ora katoa, ngaro rawa i nga manu o te rangi.

²¹Rejtve van az minden élõ szemei elõtt, az ég madarai elõl is fedve van.

²²E ki ake ana te whakangaromanga raua ko te mate, i hakiri o maua taringa ki tona rongo.

²²A pokol és halál azt mondják: [Csak] hírét hallottuk füleinkkel!

²³E mohio ana te Atua ki tona ara, kua kite ano ia i tona wahi.

²³Isten tudja annak útját, õ ismeri annak helyét.

²⁴E titiro ana hoki ia ki nga pito o te whenua, e kite ana ia i nga mea i raro i te rangi, a puta noa;

²⁴Mert õ ellát a föld határira, õ lát mindent az ég alatt.

²⁵E mea ana i te whakataimaha mo te hau; ae, e mehua ana ia i nga wai ki te mehua.

²⁵Mikor a szélnek súlyt szerzett, és a vizeket mértékre vette;

²⁶I a ia e whakatakoto ana i te tikanga mo te ua, i te huarahi mo te uira o te whatitiri,

²⁶Mikor az esõnek határt szabott, és mennydörgõ villámoknak útat:

²⁷Ka kitea e ia i reira, a whakapuakina mai ana; i whakaukia e ia, a ata rapua ana e ia.

²⁷Akkor látta és kijelentette azt, megalapította és meg is vizsgálta azt.

²⁸A ka mea ia ki te tangata, Na, ko te wehi ki te Ariki, ko te whakaaro nui tena; a ko te mawehe atu i te kino, koia te matauranga.

²⁸Az embernek pedig mondá: Ímé az Úrnak félelme: az a bölcseség, és az értelem: a gonosztól való eltávozás.