1¶ He inoi na te ngakau mamae, i a ia e pehia ana, a maringi a wai ana tana tangi ki te aroaro o Ihowa. Whakarongo ki taku inoi, e Ihowa, kia puta atu taku tangi ki a koe.
1A nyomorultnak imádsága, a mikor eleped és kiönti panaszát az Úr elé.
2Kaua e huna tou mata ki ahau i te ra e pouri ai ahau; whakatitahatia mai tou taringa ki ahau: hohoro te whakahoki kupu mai ki ahau i te ra e karanga ai ahau.
2Uram, hallgasd meg az én imádságomat, és kiáltásom jusson te hozzád!
3Ka memeha hoki oku ra ano he paoa: ka kaia oku wheua ano he motumotu.
3Ne rejtsd el a te orczádat tõlem; mikor szorongatnak engem, hajtsd hozzám a te füledet; mikor kiáltok, hamar hallgass meg engem!
4Kua pakia toku ngakau, kua memenge, ano he tarutaru; i wareware ai ahau ki te kai i taku taro.
4Mert elenyésznek az én napjaim, mint a füst, és csontjaim, mint valami tûzhely, üszkösök.
5Piri tonu oku iwi ki toku kiri i toku reo aue.
5Letaroltatott és megszáradt, mint a fû az én szívem; még kenyerem megevésérõl is elfelejtkezem.
6He rite ahau ki te matuku i te koraha, ki te koukou i te wahi mokemoke.
6Nyögésemnek szavától csontom a húsomhoz ragadt.
7Mataara tonu ahau; toku rite kei te pihoihoi mokemoke i runga i te tuanui.
7Hasonló vagyok a pusztai pelikánhoz; olyanná lettem, mint a bagoly a romokon.
8E tawai ana oku hoariri ki ahau i te ra roa; ko te hunga e porangirangi ana mai ki ahau, ko ahau ta ratou oati.
8Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános madár a háztetõn.
9Kainga ana e ahau te pungarehu ano he taro: whakananua iho toku wai inu ki te roimata.
9Minden napon gyaláznak engem ellenségeim, csúfolóim esküsznek én reám.
10I tou riri hoki, i tou weriweri; nau hoki ahau i hapai ake, a taia atu ano ahau e koe.
10Bizony a port eszem kenyér gyanánt, és italomat könyekkel vegyítem,
11He rite oku ra ki te atarangi e whakawairua kau ana: a kua memenge ahau ano he tarutaru.
11A te felindulásod és búsulásod miatt; mert felemeltél engem és földhöz vertél engem.
12¶ Ko koe ia, e Ihowa, ka mau tonu ake ake, ka maharatia ano koe e nga whakatupuranga katoa.
12Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék; magam pedig, mint a fû, megszáradtam.
13Tera koe e whakatika, e aroha ki a Hiona; kua taka mai hoki te wa, ae ra, te tino wa, hei atawhainga i a ia.
13De te Uram örökké megmaradsz, és a te emlékezeted nemzetségrõl nemzetségre [áll.]
14E manakohia ana hoki e au pononga ona kohatu, e awangawanga ana ki tona puehu.
14Te kelj fel, könyörülj a Sionon! Mert ideje, hogy könyörülj rajta, mert eljött a megszabott idõ.
15Penei ka wehingia te ingoa o Ihowa e nga tauiwi, tou kororia hoki e nga kingi katoa o te whenua.
15Mert kedvelik a te szolgáid annak köveit, és a porát is kímélik.
16Na Ihowa hoki i hanga a Hiona, kua kitea ia i tona kororia.
16És félik a népek az Úrnak nevét, és e földnek minden királya a te dicsõségedet;
17Kua tahuri ia ki te inoi a te rawakore: kihai i whakahawea ki ta ratou inoi.
17Mivelhogy az Úr megépítette a Siont, megláttatta magát az õ dicsõségében.
18Ka tuhituhia tenei mo to muri whakatupuranga: a ka whakamoemiti ki a Ihowa te iwi meake hanga.
18Oda fordult a gyámoltalanok imádsága felé, és azoknak imádságát meg nem útálta.
19Mona i titiro iho i te tiketike o tona wahi tapu: i titiro iho a Ihowa i te rangi ki te whenua;
19Irattassék meg ez a következõ nemzedéknek, és a teremtendõ nép dicsérni fogja az Urat.
20Ki te whakarongo ki te aue a te herehere, ki te wewete i te hunga kua motuhia mo te mate;
20Mert alátekintett az õ szentségének magaslatáról; a mennyekbõl a földre nézett le az Úr.
21Kia whakapuakina ai te ingo o Ihowa i Hiona, me te whakamoemiti ki a ia i Hiruharama;
21Hogy meghallja a fogolynak nyögését, [és] hogy feloldozza a halálnak fiait.
22I te huihuinga o nga iwi, o nga kingitanga, ki te mahi ki a Ihowa.
22Hogy hirdessék a Sionon az Úrnak nevét, és az õ dicséretét Jeruzsálemben.
23¶ Whakangoikoretia iho e ia toku kaha i te ara: kua torutoru i a ia oku ra.
23Mikor egybegyûlnek a népek mindnyájan, és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak.
24I mea ahau, E toku Atua, kaua ahau e tangohia i waenganui o oku ra: kei nga whakatupuranga katoa ou tau.
24Megsanyargatta az én erõmet ez útban, megrövidítette napjaimat.
25Nonamata te whenua i whakaturia ai e koe, a he mahi nga rangi na ou ringa.
25Ezt mondám: Én Istenem! Ne vígy el engem az én napjaimnak felén; a te esztendeid nemzedékek nemzedékéig [tartanak.]
26Ko era e hemo atu, ko koe ia e mau tonu: ae ra, ka tawhitotia katoatia me he weweru; ka whakaputaia ketia ratou e koe ano he kakahu, a ka whakaputaia ketia.
26Régente fundáltad a földet, s az egek is a te kezednek munkája.
27Ko koe ia, ko koe tonu, kahore hoki he mutunga o ou tau.
27Azok elvesznek, de te megmaradsz; mindazok elavulnak, mint a ruha; mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és elváltoznak.
28Ka whai nohoanga nga tama a au pononga, ka pumau o ratou uri ki tou aroaro.
28De te ugyanaz vagy, és a te esztendeid el nem fogynak. [ (Psalms 102:29) A te szolgáidnak fiai megmaradnak, és az õ magvok erõsen megáll elõtted. ]