1¶ Ki te tino kaiwhakatangi. He himene na te pononga a Ihowa, na Rawiri. Nana i whakahua nga kupu o tenei waiata ki a Ihowa i te ra i whakaorangia ai ia i te ringa o ona hoariri katoa, i te ringa ano o Haora. I mea ia, Ka aroha ahau ki a koe, e Ihow a, e toku kaha.
1Az éneklõmesternek, az Úr szolgájától, Dávidtól, a ki az Úrhoz ez ének szavait azon a napon mondotta, a melyen az Úr megszabadította õt minden ellenségének kezébõl, és a Saul kezébõl.
2Ko Ihowa toku kamaka, toku pa, toku kaiwhakaora; toku Atua, toku tino kamaka, e whakawhirinaki ai ahau; toku whakangungu rakau, te haona o toku whakaoranga, toku pourewa tiketike.
2És monda: Szeretlek Uram, én erõsségem!
3Ka karanga ahau ki a Ihowa, e tika nei kia whakamoemititia: a ka ora i oku hoariri.
3Az Úr az én kõsziklám, váram és szabadítóm; az én Istenem, az én kõsziklám, õ benne bízom: az én paizsom, idvességem szarva, menedékem.
4I karapotia ahau e nga whakawiringa a te mate, a whakawehia ana ahau e nga waipuke o te kino.
4Az Úrhoz kiáltok, a ki dicséretre méltó, és megszabadulok ellenségeimtõl.
5I karapotia ahau e nga whakawiringa a te reinga, i haukotia e nga mahanga a te mate.
5Halál kötelei vettek körül, s az istentelenség árjai rettentettek engem.
6I karanga ahau ki a Ihowa i toku paweratanga, i hamama ki toku Atua: i whakarongo ia ki toku reo i roto i tona temepara, i tae ano taku hamama ki tona aroaro, ki ona taringa.
6A Seol kötelei vettek körül; a halál tõrei fogtak meg engem.
7Na ka ngaueue te whenua, ka ru, wiri ana nga putake o nga maunga, ngaueue ana i tona riri.
7Szükségemben az Urat hívtam, és az én Istenemhez kiáltottam; szavamat meghallá templomából, és kiáltásom eljutott füleibe.
8I kake he paowa i ona pongaponga, a kai ana te kapura a tona mangai, ngiha ana nga waro.
8Megindult, megrendült a föld, s a hegyek fundamentomai inogtak; és megindultak, mert haragra gyúlt.
9I whakapingoretia e ia nga rangi, a heke iho ana, a i raro te pouri matotoru i ona waewae.
9Füst szállt fel orrából, és szájából emésztõ tûz; izzó szén gerjedt belõle.
10I eke ia ki runga ki te kerupa, a rere ana: ae, i rere omaki ia i runga i nga parirau o te hau.
10Lehajtotta az eget és leszállt, és homály volt lábai alatt.
11I meinga e ia te pouri hei wahi ngaro mona, hei teneti i tetahi taha ona, i tetahi taha; ko te pouritanga o nga wai, ko nga kapua matotoru o te rangi.
11Kérubon haladt és röpült, és a szelek szárnyain suhant.
12I rere atu ona kapua metotoru i te wherikotanga o tona aroaro: te whatu, me nga waro kapura.
12A sötétséget tette rejtekhelyévé; sátora körülötte a sötét felhõk és sûrû fellegek.
13I papa ano te whatitiri a Ihowa i nga rangi, a puaki ana te reo o te Runga Rawa; he whatu, he waro kapura.
13Az elõtte lévõ fényességbõl felhõin jégesõ tört át és eleven szén.
14I kokiritia e ia ana pere, a marara ana ratou: ae, i koperea hoki e ia te tini uira, a whati ana ratou.
14És dörgött az Úr a mennyekben, és a Magasságos zengett; és jégesõ [hullt] és eleven szén.
15Katahi ka kitea nga takere o nga wai, a ka takoto kau nga putake o te ao i tau whakatupehupehutanga, e Ihowa, i te whengunga o te manawa o ou pongaponga.
15És kibocsátá nyilait és elszéleszté azokat, villámokat szórt és megháborította azokat.
16I tono karere mai ia i runga, ka mau ki ahau; toia ake ahau e ia i roto i nga wai maha.
16És meglátszottak a vizek medrei s megmutatkoztak a világ fundamentomai; a te feddésedtõl, Uram, a te orrod leheletének fuvásától.
17Nana ahau i ora ai i toku hoariri kaha, i te hunga e kino ana ki ahau; he kaha rawa hoki ratou i ahau.
17Lenyúlt a magasból és felvett engem; kivont engem nagy vizekbõl.
18I huakina tatatia ahau e ratou i te ra o toku matenga; ko Ihowa ia toku whakawhirinakitanga.
18Megszabadított engem az én erõs ellenségemtõl, s az én gyûlölõimtõl, a kik hatalmasabbak voltak nálamnál.
19I whakaputaina ahau e ia ki te wahi nui, i whakaorangia ahau e ia; he ahuareka nona ki ahau.
19Rám jöttek veszedelmem napján; de az Úr volt az én támaszom.
20¶ Rite tonu ki taku mahi tika ta Ihowa utu ki ahau: rite tonu ki te ma o oku ringa tana i whakahoki ai ki ahau.
20És kivitt engem tágas helyre; kiragadt engem, mert kedvét leli bennem.
21Moku i pupuri i nga ara o Ihowa, a kihai i he, i whakarere i toku Atua.
21Az Úr megfizetett nékem igazságom szerint, kezeimnek tisztasága szerint fizetett meg nékem;
22Kei mua tonu hoki i ahau ana whakaritenga katoa, kihai ano i whakamataratia atu i ahau ana tikanga.
22Mert megõriztem az Úrnak útait, és gonoszul nem távoztam el az én Istenemtõl.
23Tapatahi tonu hoki toku whakaaro ki tona aroaro, a i tiaki ahau i ahau kei kino.
23Mert minden ítélete elõttem, és rendeléseit nem hánytam el magamtól.
24Na ka homai e Ihowa he utu ki ahau, rite tonu ki toku tika, ki te ma o oku ringa i tona aroaro.
24És tökéletes voltam elõtte, õrizkedtem az én vétkemtõl.
25He tangata atawhai, ka atawhai hoki koe; he tangata tika, ka tika hoki koe.
25És megfizetett nékem az Úr az én igazságom szerint; kezeim tisztasága szerint, a mi szemei elõtt van.
26He tangata ma, ka ma hoki koe; he tangata whakakeke, ka whakakeke hoki koe.
26Az irgalmashoz irgalmas vagy: a tökéleteshez tökéletes vagy.
27E whakaorangia hoki e koe te iwi ngakau mamae; ka whakahokia ano e koe ki raro nga kanohi whakakake.
27A tisztával tiszta vagy; s a visszáshoz visszás vagy.
28Mau hoki e whakau taku rama: ma Ihowa, ma toku Atua, e whakamarama toku pouri.
28Mert te megtartod a nyomorult népet, és a kevély szemeket megalázod;
29¶ Nau hoki ahau i rere ai na waenganui atu i te ropu: na toku Atua hoki i pekea ai e ahau te taiepa.
29Mert te gyujtod meg az én szövétnekemet; az Úr az én Istenem megvilágosítja az én sötétségemet.
30Tena ko te Atua, tika tonu tona ara: kua oti tana kupu te whakamatau; he whakangungu rakau ia ki te hunga katoa e whakawhirinaki ana ki a ia.
30Mert általad táboron is átfutok, és az én Istenem által kõfalon is átugrom.
31Ko wai oti te Atua, ki te kahore a Ihowa? Ko wai hoki he kamaka, ki te kahore to tatou Atua?
31Az Istennek útja tökéletes; az Úrnak beszéde tiszta; paizsuk õ mindazoknak, a kik bíznak benne.
32Ko te Atua, nana ahau i whitiki ki te kaha, i mea kia tino tika toku ara.
32Mert kicsoda Isten az Úron kivül? És kicsoda kõszikla a mi Istenünkön kivül?
33Ko ia hei mea i oku waewae kia rite ki o te hata: mana hoki ahau e whakatu ki runga ki oku wahi tiketike.
33Az Isten, a ki felövez engem erõvel, és tökéletessé teszi útamat:
34Ko ia hei whakaako i oku ringa ki te whawhai, a whati ana te kopere parahi i oku ringa.
34Olyanná teszi lábamat, mint a szarvasé, és az én magas helyeimre állít engem.
35Kua homai ano e koe ki ahau te whakangungu rakau o tau whakaoranga: puritia ana ahau e tou ringa matau whakanuia ana e tou whakaaro mahakai.
35Õ tanítja kezemet a harczra, karjaim meghajlítják az érczíjat.
36I whakanuia e koe oku takahanga i raro i ahau; te paheke oku waewae.
36És adtad nékem a te idvességednek paizsát, és a te jobbod megszilárdított engem, és a te jóvoltod felmagasztalt engem.
37Ka arumia e ahau oku hoariri, mau iho i ahau; e kore ahau e tahuri mai, a ngaro noa ratou.
37Kiszélesítetted lépésemet alattam, és nem tántorogtak lábaim.
38Maru ana ratou i ahau, te kaha te whakatika: hinga ana ki raro i oku waewae.
38Üldözöm ellenségeimet és elérem õket, és nem térek vissza, míg meg nem semmisültek.
39Nau hoki ahau i whitiki ki te kaha mo te whawhai: piko ana i a koe ki raro i ahau te hunga e whakatika mai ana ki ahau.
39Összetöröm õket, hogy fel sem kelhetnek; lábaim alá hullanak.
40Kua meinga e koe kia tahuri mai nga tuara o oku hoariri ki ahau, kia hautopea ai e ahau te hunga e kino ana ki ahau.
40Mert te öveztél fel engem erõvel a harczra, alám görbeszted az ellenem felkelõket.
41I karanga ratou, heoi kahore he kaiwhakaora: ki a Ihowa, otira kihai i whakahoki kupu ki a ratou.
41És megadtad, hogy ellenségeim meghátráltak, és az én gyûlölõimet elpusztíthattam.
42Na ka tukia ratou e ahau a rite noa ratou ki te puehu e puhia ana e te hau: akiritia atu ana ratou ki waho, ano he paru no te huarahi.
42Kiáltottak, de nem volt szabadító, az Úrhoz és nem felelt nékik.
43Kua whakaorangia ahau e koe i nga ngangautanga a te iwi; kua meinga e koe hei rangatira mo nga tauiwi: hei apa moku te iwi kahore i matauria e ahau.
43És apróra törtem õket, a milyen a szél elé való por, és megtapodtam õket mint utcza sarát.
44Kia rongo kau te taringa ki ahau, ka kakama tonu mai ratou ki ahau; ko nga tangata iwi ke ngohe kau ki ahau.
44Megmentettél engem a nép pártoskodásaitól; nemzetek fejévé tettél engem; oly nép szolgál nékem, a melyet nem ismertem.
45Ka memeha haere nga tangata iwi ke: ka puta wehi mai hoki i roto i o ratou kuhunga.
45A mint hall a fülök, engedelmeskednek, és idegenek is hizelegnek nékem.
46E ora ana a Ihowa; kia whakapaingia hoki toku kamaka, kia whakanuia te Atua o toku whakaoranga:
46Az idegenek elepedtek, és reszketve jõnek elõ zárt helyeikbõl.
47Ko te Atua, mana nei e rapu he utu moku, mana e pehi nga iwi ki raro i ahau.
47Él az Úr és áldott az én kõsziklám, magasztaltassék hát az én idvességemnek Istene!
48Mana ahau e mawhiti ai i oku hoariri, ae ra, mau ahau e mea kia teitei ake i te hunga e whakatika mai ana ki ahau; ka whakaorangia ahau e koe i te tangata tutu.
48Az Isten, a ki bosszút áll értem, és népeket hajlít alám;
49Mo konei ka whakawhetai ahau ki a koe, e Ihowa, i waenganui i nga tauiwi: ka himene ki tou ingoa.
49A ki megment engem ellenségeimtõl. Még az ellenem felkelõk fölött is felmagasztalsz engem, az erõszakos embertõl megszabadítasz engem.
50He nui nei tana whakaora i tana kingi; e whakaputa aroha ana ki tana tangata i whakawahi ai, ki a Rawiri ratou ko ona uri ake ake.
50Azért dicsérlek téged, Uram, a nemzetek között, és éneket zengek a te nevednek. [ (Psalms 18:51) Nagy segítséget ád az õ királyának és irgalmasságot cselekszik az õ felkentjével, Dáviddal és az õ magvával mindörökké. ]