¹¶ Ki te tino kaiwhakatangi. Hohanimi. Na Rawiri. Whakaorangia ahau e te Atua, ka tae mai hoki nga wai ki roto ki toku wairua.

¹Az éneklõmesternek a sósannimra; Dávidé.

²Ka tapoko ahau ki te oru hohonu, ki te wahi kahore nei he tunga: kua tae ahau ki nga wai hohonu, ngaro iho ahau i nga waipuke.

²Szabadíts meg engemet, oh Isten, mert a vizek lelkemig hatottak.

³Kua ruwha ahau i taku tangi; kua maroke toku korokoro: pakoko kau oku kanohi i ahau e tatari nei ki toku Atua.

³Mély sárba estem be, hol meg nem állhatok; feneketlen örvénybe jutottam, és az áradat elborít engem.

⁴Tini ke i nga makawe o toku matenga te hunga e kino noa ana ki ahau: he kaha rawa te hunga e mauahara noa ana ki ahau, e mea nei kia whakamatea ahau; utua ana e ahau i reira nga mea kihai i tangohia e ahau.

⁴Elfáradtam a kiáltásban, kiszáradt a torkom; szemeim elbágyadtak, várván Istenemet.

⁵E te Atua, e matau ana koe ki toku kuware; kahore hoki oku he e ngaro i a koe.

⁵Többen vannak fejem hajszálainál, a kik ok nélkül gyûlölnek engem; hatalmasok a vesztemre törõk, a kik ellenségeim alap nélkül; a mit nem ragadtam el, azt kell megfizetnem!

⁶E te Ariki, e Ihowa o nga mano kaua te hunga e tatari ana ki a koe e whakama i ahau: e te Atua o Iharaira, kei numinumi kau i ahau te hunga e rapu ana i a koe.

⁶Oh Isten, te tudod az én balgatagságomat, és az én bûneim nyilván vannak te elõtted:

⁷Mou hoki ahau i waiho ai hei tawainga: ngaro iho toku mata i te whakama.

⁷Ne szégyenüljenek meg miattam, a kik te benned remélnek, Uram, Seregeknek Ura! Ne pironkodjanak miattam, a kik téged keresnek, oh Izráelnek Istene!

⁸He tangata ke ahau ki oku hoa ake: hei tautangata ki nga tama a toku whaea.

⁸Mert te éretted viselek gyalázatot, [és] borítja pironság az én orczámat.

⁹Ka pau hoki ahau i te aroha ki tou whare: kua tau ano ki ahau nga tawai a te hunga e tawai ana ki a koe.

⁹Atyámfiai elõtt idegenné lettem, és anyám fiai elõtt jövevénynyé.

¹⁰I ahau i tangi, i whakatiki hei whiu i toku wairua, ka waiho tena hei tawainga moku.

¹⁰Mivel a te házadhoz való féltõ szeretet emészt engem, a te gyalázóidnak gyalázásai hullanak reám.

¹¹I kakahu hoki ahau i te kakahu taratara moku, a i waiho hei whakatauki ma ratou.

¹¹Ha sírok és bõjtöléssel [gyötröm] lelkemet, az is gyalázatomra válik.

¹²Kei te korero kino moku te hunga e noho ana i te kuwaha: waiatatia ana ahau e te hunga haurangi waina.

¹²Ha gyászruhába öltözöm, akkor példabeszédül vagyok nékik.

¹³¶ Ko ahau ia, ki a koe taku inoi, e Ihowa, i te wa e manakohia ai: whakahokia mai he kupu ki ahau, e te Atua, i runga i te nui o tou aroha, o te pono o tau whakaoranga.

¹³A kapuban ülõk rólam szólanak, és a borozók rólam énekelnek.

¹⁴Whakaorangia ahau i roto i te oru, kei toremi: kia ora ahau i te hunga e kino ana ki ahau, i nga wai hohonu ano hoki.

¹⁴Én pedig néked könyörgök, oh Uram; jókedvednek idején, oh Isten, a te kegyelmed sokaságához képest hallgass meg engem a te megszabadító hûségeddel.

¹⁵Kei ngaro ahau i te waipuke, kei horomia e te rire; kei kopia ano te waha o te poka ki runga ki ahau.

¹⁵Ments ki engem az iszapból, hogy el ne sülyedjek; hadd szabaduljak meg gyûlölõimtõl és a feneketlen vizekbõl;

¹⁶E Ihowa whakahokia mai he kupu ki ahau; he pai hoki tou atawhai: tahuri mai ki ahau, kia rite ki te nui o au arohatanga.

¹⁶Hogy el ne borítson a vizek árja, és el ne nyeljen az örvény, és a veremnek szája be ne záruljon felettem!

¹⁷A kaua e huna tou mata ki tau pononga; e pouri ana hoki ahau: hohoro te whakahoki kupu mai ki ahau.

¹⁷Hallgass meg engem, Uram, mert jó a te kegyelmességed! A te irgalmasságodnak sokasága szerint tekints én reám;

¹⁸Whakatata mai ki toku wairua, hokona: whakaorangia ahau, e mahi nei oku hoariri.

¹⁸És ne rejtsd el orczádat a te szolgádtól; mert szorongattatom nagyon: siess, hallgass meg engem!

¹⁹E matau ana koe ki toku tawainga, ki toku whakama, ki toku numinumi: kei tou aroaro oku hoariri katoa.

¹⁹Légy közel az én lelkemhez és váltsd meg azt; az én ellenségeimért szabadíts meg engem.

²⁰Maru noa toku ngakau i te tawai; a ki tonu ahau i te pouri: i titiro ahau ki tetahi hei aroha mai, a kore ake; ki etahi hei whakamarie, a kihai i kitea.

²⁰Te tudod az én gyalázatomat, szégyenemet és pirulásomat; jól ismered minden szorongatómat.

²¹I homai he au hei kai maku: i toku matewaitanga ano i whakainumia ahau ki te winika.

²¹A gyalázat megtörte szívemet és beteggé lettem; várok vala részvétre, de hiába; vigasztalókra, de nem találék.

²²¶ Kia meinga ta ratou tepu i to ratou aroaro hei mahanga; hei rore hoki i to ratou wa rangimarie.

²²Sõt ételemben mérget adnak vala, és szomjúságomban eczettel itatnak vala engem.

²³Kia whakapouritia o ratou kanohi, kei kite ratou: kia wiri tonu hoki o ratou hope.

²³Legyen az õ asztalok elõttök tõrré, és a bátorságosoknak hálóvá.

²⁴Ringihia atu tou riri ki runga ki a ratou, kia mau hoki ratou i tou arita, i tou weriweri.

²⁴Setétüljenek meg az õ szemeik, hogy ne lássanak; és az õ derekukat tedd mindenkorra roskataggá.

²⁵Kia ururuatia to ratou nohoanga: kaua tetahi e noho ki o ratou teneti.

²⁵Öntsd ki a te haragodat reájok, és a te haragodnak búsulása érje utól õket.

²⁶Mo ratou i tukino i te tangata i whiua nei e koe; a korerotia ana e ratou te pouri o te hunga i werohia e koe.

²⁶Legyen az õ palotájok puszta, és az õ hajlékukban ne legyen lakos;

²⁷Tapiritia he kino ki runga ki to ratou kino; kaua hoki ratou e tukua kia tomo ki tou tika.

²⁷Mert a kit te megvertél, azt üldözik, és a tõled sujtottak fájdalmát szólják meg.

²⁸Kia murua atu ratou i te pukapuka o te ora, kaua ano e tuhituhia ki roto ki te hunga tika.

²⁸Szedd össze álnokságaikat, és a te igazságodra ne jussanak el.

²⁹Ko ahau ia, he rawakore, he pouri; kia whakateiteitia ake ahau, e te Atua, e tau whakaoranga.

²⁹Töröltessenek ki az élõk könyvébõl, és az igazak közé ne irattassanak.

³⁰¶ Ka whakamoemiti taku waiata ki te ingoa o te Atua, ka whakanui ano taku whakawhetai i a ia.

³⁰Engem pedig, a ki nyomorult és szenvedõ vagyok, emeljen fel, oh Isten, a te segedelmed!

³¹Pai rawa tenei ki a Ihowa i te puru i te kau, i te mea whai haona, whai maikuku.

³¹Dicsérem az Istennek nevét énekkel, és magasztalom hálaadással.

³²Kua kite te hunga mahaki, kua hari: ka ora ano o koutou ngakau, e te hunga e rapu nei i te Atua.

³²És kedvesebb lesz az Úr elõtt az ökörnél, a szarvas és hasadt körmû tuloknál.

³³No te mea ka rongo a Ihowa ki nga rawakore, e kore ano e whakahawea ki ana herehere.

³³Látják [ezt] majd a szenvedõk és örülnek; ti Istent keresõk, elevenedjék a ti szívetek!

³⁴Kia whakamoemiti te rangi me te whenua ki a ia, nga moana, me nga mea katoa e tere ana i roto.

³⁴Mert meghallgatja az Úr a szegényeket, és az õ foglyait nem veti meg.

³⁵No te mea tera e whakaorangia e te Atua a Hiona, ka hanga ano e ia nga pa o Hura; a ka noho ratou ki reira, ka riro hoki a reira i a ratou.

³⁵Dicsérjék õt az egek és a föld; a tengerek és a mi csak mozog azokban!

³⁶A ka nohoia a reira e nga uri o ana pononga: hei kainga tupu ano a reira mo te hunga e aroha ana ki tona ingoa.

³⁶Mert megtartja Isten a Siont, és megépíti Júdának városait; és ott lakoznak majd és bírni fogják azt. [ (Psalms 69:37) És az õ szolgáinak maradékai öröklik azt, és abban laknak majd, a kik szeretik az õ nevét. ]