¹¶ Ki te tino kaiwhakatangi. Aratakiti. He himene, he waiata na Ahapa. Ka whakawhetai tonu matou ki a koe, e te Atua; ka whakawhetai tonu matou, kei te tata mai hoki tou ingoa: e korerotia ana e te tangata au mahi whakamiharo.

¹Az éneklõmesternek, az altashétre, Aszáf zsoltára, ének.

²Ka kitea e ahau te wa e rite ana, ka tika taku whakawa.

²Tisztelünk téged, oh Isten, tisztelünk; neved közel van, hirdetik csodatetteid.

³Kuteretere noa iho te whenua me ona tangata katoa; naku i whakatu ona pou. (Hera.

³Ha megszabom a határidõt, én méltányosan ítélek.

⁴I mea ahau ki te hunga whakakake, Kati ra te whakakake; ki te hunga hara ano, Kaua e whakaarahia te haona.

⁴A föld és annak minden lakosa elcsügged; én erõsítem meg annak oszlopait. Szela.

⁵Kaua to koutou haona e whakaarahia ki runga: kati te whakamaro i te kaki ina korero.

⁵A kérkedõknek azt mondom: Ne kérkedjetek; és a gonoszoknak: Ne emeljetek szarvat!

⁶¶ No te mea kahore he aranga i te rawhiti, kahore i te hauauru, kahore hoki i te tonga.

⁶Ne emeljétek magasra szarvatokat, ne szóljatok megkeményedett nyakkal;

⁷Ko te Atua ia te kaiwhakawa; ko tenei e whakaititia iho ana e ia, ko tera e whakaarahia ake ana.

⁷Mert nem napkelettõl, sem napnyugattól, s nem is a puszta felõl [támad] a felmagasztalás;

⁸Kei te ringa hoki o Ihowa he kapu, pahuka tonu te waina; ki tonu, whakananu rawa, hei ringihanga mana: ko nga nganga ia, ma te hunga kino katoa o te whenua e tatau, e inu.

⁸Hanem Isten a biró, a ki egyet megaláz, mást felmagasztal!

⁹Ko ahau ia, ka kauwhau tonu: ka himene ki te Atua o Hakopa.

⁹Mert pohár van az Úr kezében, bortól pezseg, nedvvel tele; ha tölt belõle, még seprejét is iszsza és szopja a föld minden gonosztevõje.

¹⁰A ka kotia e ahau nga haona katoa o te hunga kino: ka whakaarahia ake ia nga haona o te tangata tika.

¹⁰Én pedig hirdetem [ezt] mindörökké, és éneket mondok a Jákób Istenének. [ (Psalms 75:11) És a gonoszoknak szarvait mind letördelem; az igaznak szarvai pedig felmagasztaltatnak. ]