1Se, med rettferdighet skal kongen regjere, og fyrstene skal styre efter rett,
1Ímé, igazság szerint uralkodik a király, és a fejedelmek fõk lesznek az ítélettételben;
2og enhver av dem skal være som et skjul for været og et ly mot regnskyll, som bekker i ørkenen, som skyggen av et veldig fjell i et tørstende land.
2Olyan lesz mindegyik, mint a rejtek szél ellen, mint oltalom zivatar ellen, mint patakok száraz vidéken, mint nagy kõszál árnyéka a szomjúhozó földön.
3Da skal de seendes øine ikke være blinde, og de hørendes ører skal være lydhøre,
3És nem lesznek zárva többé a látóknak szemei, és a hallók fülei figyelmeznek;
4de lettsindiges hjerte skal formå å skjønne, og de stammendes tunge skal ha lett for å tale klart.
4A hebehurgyák szíve ismerni tanul, és a dadogóknak nyelve gyorsan és világosan szól.
5Dåren skal ikke mere kalles edel, og den svikefulle skal ikke kalles høimodig.
5Nem nevezik a bolondot többé nemesnek, és a csalárdot sem hívják nagylelkûnek.
6For dåren taler dårskap, og hans hjerte finner på ondt for å utføre vanhellig dåd og for å tale forvendte ting om Herren, for å la den hungrige sulte og la den tørste mangle drikke.
6Mert a bolond [csak] bolondot beszél, és az õ szíve hamisságot forral, hogy istentelenséget cselekedjék, és szóljon az Úr ellen tévelygést, hogy az éhezõ lelkét éhen hagyja, és a szomjazó italát elvegye.
7Og den svikefulles våben er onde; han legger listige råd for å føre de saktmodige i ulykke ved falske ord, selv når den fattige taler det som rett er.
7A csalárdnak eszközei csalárdok, õ álnokságot tervel, hogy elveszesse az alázatosokat hazug beszéddel, ha a szegény igazat szólna is.
8Men den edle har edle tanker, og han blir fast ved det som er edelt.
8De a nemes nemes dolgokat tervel, és a nemes dolgokban meg is marad.
9I sorgløse kvinner, stå op, hør min røst! I trygge døtre, vend eders ører til min tale!
9Ti gondtalan asszonyok, keljetek fel, halljátok szavam', és ti elbizakodott leányzók, vegyétek füleitekbe beszédem'!
10Om år og dag skal I beve, I trygge! For det er slutt med all vinhøst, frukthøsten kommer ikke.
10Kevés idõ multán megháborodtok ti elbizakodottak, mert elvész a szüret, és gyümölcsszedés sem lesz.
11Forferdes, I sorgløse! Bev, I trygge! Klæ eder nakne og bind sekk om eders lender!
11Reszkessetek, ti gondtalanok, rettenjetek meg, ti elbizakodottak; vetkezzetek mezítelenre és övezzétek fel ágyékaitokat gyászruhával.
12De slår sig for brystet og klager over de fagre marker, over det fruktbare vintre.
12Gyászolják az emlõket, a szép mezõket, a termõ szõlõtõket.
13På mitt folks jord skyter torner og tistler op, ja over alle gledens hus i den jublende by.
13Népemnek földét tüske, tövis verte fel, és az örvendõ városnak minden öröm-házait;
14For palasset er forlatt, svermen i byen er borte; haug* og vakttårn er blitt til huler for evige tider, til fryd for villesler, til beite for buskap - / {* Ofel-haugen i Jerusalem; 2KR 27, 3. NEH 3, 26 fg.}
14A paloták elhagyatvák, a város zaja elnémult, torony és bástya barlangokká lettek örökre, hol a vadszamár kedvére él, a nyájak meg legelnek.
15inntil Ånden blir utøst over oss fra det høie, og ørkenen blir til fruktbar mark, og fruktbar mark aktes som skog.
15Míglen kiöntetik reánk a lélek a magasból, és lészen a puszta termõfölddé, és a termõföld erdõnek tartatik;
16Og rett skal bo i ørkenen, og rettferdighet skal ha sitt hjem på den fruktbare mark.
16És lakozik a pusztában jogosság, és igazság fog ülni a termõföldön;
17Og rettferdighetens verk skal være fred, og rettferdighetens frukt skal være ro og trygghet til evig tid.
17És lesz az igazság mûve békesség, és az igazság gyümölcse nyugalom és biztonság mindörökké.
18Og mitt folk skal bo i fredens bolig og i trygghetens telter og på sorgfrie hvilesteder.
18Népem békesség hajlékában lakozik, biztonság sátraiban, gondtalan nyugalomban.
19Men det skal hagle når skogen* styrter ned, og dypt skal byen trykkes ned. / {* fiendens veldige hær.}
19De jégesõ hull és megdõl az erdõ, és a város elsülyedve elsülyed!
20Lykkelige er I som sår ved alle vann, som slipper oksen og asenet på frifot!
20Oh boldogok ti, a kik minden vizek mellett vettek, és szabadon eresztitek a barmok és szamarak lábait!