¹Ty jag vill säga eder detta, mina bröder: Våra fäder voro alla under molnskyn och gingo alla genom havet;

¹Nem akarom pedig, hogy ne tudjátok, atyámfiai, hogy a mi atyáink mindnyájan a felhõ alatt voltak, és mindnyájan a tengeren mentek által;

²alla blevo de i molnskyn och i havet döpta till Moses;

²És mindnyájan Mózesre keresztelkedtek meg a felhõben és a tengerben;

³alla åto de samma andliga mat,

³És mindnyájan egy lelki eledelt ettek;

⁴och alla drucko de samma andliga dryck -- de drucko nämligen ur en andlig klippa, som åtföljde dem, och den klippan var Kristus.

⁴És mindnyájan egy lelki italt ittak, mert ittak a lelki kõsziklából, a mely követi vala õket, e kõszikla pedig a Krisztus volt.

⁵Men de flesta av dem hade Gud icke behag till; de blevo ju nedgjorda i öknen.

⁵De azoknak többségét nem kedvelé az Isten, mert elhullának a pusztában.

⁶Detta skedde oss till en varnagel, för att vi icke skulle hava begärelse till det onda, såsom de hade begärelse därtill.

⁶Ezek pedig példáink lõnek, hogy mi ne kívánjunk gonosz dolgokat, a miképen azok kívántak.

⁷Ej heller skolen I bliva avgudadyrkare, såsom somliga av dem blevo; så är ju skrivet: »Folket satte sig ned till att äta och dricka, och därpå stodo de upp till all leka.»

⁷Se bálványimádók ne legyetek, mint azok közül némelyek, a mint meg van írva: Leüle a nép enni és inni, és felkelének játszani.

⁸Låtom oss icke heller bedriva otukt, såsom somliga av dem gjorde, varför ock tjugutre tusen föllo på en enda dag.

⁸Se pedig ne paráználkodjunk mint azok közül paráználkodtak némelyek, és elestek egy napon huszonháromezeren.

⁹Låtom oss icke heller fresta Kristus, såsom somliga av dem gjorde, varför de ock blevo dödade av ormarna.

⁹Se a Krisztust ne kísértsük, a mint közülök kísértették némelyek, és elveszének a kígyók miatt.

¹⁰Knorren icke heller, såsom somliga av dem gjorde, varför de ock blevo dödade av »Fördärvaren».

¹⁰Se pedig ne zúgolódjatok, miképen õ közülök zúgolódának némelyek, és elveszének a pusztító által.

¹¹Men detta vederfors dem för att tjäna till en varnagel, och det blev upptecknat till lärdom för oss, som hava tidernas ände inpå oss.

¹¹Mindezek pedig példaképen estek rajtok; megírattak pedig a mi tanulságunkra, a kikhez az idõknek vége elérkezett.

¹²Därför, den som menar sig stå, han må se till, att han icke faller.

¹²Azért a ki azt hiszi, hogy áll, meglássa, hogy el ne essék.

¹³Inga andra frestelser hava mött eder än sådana som vanligen möta människor. Och Gud är trofast; han skall icke tillstädja att I bliven frestade över eder förmåga, utan när han låter frestelsen komma, skall han ock bereda en utväg därur, så att I kunnen härda ut i den.

¹³Nem egyéb, hanem csak emberi kísértés esett rajtatok: de hû az Isten, a ki nem hágy titeket feljebb kísértetni, mint elszenvedhetitek; sõt a kísértéssel egyetemben a kimenekedést is megadja majd, hogy elszenvedhessétek.

¹⁴Alltså, mina älskade, undflyn avgudadyrkan.

¹⁴Azért szerelmeseim, kerüljétek a bálványimádást.

¹⁵Jag säger detta till eder såsom till förståndiga människor; själva mån I döma om det som jag säger.

¹⁵Mint okosokhoz szólok, ítéljétek meg ti, a mit mondok.

¹⁶Välsignelsens kalk, över vilken vi uttala välsignelsen, är icke den en delaktighet av Kristi blod? Brödet, som vi bryta, är icke det en delaktighet av Kristi kropp?

¹⁶A hálaadásnak pohara, a melyet megáldunk, nem a Krisztus vérével való közösségünk-é? A kenyér, a melyet megszegünk, nem a Krisztus testével való közösségünk-é?

¹⁷Eftersom det är ett enda bröd, så äro vi, fastän många, en enda kropp, ty alla få vi vår del av detta ena bröd.

¹⁷Mert egy a kenyér, egy test vagyunk sokan; mert mindnyájan az egy kenyérbõl részesedünk.

¹⁸Sen på det lekamliga Israel: äro icke de som äta av offren delaktiga i altaret?

¹⁸Tekintsétek meg a test szerint való Izráelt! A kik az áldozatokat eszik, avagy nincsenek-é közösségben az oltárral?

¹⁹Vad vill jag då säga härmed? Månne att avgudaofferskött är någonting, eller att en avgud är någonting?

¹⁹Mit mondok tehát? Hogy a bálvány valami, vagy hogy a bálványáldozat valami?

²⁰Nej, det vill jag säga, att vad hedningarna offra, det offra de åt onda andar och icke åt Gud; och jag vill icke att I skolen hava någon gemenskap med de onda andarna.

²⁰Sõt, hogy a mit a pogányok áldoznak, ördögöknek áldozzák és nem Istennek; nem akarom pedig, hogy ti az ördögökkel legyetek közösségben.

²¹I kunnen icke dricka Herrens kalk och tillika onda andars kalk; I kunnen icke hava del i Herrens bord och tillika i onda andars bord.

²¹Nem ihatjátok az Úr poharát és az ördögök poharát; nem lehettek az Úr asztalának és az ördögök asztalának részesei.

²²Eller vilja vi reta Herren? Äro då vi starkare än han?

²²Vagy haragra ingereljük az Urat? avagy erõsebbek vagyunk-é nálánál?

²³»Allt är lovligt»; ja, men icke allt är nyttigt. »Allt är lovligt»; ja, men icke allt uppbygger.

²³Minden szabad nékem, de nem minden használ; minden szabad nékem, de nem minden épít.

²⁴Ingen söke sitt eget bästa, utan envar den andres.

²⁴Senki ne keresse, a mi az övé, hanem kiki azt, a mi a másé.

²⁵Allt som säljes i köttboden mån I äta; I behöven icke för samvetets skull göra någon undersökning därom.

²⁵Mindent, a mit a mészárszékben árulnak, megegyetek, semmit sem tudakozódván a lelkiismeret miatt.

²⁶Ty »jorden är Herrens, och allt vad därpå är».

²⁶Mert az Úré a föld és annak teljessége.

²⁷Om någon av dem som icke äro troende bjuder eder till sig och I viljen gå till honom, så mån I äta av allt som sättes fram åt eder; I behöven icke för samvetets skull göra någon undersökning därom.

²⁷Ha pedig valaki meghív titeket a hitetlenek közül és el akartok menni, mindent, a mit elétek hoznak, megegyetek, semmit sem tudakozódván a lelkiismeret miatt.

²⁸Men om någon då säger till eder: »Detta är offerkött», så skolen I avhålla eder från att äta, för den mans skull, som gav saken till känna, och för samvetets skull --

²⁸De ha valaki ezt mondja néktek: Ez bálványáldozati hús, ne egyétek meg a miatt, a ki megjelentette, és a lelkiismeretért; mert az Úré a föld és annak teljessége.

²⁹jag menar icke ditt eget samvete, utan den andres; ty varför skulle jag låta min frihet dömas av en annans samvete?

²⁹De nem a tulajdon lelkiismeretet értem, hanem a másikét. Mert miért kárhoztassa az én szabadságomat a más lelkiismerete?

³⁰Om jag äter därav med tacksägelse, varför skulle jag då bliva smädad för det som jag tackar Gud för?

³⁰Ha pedig én hálaadással veszek részt, miért káromoltatom azért, a miért én hálákat adok?

³¹Alltså, vare sig I äten eller dricken, eller vadhelst annat I gören, så gören allt till Guds ära.

³¹Azért akár esztek, akár isztok, akármit cselekesztek, mindent az Isten dicsõségére míveljetek.

³²Bliven icke för någon till en stötesten, varken för judar eller för greker eller för Guds församling;

³²Meg ne botránkoztassátok se a zsidókat, se a görögöket, se az Isten gyülekezetét.

³³varen såsom jag, som i alla stycken fogar mig efter alla och icke söker min egen nytta, utan de mångas, för att de skola bliva frälsta.

³³Miképen én is mindenkinek mindenben kedvében járok, nem keresvén a magam hasznát, hanem a sokaságét, hogy megtartassanak.