¹Men Herren fick nu veta att fariséerna hade hört hurusom Jesus vann flera lärjungar och döpte flera än Johannes;

¹Amint azért megtudta az Úr, hogy a farizeusok meghallották, hogy Jézus több tanítványt szerez és keresztel, mint János,

²dock var det icke Jesus själv som döpte, utan hans lärjungar.

²(Jóllehet Jézus maga nem keresztelt, hanem a tanítványai,)

³Då lämnade han Judeen och begav sig åter till Galileen.

³Elhagyá Júdeát és elméne ismét Galileába.

⁴Därvid måste han taga vägen genom Samarien.

⁴Samárián kell vala pedig általmennie.

⁵Så kom han till en stad i Samarien som hette Sykar, nära det jordstycke som Jakob gav åt sin son Josef.

⁵Megy vala azért Samáriának Sikár nevû városába, annak a teleknek szomszédjába, a melyet Jákób adott vala az õ fiának, Józsefnek.

⁶Och där var Jakobs brunn. Eftersom nu Jesus var trött av vandringen, satte han sig strax ned vid brunnen. Det var vid den sjätte timmen.

⁶Ott vala pedig a Jákób forrása. Jézus azért, az utazástól elfáradva, azonmód leüle a forráshoz. Mintegy hat óra vala.

⁷Då kom en samaritisk kvinna för att hämta vatten. Jesus sade till henne: »Giv mig att dricka.»

⁷Jöve egy samáriabeli asszony vizet meríteni; monda néki Jézus: Adj innom!

⁸Hans lärjungar hade nämligen gått in i staden för att köpa mat.

⁸Az õ tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy ennivalót vegyenek.

⁹Då sade den samaritiska kvinnan till honom: »Huru kan du, som är jude, bedja mig, som är en samaritisk kvinna, om något att dricka?» Judarna hava nämligen ingen umgängelse med samariterna.

⁹Monda azért néki a samáriai asszony: Hogy kérhetsz inni zsidó létedre én tõlem, a ki samáriai asszony vagyok?! Mert a zsidók nem barátkoznak a samáriaiakkal.

¹⁰Jesus svarade och sade till henne: »Förstode du Guds gåva, och vem den är som säger till dig: 'Giv mig att dricka', så skulle i stället du hava bett honom, och han skulle då hava givit dig levande vatten.»

¹⁰Felele Jézus és monda néki: Ha ismernéd az Isten ajándékát, és [hogy] ki az, a ki ezt mondja néked: Adj innom!; te kérted volna õt, és adott volna néked élõ vizet.

¹¹Kvinnan sade till honom: »Herre, du har ju intet att hämta upp vatten med, och brunnen är djup. Varifrån får du då det friska vattnet?»

¹¹Monda néki az asszony: Uram, nincs mivel merítened, és a kút mély: hol vennéd tehát az élõ vizet?

¹²Icke är du väl förmer än vår fader Jakob, som gav oss brunnen och själv med sina barn och sin boskap drack ur den?»

¹²Avagy nagyobb vagy-é te a mi atyánknál, Jákóbnál, a ki nékünk adta ezt a kutat, és ebbõl ivott õ is, a fiai is és jószága is?

¹³Jesus svarade och sade till henne: »Var och en som dricker av detta vatten, han bliver törstig igen;

¹³Felele Jézus és monda néki: Mindaz, a ki ebbõl a vízbõl iszik, ismét megszomjúhozik:

¹⁴men den som dricker av det vatten som jag giver honom, han skall aldrig någonsin törsta, utan det vatten jag giver honom skall bliva i honom en källa vars vatten springer upp med evigt liv.»

¹⁴Valaki pedig abból a vízbõl iszik, a melyet én adok néki, soha örökké meg nem szomjúhozik; hanem az a víz, a melyet én adok néki, örök életre buzgó víznek kútfeje lesz õ benne.

¹⁵Kvinnan sade till honom: »Herre, giv mig det vattnet, så att jag icke mer behöver törsta och komma hit för att hämta vatten.»

¹⁵Monda néki az asszony: Uram, add nékem azt a vizet, hogy meg ne szomjúhozzam, és ne jõjjek ide meríteni!

¹⁶Han sade till henne: »Gå och hämta din man, och kom sedan tillbaka.»

¹⁶Monda néki Jézus: Menj el, hívd a férjedet, és jõjj ide!

¹⁷Kvinnan svarade och sade: »Jag har ingen man.» Jesus sade till henne: »Du har rätt i vad du säger, att du icke har någon man.»

¹⁷Felele az asszony és monda: Nincs férjem. Monda néki Jézus: Jól mondád, hogy: Nincs férjem;

¹⁸Ty fem män har du haft, och den du nu har är icke din man; däri sade du sant.

¹⁸Mert öt férjed volt, és a mostani nem férjed: ezt igazán mondtad.

¹⁹Då sade kvinnan till honom: »Herre, jag ser att du är en profet.

¹⁹Monda néki az asszony: Uram, látom, hogy te próféta vagy.

²⁰Våra fäder hava tillbett på detta berg, men I sägen att i Jerusalem den plats finnes, där man bör tillbedja.»

²⁰A mi atyáink ezen a hegyen imádkoztak; és ti azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben van az a hely, a hol imádkozni kell.

²¹Jesus sade till henne: »Tro mig, kvinna: den tid kommer, då det varken är på detta berg eller i Jerusalem som I skolen tillbedja Fadern.

²¹Monda néki Jézus: Asszony, hidd el nékem, hogy eljõ az óra, a mikor sem nem ezen a hegyen, sem nem Jeruzsálemben imádjátok az Atyát.

²²I tillbedjen vad I icke kännen, vi tillbedja vad vi känna -- ty frälsningen kommer från judarna --

²²Ti azt imádjátok, a mit nem ismertek; mi azt imádjuk, a mit ismerünk: mert az idvesség a zsidók közül támadt.

²³men den tid skall komma, ja, den är redan inne, då sanna tillbedjare skola tillbedja Fadern i ande och sanning; ty sådana tillbedjare vill Fadern hava.

²³De eljõ az óra, és az most vagyon, amikor az igazi imádók lélekben, és igazságban imádják az Atyát: mert az Atya is ilyeneket keres, az õ imádóiul.

²⁴Gud är ande, och de som tillbedja måste tillbedja i ande och sanning.»

²⁴Az Isten lélek: és a kik õt imádják, szükség, hogy lélekben és igazságban imádják.

²⁵Kvinnan sade till honom: »Jag vet att Messias skall komma, han som ock kallas Kristus; när han kommer, skall han förkunna oss allt.»

²⁵Monda néki az asszony: Tudom, hogy Messiás jõ (a ki Krisztusnak mondatik); mikor az eljõ, megjelent nékünk mindent.

²⁶Jesus svarade henne: »Jag, som talar med dig, är den du nu nämnde.»

²⁶Monda néki Jézus: Én vagyok az, a ki veled beszélek.

²⁷I detsamma kommo hans lärjungar; och de förundrade sig över att han talade med en kvinna. Dock frågade ingen vad han ville henne, eller varför han talade med henne.

²⁷Eközben megjövének az õ tanítványai; és csodálkozának, hogy asszonnyal beszélt; mindazáltal egyik sem mondá: Mit keresel? vagy: Mit beszélsz vele?

²⁸Men kvinnan lät sin kruka stå och gick in i staden och sade till folket:

²⁸Ott hagyá azért az asszony a vedrét, és elméne a városba, és monda az embereknek:

²⁹»Kommen och sen en man som har sagt mig allt vad jag har gjort. Månne icke han är Messias?»

²⁹Jertek, lássatok egy embert, a ki megmonda nékem mindent, a mit cselekedtem. Nem ez-é a Krisztus?

³⁰Då gingo de ut ur staden och kommo till honom.

³⁰Kimenének azért a városból, és hozzá menének.

³¹Under tiden bådo lärjungarna honom och sade: »Rabbi, tag och ät.»

³¹Aközben pedig kérék õt a tanítványok, mondván: Mester, egyél!

³²Men han svarade dem: »Jag har mat att äta som I icke veten om.»

³²Õ pedig monda nékik: Van nékem eledelem, a mit egyem, a mit ti nem tudtok.

³³Då sade lärjungarna till varandra: »Kan väl någon hava burit mat till honom?»

³³Mondának azért a tanítványok egymásnak: Hozott-é néki valaki enni?

³⁴Jesus sade till dem: »Min mat är att göra dens vilja, som har sänt mig, och att fullborda hans verk.»

³⁴Monda nékik Jézus: Az én eledelem az, hogy annak akaratját cselekedjem, a ki elküldött engem, és az õ dolgát elvégezzem.

³⁵I sägen ju att det ännu är fyra månader innan skördetiden kommer. Men se, jag säger eder: Lyften upp edra ögon, och sen på fälten, huru de hava vitnat till skörd.

³⁵Ti nem azt mondjátok-é, hogy még négy hónap és eljõ az aratás? Ímé, mondom néktek: Emeljétek fel szemeiteket, és lássátok meg a tájékokat, hogy már fehérek az aratásra.

³⁶Redan nu får den som skördar uppbära sin lön och samla in frukt till evigt liv; så kunna den som sår och den som skördar tillsammans glädja sig.

³⁶És a ki arat, jutalmat nyer, és az örök életre gyümölcsöt gyûjt; hogy mind a vetõ, mind az arató együtt örvendezzen.

³⁷Ty här sannas det ordet, att en är den som sår och en annan den som skördar.

³⁷Mert ebben az a mondás igaz, hogy más a vetõ, más az arató.

³⁸Jag har sänt eder att skörda, där I icke haven arbetat. Andra hava arbetat, och I haven fått gå in i deras arbete.»

³⁸Én annak az aratására küldtelek titeket, a mit nem ti munkáltatok; mások munkálták, és ti a mások munkájába állottatok.

³⁹Och många samariter från den staden kommo till tro på honom för kvinnans ords skull, då hon vittnade att han hade sagt henne allt vad hon hade gjort.

³⁹Abból a városból pedig sokan hivének benne a Samaritánusok közül annak az asszonynak beszédéért, a ki bizonyságot tett vala, hogy: Mindent megmondott nékem, a mit cselekedtem.

⁴⁰När sedan samariterna kommo till honom, både de honom att stanna kvar hos dem. Så stannade han där i två dagar.

⁴⁰A mint azért oda mentek hozzá a Samaritánusok, kérék õt, hogy maradjon náluk; és ott marada két napig.

⁴¹Och långt flera kommo då till tro för hans egna ords skull.

⁴¹És sokkal többen hivének a maga beszédéért,

⁴²Och de sade till kvinnan: »Nu är det icke mer för dina ords skull som vi tro, ty vi hava nu själva hört honom, och vi veta nu att han i sanning är världens Frälsare.»

⁴²És azt mondják vala az asszonynak, hogy: Nem a te beszédedért hiszünk immár: mert magunk hallottuk, és tudjuk, hogy bizonnyal ez a világ idvezítõje, a Krisztus.

⁴³Men efter de två dagarna gick han därifrån till Galileen.

⁴³Két nap mulva pedig kiméne onnét, és elméne Galileába.

⁴⁴Ty Jesus vittnade själv att en profet icke är aktad i sitt eget fädernesland.

⁴⁴Mert Jézus maga tett bizonyságot arról, hogy a prófétának nincs tisztessége a maga hazájában.

⁴⁵När han nu kom till Galileen, togo galiléerna vänligt emot honom, eftersom de hade sett allt vad han hade gjort i Jerusalem vid högtiden. Också de hade nämligen varit där vid högtiden.

⁴⁵Mikor azért beméne Galileába, befogadták õt a Galileabeliek, mivelhogy látták vala mindazt, a mit Jeruzsálemben cselekedett az ünnepen; mert õk is elmentek vala az ünnepre.

⁴⁶Så kom han åter till Kana i Galileen, där han hade gjort vattnet till vin. I Kapernaum fanns då en man i konungens tjänst, vilkens son låg sjuk.

⁴⁶Ismét a galileai Kánába méne azért Jézus, a hol a vizet borrá változtatta. És volt Kapernaumban egy királyi ember, a kinek a fia beteg vala.

⁴⁷När han nu hörde att Jesus hade kommit från Judeen till Galileen, begav han sig åstad till honom och bad att han skulle komma ned och bota hans son; ty denne låg för döden.

⁴⁷Mikor ez meghallá, hogy Jézus Júdeából Galileába érkezett, hozzá méne és kéré õt, hogy menjen el és gyógyítsa meg az õ fiát; mert halálán vala.

⁴⁸Då sade Jesus till honom: »Om I icke sen tecken och under, så tron I icke.»

⁴⁸Monda azért néki Jézus: Ha jeleket és csodákat nem láttok, nem hisztek.

⁴⁹Mannen sade till honom: »Herre, kom ned, förrän mitt barn dör.»

⁴⁹Monda néki a királyi ember: Uram, jõjj, mielõtt a gyermekem meghal.

⁵⁰Jesus svarade honom: »Gå, din son får leva.» Då trodde mannen det ord som Jesus sade till honom, och gick.

⁵⁰Monda néki Jézus: Menj el, a te fiad él. És hitt az ember a szónak, a mit Jézus mondott néki, és elment.

⁵¹Och medan han ännu var på vägen hem, mötte honom hans tjänare och sade: »Din son kommer att leva.»

⁵¹A mint pedig már megy vala, elébe jövének az õ szolgái, és hírt hozának néki, mondván, hogy: A te fiad él.

⁵²Då frågade han dem vid vilken timme det hade blivit bättre med honom. De svarade honom: »I går vid den sjunde timmen lämnade febern honom.»

⁵²Megtudakozá azért tõlük az órát, a melyben megkönnyebbedett vala; és mondának néki: Tegnap hét órakor hagyta el õt a láz;

⁵³Då märkte fadern att det hade skett just den timme då Jesus sade till honom: »Din son får leva.» Och han kom till tro, så ock hela hans hus.

⁵³Megérté azért az atya, hogy abban az órában, a melyben azt mondá néki a Jézus, hogy: a te fiad él. És hitt õ, és az õ egész háza népe.

⁵⁴Detta var nu åter ett tecken, det andra i ordningen som Jesus gjorde, sedan han hade kommit från Judeen till Galileen.

⁵⁴Ezt ismét második jel gyanánt tevé Jézus, mikor Júdeából Galileába ment.