1Och de stodo upp, hela hopen, och förde honom till Pilatus.
1És fölkelvén az õ egész sokaságuk, vivék õt Pilátushoz.
2Där begynte de anklaga honom och sade: »Vi hava funnit att denne man förleder vårt folk och vill förhindra att man giver kejsaren skatt, och att han säger sig vara Messias, en konung.»
2És kezdék õt vádolni, mondván: Úgy találtuk, hogy ez a népet félrevezeti, és tiltja a császár adójának fizetését, mivelhogy õ magát ama király Krisztusnak mondja.
3Då frågade Pilatus honom och sade: Är du judarnas konung?» Han svarade honom och sade: »Du säger det själv.»
3Pilátus pedig megkérdé õt, mondván: Te vagy-é a zsidók királya? És õ felelvén néki, monda: Te mondod!
4Men Pilatus sade till översteprästerna och till folket: »Jag finner intet brottsligt hos denne man.»
4Monda pedig Pilátus a fõpapoknak és a sokaságnak: Semmi bûnt nem találok ez emberben.
5Då blevo de ännu ivrigare och sade: »Han uppviglar med sin lära folket i hela Judeen, allt ifrån Galileen och ända hit.»
5De azok erõsködének, mondván: A népet felzendíti, tanítván az egész Júdeában, elkezdve Galileától mind idáig.
6När Pilatus hörde detta, frågade han om mannen var från Galileen.
6Pilátus pedig Galileát hallván, megkérdé, vajjon galileai ember-é õ?
7Och då han fick veta att han var från det land som lydde under Herodes' välde, sände han honom bort till Herodes, som under dessa dalar också var i Jerusalem.
7És mikor megtudta, hogy õ a Héródes hatósága alá tartozik, Héródeshez küldé õt, mivelhogy az is Jeruzsálemben vala azokban a napokban.
8När Herodes fick se Jesus, blev han mycket glad, ty han hade sedan lång tid velat se honom; han hade nämligen hört talas om honom, och han hoppades nu att få se honom göra något tecken.
8Héródes pedig Jézust látván igen megörüle: mert sok idõtõl fogva kívánta õt látni, mivelhogy sokat hallott õ felõle, és reménylé, hogy majd valami csodát lát, melyet õ tesz.
9Men fastän han ställde ganska många frågor på Jesus, svarade denne honom intet.
9Kérdezé pedig õt sok beszéddel; de õ semmit nem felele néki.
10Och översteprästerna och de skriftlärde stodo där och anklagade honom häftigt.
10[Ott] állanak vala pedig a fõpapok és az írástudók, teljes igyekezettel vádolván õt.
11Men Herodes och hans krigsfolk bemötte honom med förakt och begabbade honom; och sedan de hade satt på honom en lysande klädnad, sände de honom tillbaka till Pilatus.
11Héródes pedig az õ katonáival egybe semminek állítván és kicsúfolván õt, minekutána felöltöztette fényes ruhába, visszaküldé Pilátushoz.
12Och Herodes och Pilatus blevo den dagen vänner med varandra; Förut hade nämligen dem emellan rått ovänskap.
12És az napon lõnek barátok egymással Pilátus és Héródes; mert az elõtt ellenségeskedésben valának egymással.
13Sedan kallade Pilatus tillhopa översteprästerna och rådsherrarna och folket
13Pilátus pedig a fõpapokat, fõembereket és a népet egybegyûjtvén,
14och sade till dem: »I haven fört till mig denne man och sagt att han förleder folket; och jag har nu i eder närvaro anställt rannsakning med honom, men icke funnit honom skyldig till något av det som I anklagen honom för.
14Monda nékik: Ide hoztátok nékem ez embert, mint a ki a népet félrevezeti: és ímé én ti elõttetek kivallatván, semmi olyan bûnt nem találtam ez emberben, a mivel õt vádoljátok:
15Och ej heller Herodes har funnit honom skyldig; han har ju sänt honom tillbaka till oss. I sen alltså att denne icke har gjort något som förtjänar döden.
15De még Héródes sem; mert titeket õ hozzá igazítálak; és ímé semmi halálra való dolgot nem cselekedett õ.
16Därför vill jag giva honom lös, medan jag har tuktat honom.»
16Megfenyítvén azért õt, elbocsátom.
18Då skriade hela hopen och sade: »Hav bort denne, och giv oss Barabbas lös.»
17Kell vala pedig elbocsátania nékik ünnepenként egy [foglyot.]
19(Denne man hade blivit kastad i fängelse på grund av ett upplopp, som hade ägt rum i staden, och för ett dråps skull.)
18De felkiálta az egész sokaság, mondván: Vidd el ezt, és bocsásd el nékünk Barabbást!
20Åter talade Pilatus till dem, ty han önskade att kunna giva Jesus lös.
19Ki a városban lett valami lázadásért és gyilkosságért vettetett a tömlöczbe.
21Men de ropade emot honom: »Korsfäst, korsfäst honom!»
20Pilátus azért ismét felszólala, el akarván bocsátani Jézust;
22Då talade han till dem för tredje gången och frågade: »Vad ont har denne då gjort? Jag har icke funnit honom skyldig till något som förtjänar döden Därför vill jag giva honom lös, sedan jag har tuktat honom.»
21De azok ellene kiáltának, mondván: Feszítsd meg! Feszítsd meg õt!
23Men de lågo över honom med höga rop och begärde att han skulle låta korsfästa honom; och deras rop blevo honom övermäktiga.
22Õ pedig harmadszor [is] monda nékik: Mert mi gonoszt tett ez? Semmi halálra való bûnt nem találtam õ benne; megfenyítvén azért õt, elbocsátom!
24Då dömde Pilatus att så skulle ske, som de begärde.
23Azok pedig nagy fenszóval sürgeték, kérvén, hogy megfeszíttessék; és az õ szavok és a fõpapoké erõt vesz vala.
25Och han lösgav den man de begärde, den som hade blivit kastad i fängelse för upplopp och dråp; men Jesus utlämnade han, för att med honom skulle ske efter deras vilja.
24És Pilátus megítélé, hogy meglegyen, a mit kérnek vala.
26När de sedan förde bort honom, fingo de fatt en man, Simon från Cyrene, som kom utifrån marken; på honom lade de korset, för att han skulle bära det efter Jesus.
25És elbocsátá nékik azt, a ki lázadásért és gyilkosságért vettetett a tömlöczbe, a kit kértek vala; Jézust pedig kiszolgáltatá az õ akaratuknak.
27Men en stor hop folk följde med honom, bland dem också kvinnor som jämrade sig och gräto över honom.
26Mikor azért elvivék õt, egy Czirénebeli Simont megragadván, ki a mezõrõl jöve, arra tevék a keresztfát, hogy vigye Jézus után.
28Då vände Jesus sig om till dem och sade: »I Jerusalems döttrar, gråten icke över mig, utan gråten över eder själva och över edra barn.
27Követé pedig õt a népnek és az asszonyoknak nagy sokasága, a kik gyászolák és siraták õt.
29Ty se, den tid skall komma, då man skall säga: 'Saliga äro de ofruktsamma, de moderliv som icke hava fött barn, och de bröst som icke hava givit di.'
28Jézus pedig hozzájok fordulván, monda: Jeruzsálem leányai, ne sírjatok én rajtam, hanem ti magatokon sírjatok, és a ti magzataitokon.
30Då skall man begynna säga till: bergen: 'Fallen över oss', och till höjderna: 'Skylen oss.'
29Mert ímé jõnek napok, melyeken ezt mondják: Boldogok a meddõk, és a mely méhek nem szültek, és az emlõk, melyek nem szoptattak!
31Ty om han gör så med det friska trädet, vad skall icke då ske med det torra!»
30Akkor kezdik mondani a hegyeknek: Essetek mi reánk; és a halmoknak: Borítsatok el minket!
32Jämväl två andra, två ogärningsmän, fördes ut för att avlivas tillika med honom.
31Mert ha a zöldelõ fán ezt mívelik, mi esik a száraz [fán?]
33Och när de hade kommit till den plats som kallades »Huvudskallen» korsfäste de honom där, så ock ogärningsmännen, den ene på högra sidan och den andre på vänstra.
32Vivének pedig két másikat is, [két ]gonosztevõt õ vele, hogy megölessenek.
34Men Jesus sade. »Fader, förlåt dem; ty de veta icke vad de göra. Och de delade hans kläder mellan sig och kastade lott om dem. --
33Mikor pedig elmenének a helyre, mely Koponya [helyének] mondatik, ott megfeszíték õt és a gonosztevõket, egyiket jobbkéz felõl, a másikat balkéz felõl.
35Men folket stod och såg därpå. Och jämväl rådsherrarna drevo gäck med honom och sade: »Andra har han hjälpt; nu må han hjälpa sig själv, om han är Guds Smorde, den utvalde.»
34Jézus pedig monda: Atyám! bocsásd meg nékik; mert nem tudják mit cselekesznek. Elosztván pedig az õ ruháit, vetének reájok sorsot.
36Också krigsmännen gingo fram och begabbade honom och räckte honom ättikvin
35És a nép megálla nézni. Csúfolák pedig õt a fõemberek is azokkal egybe, mondván: Egyebeket megtartott, tartsa meg magát, ha õ a Krisztus, az Istennek ama választottja.
37och sade: »Är du judarnas konung, så hjälp dig själv.»
36Csúfolák pedig õt a vitézek is, odajárulván és eczettel kínálván õt.
38Men över honom hade man ock satt upp en överskrift: »Denne är judarnas konung.»
37És ezt mondván néki: Ha te vagy a zsidóknak ama Királya, szabadítsd meg magadat!
39Och en av de ogärningsmän som voro där upphängda smädade honom och sade: »Du är ju Messias; hjälp då dig själv och oss.»
38Vala pedig egy felirat is fölébe írva görög, római és zsidó betûkkel: Ez a zsidóknak ama Királya.
40Då tillrättavisade honom den andre och svarade och sade: »Fruktar icke heller du Gud, du som är under samma dom?
39A felfüggesztett gonosztevõk közül pedig az egyik szidalmazá õt, mondván: Ha te vagy a Krisztus, szabadítsd meg magadat, minket is!
41Oss vederfares detta med all rätt, ty vi lida vad våra gärningar äro värda, men denne man har intet ont gjort.»
40Felelvén pedig a másik, megdorgálá õt, mondván: Az Istent sem féled-e te? Hiszen te ugyanazon ítélet alatt vagy!
42Sedan sade han: »Jesus, tänk på mig, när du kommer i ditt rike.»
41És mi ugyan méltán; mert a mi cselekedetünknek méltó büntetését vesszük: ez pedig semmi méltatlan dolgot nem cselekedett.
43Han svarade honom: »Sannerligen säger jag dig: I dag skall du vara med mig i paradiset.»
42És monda Jézusnak: Uram, emlékezzél meg én rólam, mikor eljõsz a te országodban!
44Det var nu omkring sjätte timmen; då kom över hela landet ett mörker, som varade ända till nionde timmen,
43És monda néki Jézus: Bizony mondom néked: Ma velem leszel a paradicsomban.
45i det att solen miste sitt sken. Och förlåten i templet rämnade mitt itu.
44Vala pedig mintegy hat óra, és sötétség lõn az egész tartományban mind kilencz órakorig.
46Och Jesus ropade med hög röst och sade: »Fader, i dina händer befaller jag min ande.» Och när han hade sagt detta, gav han upp andan.
45És meghomályosodék a nap, és a templom kárpitja középen ketté hasada.
47Men när hövitsmannen såg vad som skedde, prisade han Gud och sade: »Så var då denne verkligen en rättfärdig man!»
46És kiáltván Jézus nagy szóval, monda: Atyám, a te kezeidbe [teszem le] az én lelkemet. És ezeket mondván, meghala.
48Och när allt folket, de som hade kommit tillsammans för att se härpå, sågo vad som skedde, slogo de sig för bröstet och vände hem igen.
47Látván pedig a százados, a mi történt, dicsõíté az Istent, mondván: Bizony ez ember igaz vala.
49Men alla hans vänner stodo på avstånd och sågo detta, bland dem också några kvinnor, de som hade följt med honom från Galileen.
48És az egész sokaság, mely e dolognak látására ment oda, látván azokat, a mik történtek, mellét verve megtére.
50Nu var där en rådsherre, vi namn Josef, en god och rättfärdig man,
49Az õ ismerõsei pedig mind, és az asszonyok, a kik Galileából követék õt, távol állának, nézvén ezeket.
51som icke hade samtyckt till deras rådslag och gärning. Han var från Arimatea, en stad i Judeen; och han väntade på Guds rike.
50És ímé egy ember, kinek József vala neve, tanácsbeli, jó és igaz férfiú,
52Denne gick till Pilatus och utbad sig att få Jesu kropp.
51Ki nem vala részes azoknak tanácsában és cselekedetében, Arimathiából, a zsidók városából való, ki maga is várja vala az Istennek országát;
53Och han tog ned den och svepte den i en linneduk. Sedan lade han den i en grav som var uthuggen i klippan, och där ännu ingen hade varit lagd.
52Ez oda menvén Pilátushoz, elkéré a Jézus testét.
54Det var då tillredelsedag, och sabbatsdagen begynte ingå.
53És levévén azt, begöngyölé azt gyolcsba, és helyhezteté azt egy sziklába vágott sírboltba, melyben még senki sem feküdt.
55Och de kvinnor, som med honom hade kommit från Galileen, följde efter och sågo graven och sågo huru hans kropp lades ned däri.
54És az a nap péntek vala, és szombat virrada rá.
56Sedan vände de hem igen och redde till välluktande kryddor och smörjelse; men på sabbaten voro de stilla, efter lagens bud.
55Az [õt] követõ asszonyok is pedig, kik vele Galileából jöttek, megnézék a sírt, és hogy miképen helyeztetett el az õ teste.
56Visszatérvén pedig, készítének fûszerszámokat és keneteket. [ (Luke 23:57) És szombaton nyugovának a parancsolat szerint. ]