1Mikor pedig bevitték az Isten ládáját és elhelyezék azt a sátor közepén, a melyet Dávid annak számára felállított vala: áldozának egészen égõ- és hálaáldozatokkal az Isten elõtt.2És mikor Dávid elvégezte az egészen égõáldozatot és a hálaáldozatot, az Úr nevében megáldá a népet.3És osztogata minden Izráelitának, férfinak úgy, mint asszonynak egy-egy kenyeret, és egy-egy darab húst és egy-egy kalácsot.4És rendele az Úr ládája elé a Léviták közül szolgákat, a kik hirdessék, tiszteljék és dícsérjék az Urat, Izráel Istenét.5Asáf vala a fõ, utána másodrenden Zakariás, Jéhiel, Semirámót, Jékhiel, Mattithja, Eliáb, Benája és Obed-Edom. Jéhiel lantokkal és cziterákkal, Asáf pedig czimbalmokkal énekel vala;6Továbbá Benája és Jaháziel papok kürtölnek vala szüntelen az Isten szövetségének ládája elõtt.7Azon a napon adott Dávid elõször [éneket] az Úrnak dícséretére Asáfnak és az õ atyjafiainak kezébe.8Dícsérjétek az Urat, hívjátok segítségül az õ nevét, hirdessétek minden népek között az õ nagy dolgait.9Énekeljetek néki, mondjatok dícséretet néki, beszéljetek minden csudálatos dolgairól.10Dicsekedjetek az õ szent nevében; örvendezzen szívök azoknak, a kik az Urat keresik.11Keressétek az Urat és az õ erõsségét; keressétek az õ orczáját szüntelen.12Emlékezzetek meg az õ csudálatos dolgairól, a melyeket cselekedett, az õ csudáiról és az õ szájának ítéletirõl.13Óh Izráelnek, az õ szolgájának magva! Jákóbnak, az õ választottjának fiai!14Ez az Úr, a mi Istenünk; az egész földön az õ ítéletei!15Emlékezzetek meg örökké az õ szövetségérõl, és az õ beszédérõl, a melyet parancsolt, ezer nemzetségig;16A melyet szerzett Ábrahámmal; és az Izsáknak tett esküjérõl.17Amelyet állíta Jákóbnak [örök] végzésül, Izráelnek örökkévaló szövetségül,18Mondván: A Kanaán földét néked adom, hogy legyen néktek örökségtek.19Midõn ti számszerint kevesen valátok, igen kevesen, és zsellérek azon a földön;20Mert járnak vala egyik nemzetségtõl a másikhoz, és egyik országból más országba:21Mégsem engedé senkinek õket bántani, sõt még a királyokat is megbünteté érettök.22[Ezt mondván:] Az én felkentjeimet ne bántsátok, prófétáimnak se ártsatok.23Mind ez egész föld énekeljen az Úrnak, napról-napra hirdessétek az õ szabadítását.24Beszéljétek a pogányok között az õ dicsõségét, minden népek között az õ csudálatos dolgait;25Mert nagy az Úr és igen dícsérendõ, és rettenetes minden istenek felett;26Mert a pogányoknak minden isteneik csak bálványok, de az Úr teremtette az egeket.27Dicsõség és tisztesség van õ elõtte, erõsség és vígasság az õ helyén.28Adjatok az Úrnak, népeknek nemzetségei, adjatok az Úrnak dicsõséget és erõsséget!29Adjatok az Úr nevének dicsõséget, hozzatok ajándékot, és jõjjetek eleibe, imádjátok az Urat a szentség ékességében.30Rettegjen az egész föld az õ orczájától; a föld kereksége is megerõsíttetik, hogy ne ingadozzék.31Örüljenek az egek, és örvendezzen a föld, és mondják a pogányok között: az Úr uralkodik!32Zengjen a tenger és az õ teljessége; örvendezzen a mezõ és minden, a mi azon van.33Akkor örvendezni kezdenek az erdõnek fái az Úr elõtt, mikor eljövend megítélni a földet.34Tiszteljétek az Urat, mert igen jó, mert örökkévaló az õ irgalmassága.35És mondjátok: Tarts meg minket, mi szabadító Istenünk, gyûjts össze minket, és szabadíts meg a pogányoktól, hogy a te szent nevedet tisztelhessük, dicsekedhessünk a te dícséretedben!36Áldott legyen az Úr, Izráel Istene öröktõl fogva mindörökké! És monda a sokaság: Ámen! és dícséré az Urat.37Ott hagyá azért [Dávid] az Úr szövetségének ládájánál Asáfot és az õ atyjafiait, hogy a láda elõtt szüntelen minden napon szolgáljanak,38Obed-Edomot és az õ hatvannyolcz atyjafiát (Obed-Edom pedig a Jedithun fia) és Hósát pedig ajtónállóknak.39Sádók papot pedig és az õ pap atyjafiait, az Úr sátora elõtt [hagyá] a magaslaton, mely Gibeonban vala;40Hogy áldozzanak az Úrnak szüntelen égõáldozattal az égõáldozatnak oltárán minden reggel és estve, és hogy mindent a szerint [cselekedjenek,] a mint megiratott az Úr törvényében, melyet parancsolt vala az Izráelnek,41Hémánt is és Jédutunt velök [hagyá,] és többeket is választott, a kik nevök szerint megneveztettek, hogy az Urat dícsérjék, mert az õ irgalmassága örökkévaló.42És õ velök Hémánt és Jédutunt kürtökkel, czimbalmokkal és az Isten énekének szerszámaival. A Jédutun fiait pedig kapunállókká [tevé].43Akkor eltávozék az egész nép, kiki az õ házához. Dávid pedig visszatére, hogy az õ háznépét is megáldja.