1Jób pedig felele, és monda:2Bezzeg jól segítettél a tehetetlenen, meggyámolítottad az erõtelen kart!3Bezzeg jó tanácsot adtál a tudatlannak, és sok értelmet tanusítottál!4Kivel beszélgettél, és kinek a lelke jött ki belõled?5A halottak is megremegnek [tõle;] a vizek alatt levõk és azok lakói is.6Az alvilág mezítelen elõtte, és eltakaratlan a holtak országa.7Õ terjeszti ki északot az üresség fölé és függeszti föl a földet a semmiség fölé.8Õ köti össze felhõibe a vizeket úgy, hogy a felhõ alattok meg nem hasad.9Õ rejti el királyi székének színét, felhõjét fölibe terítvén.10Õ szab határt a víz színe fölé - a világosságnak és setétségnek elvégzõdéséig.11Az egek oszlopai megrendülnek, és düledeznek fenyegetéseitõl.12Erejével felriasztja a tengert, és bölcseségével megtöri Ráhábot.13Lehelletével megékesíti az eget, keze átdöfi a futó kígyót.14Ímé, ezek az õ útainak részei, de mily kicsiny rész az, a mit meghallunk abból! Ám az õ hatalmának mennydörgését ki érthetné meg?