1Tovább is felele Elihu, és monda:2Azt gondolod-é igaznak, ha így szólsz: Az én igazságom nagyobb, mint Istené?3Hogyha ezt mondod: Mi hasznod belõle? Mivel várhatok többet, mintha vétkezném?4Én megadom rá néked a feleletet, és barátaidnak te veled együtt.5Tekints az égre és lásd meg; és nézd meg a fellegeket, milyen magasan vannak feletted!6Hogyha vétkezel, mit tehetsz ellene; ha megsokasítod bûneidet, mit ártasz néki?7Ha igaz vagy, mit adsz néki, avagy mit kap a te kezedbõl?8Az olyan embernek [árt] a te gonoszságod, mint te vagy, és igazságod az ilyen ember fiának [használ.]9A sok erõszak miatt kiáltoznak; jajgatnak a hatalmasok karja miatt;10De egy sem mondja: Hol van Isten, az én teremtõm, a ki hálaénekre indít éjszaka;11A ki többre tanít minket a mezei vadaknál, és bölcsebbekké tesz az ég madarainál?12Akkor azután kiálthatnak, de õ nem felel a gonoszok kevélysége miatt;13Mert a hiábavalóságot Isten meg nem hallgatja, a Mindenható arra nem tekint.14Hátha még azt mondod: Te nem látod õt; az ügy elõtte van és te reá vársz!15Most pedig, mivel nem büntet haragja, és nem figyelmez a nagy álnokságra:16Azért tátja fel Jób hívságra a száját, [és] szaporítja a szót értelem nélkül.