1Kihúzhatod-é a leviáthánt horoggal, leszoríthatod-é a nyelvét kötéllel?2Húzhatsz-é gúzst az orrába, az állát szigonynyal átfurhatod-é?3Vajjon járul-é elõdbe sok könyörgéssel, avagy szól-é hozzád sima beszédekkel?4Vajjon frigyet köt-é veled, hogy fogadd õt örökös szolgádul?5Játszhatol-é vele, miként egy madárral; gyermekeid kedvéért megkötözheted-é?6Alkudozhatnak-é felette a társak, vagy a kalmárok közt feloszthatják-é azt?7Tele rakhatod-é nyársakkal a bõrét, avagy szigonynyal a fejét?8Vesd rá a kezedet, de megemlékezzél, hogy a harczot nem ismételed.9Ímé, az õ reménykedése csalárd; [puszta] látása is halálra ijeszt!10Nincs oly merész, a ki õt felverje. Ki hát az, a ki velem szállna szembe?11Ki adott nékem elébb, hogy azt visszafizessem? A mi az ég alatt van, mind enyém!12Nem hallgathatom el testének részeit, erejének mivoltát, alkotásának szépségét.13Ki takarhatja fel ruhája felszínét; két sor foga közé kicsoda hatol be?14Ki nyitotta fel orczájának ajtait? Fogainak sorai körül rémület [lakik!]15Büszkesége a csatornás pajzsok, összetartva [mintegy] szorító pecséttel.16Egyik szorosan a másikhoz lapul, hogy közéje levegõ se megy.17Egyik a másikhoz tapad, egymást tartják, egymástól elszakadhatatlanok.18Tüsszentése fényt sugároz ki, és szemei, mint a hajnal szempillái.19A szájából szövétnekek jõnek ki, [és] tüzes szikrák omlanak ki.20Orrlyukaiból gõz lövel elõ, mint a forró fazékból és üstbõl.21Lehellete meggyujtja a holt szenet, és a szájából láng lövel elõ.22Nyakszirtjén az erõ tanyáz, elõtte félelem ugrándozik.23Testének részei egymáshoz tapadtak; kemény önmagában és nem izeg-mozog.24Szíve kemény, mint a kõ, oly kemény, mint az alsó malomkõ.25Hogyha felkél, hõsök is remegnek; ijedtökben veszteg állnak.26Ha éri is a fegyver, nem áll meg benne, [legyen bár] dárda, kopja vagy kelevéz.27Annyiba veszi a vasat, mint a pozdorját, az aczélt, mint a korhadt fát.28A nyíl vesszõje el nem ûzi õt, a parittyakövek pozdorjává változnak rajta.29Pozdorjának tartja a buzogányütést is, és kineveti a bárd suhogását.30Alatta éles cserepek vannak; mint szeges borona hentereg az iszap felett.31Felkavarja a mély vizet, mint a fazekat, a tengert olyanná teszi, mint a festékedény.32Maga után világos ösvényt hagy, azt hinné [valaki,] a tenger megõszült.33Nincs e földön hozzá hasonló, a mely úgy teremtetett, hogy ne rettegjen.34Lenéz minden nagy állatot, õ a király minden ragadozó felett.