Hungarian: Karolij

Lamentations

5

1Emlékezzél meg Uram, mi esett meg rajtunk; tekintsd meg és lásd meg gyalázatunkat!2A mi örökségünk idegenekre szállt; házaink a jövevényekéi.3Apátlan árvák lettünk; anyáink, mint az özvegyek.4Vizünket pénzért iszszuk, tûzifánkat áron kapjuk.5Nyakunknál fogva hajtatunk; elfáradtunk, nincsen nyugtunk.6Égyiptomnak adtunk kezet, az assziroknak, hogy jóllakjunk kenyérrel.7Apáink vétkeztek; nincsenek; mi hordozzuk vétkeiket.8Szolgák uralkodnak rajtunk; nincs a ki megszabadítson kezökbõl.9Életünk veszélyeztetésével szerezzük kenyerünket a pusztában levõ fegyver miatt.10Bõrünk, mint a kemencze, megfeketedett az éhség lázától.11Az asszonyokat meggyalázták Sionban, a szûzeket Júda városaiban.12A fejedelmeket kezökkel akasztották fel; a vének orczáit nem becsülik.13Az ifjak a kézi malmot hordozzák, és a gyermekek a fahordásban botlanak el.14A vének eltüntek a kapuból, [megszüntek] az ifjak énekelni.15Oda van a mi szívünk öröme, gyászra fordult a mi körtánczunk.16Elesett a mi fejünknek koronája, jaj most nékünk mert vétkeztünk!17Ezért lett beteg a mi szívünk, ezekért homályosodtak meg a mi szemeink;18A Sion hegyéért, hogy elpusztult; rókák futkosnak azon!19Te Uram örökké megmaradsz; a te királyi széked nemzedékrõl nemzedékre!20Miért feledkezel el örökre mi rólunk? [miért] hagysz el minket hosszú idõre?21Téríts vissza Uram magadhoz és visszatérünk; újítsd meg a mi napjainkat, mint régen.22Mert bizony-bizony megvetettél minket; megharagudtál ránk felettébb!