1Uram, miért állasz távol? Miért rejtõzöl el a szükség idején?2A gonosznak kevélysége miatt sanyarog a szegény. Essenek foglyul a cseleknek, a miket koholtak.3Mert dicsekszik a gonosz az õ lelkének kivánságával, és a fösvény megveti és szidja az Urat.4A gonosz az õ haragos kevélységében senkit sem tudakoz; nincs Isten, ez minden gondolatja.5Szerencsések az õ útai minden idõben; messze vannak tõle ítéleteid, elfújja minden ellenségét.6Azt mondja szívében: Nem rendülök meg soha örökké, mert nem [esem] bajba.7Szája telve átkozódással, csalárdsággal és erõszakossággal; nyelve alatt hamisság és álnokság.8Az utczák zugaiban lappang, a rejtekhelyeken megöli az ártatlant, szemei lesnek az ügyefogyottra.9Leselkedik a rejtekhelyen, leselkedik, mint az oroszlán az õ barlangjában, hogy elragadja a szegényt; elragadja a szegényt, mihelyt hálójába foghatja azt.10Lenyomja, tiporja, és erejétõl elesnek az ügyefogyottak.11Azt mondja szívében: Elfelejtkezett Isten, elrejtette arczát: nem is látott soha!12Kelj fel Úr-Isten, emeld fel kezedet; ne feledkezzél el a szegényekrõl!13Miért szidja Istent a gonosz? [Miért] mondja szívében: Nem keresed [rajta.]14Te látod [ezt,] mert te megnézed a hamisságot és a fájdalmat, hogy rávessed kezed. Te reád hagyja magát az ügyefogyott, az árvának is te vagy segedelme.15Törd össze a gonosznak karját; és keressed a rosszon az õ gonoszságát, míg már nem találsz.16Az Úr király mindenha és mindörökké; a pogányok kivesznek az õ földjérõl.17A szegények kivánságát meghallgatod, oh Uram! Megerõsíted szívöket, füleiddel figyelmezel,18Hogy ítéletet tégy az árvának és nyomorodottnak, hogy többé már ne rettentsen a földbõl való ember.