1Dicsérjétek az Urat. mert örökkévaló az õ kegyelme.2Ki beszélhetné el az Úr nagy tetteit? és jelenthetné ki minden dicsõségét?3Boldog, a ki megtartja a törvényt, [és] igazán cselekszik minden idõben.4Emlékezzél reám, Uram, népedhez való jóságodért; jõjj el hozzám szabadításoddal,5Hogy láthassam választottaidhoz való jóvoltodat, [és] örvendezhessek néped örömében; hogy dicsekedjem a te örökségeddel!6Vétkeztünk atyáinkkal együtt; bûnösök, gonoszok valánk.7Atyáink nem értették meg Égyiptomban csodáidat, nem emlegették meg kegyelmed nagyságát, hanem daczoskodtak a tengernél, a veres tengernél.8De õ megsegíté õket az õ nevéért, hogy megismertesse a maga erejét.9Rákiálta a veres tengerre és kiszáradt, s úgy vivé õket a mélységeken, mint egy síkon.10És kisegíté õket a gyûlölõ kezébõl; kimentette õket ellenség kezébõl.11Szorongatóikat víz borította el, egy sem maradt meg belõlük.12És hittek az õ beszédeinek, [és] énekelték az õ dicséretét.13Hirtelen elfeledék cselekedeteit; nem várák az õ tanácsát!14Epekedés epeszté õket a pusztában, és próbára tevék Istent a sivatagon.15És megadá nékik, a mit kivántak; és ösztövérséget bocsáta lelkökbe.16És irigységre indulának Mózes ellen a táborban, az Úr szentje, Áron ellen.17Megnyilt a föld és elnyelé Dátánt, és beborítá Abirám seregét.18És tûz gyulladt fel azok seregében, láng égeté el a gonoszokat.19Borjút csináltak a Hóreb alatt, és hajlongtak az öntött bálvány elõtt.20Felcserélték az õ dicsõségöket: ökörnek képével, a mely füvet eszik.21Elfeledkezének Istenrõl, szabadítójokról, a ki nagy dolgokat mûvelt Égyiptomban,22Csodákat a Khám országában, félelmetes dolgokat a veres tenger mellett.23Gondolta, hogy kipusztítja õket; de Mózes, az õ választottja, elébe állott a résre, hogy elfordítsa haragját, hogy el ne veszítse [õket.]24És becsmérelték a kivánatos földet, nem hittek az õ igéretének.25És morgolódtak sátraikban, és nem hallgattak az Úr szavára.26De õ felemelé kezét reájok, hogy lesújtsa õket a pusztában;27S hogy a pogányok közé dobja magvaikat, és szétszórja õket a tartományokban.28Majd hozzácsapódtak a Baál-Peorhoz, és ették a holtak áldozatait.29És felingerelték cselekedeteikkel, és zúdult reájok a csapás.30Ekkor felállott Fineás és ítélt; és a csapásnak vége lõn.31És igazságul tulajdoníttaték néki firól-fira mindörökké.32Megharagíták a Meribáh vizeinél is, és baja támadt Mózesnek miattok,33Mert megkeseríték az õ szívét, és gondatlanul szólt ajkaival.34Nem irtották ki a népeket sem, a mint utasította õket az Úr.35Sõt összeelegyedtek a pogányokkal, és eltanulták cselekedeteiket.36És tisztelték azoknak bálványait, és tõrré levének azok reájok.37És feláldozák fiaikat és leányaikat az ördögöknek,38És ártatlan vért ontának: fiaik és leányaik vérét, a kiket Kanaán bálványainak áldoztak, és megfertõzteték a föld öldökléssel.39És tisztátalanokká lõnek cselekedeteikben, és paráznákká tetteikben.40De felgyúlt az Úr haragja népe ellen, és megútálta az õ örökségét.41És odaadá õket pogányok kezébe, és gyûlölõik uralkodtak rajtok.42És sanyargatták õket ellenségeik, és görnyedtek azoknak hatalma alatt!43Számtalanszor megmentette õket, de õk felháboríták szándékaikkal, és mélyebben merültek bûneikbe.44De reájok tekintett a nyomorúság napján, mikor meghallgatá rimánkodásukat;45És megemlékezett velök kötött szövetségérõl, és nagy kegyelmessége szerint megengesztelõdék.46És könyörületességre indítá irántok mindazokat, a kik õket fogva elvivék.47Segíts meg minket, Urunk Istenünk, és gyûjts össze minket a pogányok közül, hogy dicsõítsük a te szent nevedet, és dicsekedjünk a te dicséreteddel.48Áldott legyen az Úr, Izráel Istene örökkön örökké, és minden nép mondja: Ámen. Dicsérjétek az Urat.