1Az éneklõmesternek, Dávidé; zsoltár.2Mert a gonosznak szája és az álnokságnak szája felnyilt ellenem, hazug nyelvvel beszélnek én velem.3És körülvesznek engem gyûlölséges beszédekkel, és ostromolnak engem ok nélkül.4Szeretetemért ellenkeznek velem, én pedig imádkozom.5Roszszal fizetnek nékem a jóért, és gyûlölséggel az én szeretetemért.6Állíts fölibe gonoszt, és vádló álljon az õ jobb keze felõl.7Mikor törvénykezik, mint gonosz jõjjön ki; még az imádsága is bûnné legyen.8Életének napjai kevesek legyenek, és a hivatalát más foglalja el.9Fiai legyenek árvákká, a felesége pedig özvegygyé.10És bujdossanak az õ fiai és kolduljanak, és elpusztult helyeiktõl távol keressenek [eledelt.]11Foglalja le minden jószágát az uzsorás, és idegenek ragadozzák el szerzeményét.12Ne legyen néki, a ki kegyelmet mutasson [iránta,] és ne legyen, a ki könyörüljön az õ árváin!13Veszszen ki az õ maradéka; a második nemzedékben töröltessék el a nevök!14Atyáinak álnoksága emlékezetben legyen az Úr elõtt, és anyjának bûne el ne töröltessék!15Mindenkor az Úr elõtt legyenek, és emlékezetök is veszszen ki e földrõl,16A miatt, hogy nem gondolt arra, hogy kegyelmet gyakoroljon és üldözte a szegény és nyomorult embert, és a megkeseredett szívût, hogy megölje.17Mivelhogy szerette az átkot, azért érte el õt; és mivel nem volt kedve az áldáshoz, azért távozék az el õ tõle.18Úgy öltözte fel az átkot, mint a ruháját, azért ment beléje, mint a víz, és az õ csontjaiba, mint az olaj.19Legyen az néki palástul, a melybe beburkolódzik, és övül, a melylyel mindenkor övezze magát.20Ez legyen jutalmok az Úrtól az én vádolóimnak, és a kik rosszat beszélnek az én lelkemre.21De te, én Uram, Istenem, bánj velem a te nevedért; mivelhogy jó a te kegyelmed, szabadíts meg engem!22Mert szegény és nyomorult vagyok én, még a szívem is megsebesíttetett én bennem.23Úgy hanyatlom el, mint az árnyék az õ megnyúlásakor; ide s tova hányattatom, mint a sáska.24Térdeim tántorognak az éhségtõl, és testem megfogyatkozott a kövérségtõl.25Sõt gyalázatossá lettem elõttök; ha látnak engem, fejöket csóválják.26Segíts meg engem, Uram Isten; szabadíts meg engem a te kegyelmed szerint!27Hadd tudják meg, hogy a te kezed [munkája] ez, hogy te cselekedted ezt, Uram!28Átkozzanak õk, de te áldj meg! Feltámadnak, de szégyenüljenek meg és örvendezzen a te szolgád.29Öltözzenek az én vádlóim gyalázatba, és burkolózzanak szégyenökbe, mint egy köpenybe!30Hálát adok az Úrnak felettébb az én számmal, és dicsérem õt a sokaság közepette!31Mert jobb keze felõl áll a szegénynek, hogy megszabadítsa azoktól, a kik elítélik annak lelkét.