1Az éneklõmesternek, Dávid zsoltára.2Te ismered ülésemet és felkelésemet, messzirõl érted gondolatomat.3Járásomra és fekvésemre ügyelsz, minden útamat jól tudod.4Mikor még nyelvemen sincs a szó, immár egészen érted azt Uram!5Elõl és hátul körülzártál engem, és fölöttem tartod kezedet.6Csodálatos elõttem [e] tudás, magasságos, nem érthetem azt.7Hová menjek a te lelked elõl és a te orczád elõl hova fussak?8Ha a mennybe hágok fel, ott vagy; ha a Seolba vetek ágyat, ott is jelen vagy.9Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó szélére szállanék:10Ott is a te kezed vezérelne engem, és a te jobbkezed fogna engem.11Ha azt mondom: A sötétség bizonyosan elborít engem és a világosság körülöttem éjszaka lesz,12A sötétség sem borít el elõled, és fénylik az éjszaka, mint a nappal; a sötétség olyan, mint a világosság.13Bizony te alkottad veséimet, te takargattál engem anyám méhében.14Magasztallak, hogy csodálatosan megkülönböztettél. Csodálatosak a te cselekedeteid! és jól tudja ezt az én lelkem.15Nem volt elrejtve elõtted az én csontom, mikor titokban formáltattam és idomíttattam, [mintegy] a föld mélyében.16Látták szemeid az én alaktalan testemet, és könyvedben ezek mind be voltak írva: a napok is, a melyeken formáltatni fognak; holott egy sem volt még meg közülök.17És nékem milyen kedvesek a te gondolataid, oh Isten! Mily nagy azoknak summája!18Számlálgatom õket: többek a fövénynél; felserkenek s mégis veled vagyok.19Vajha elvesztené Isten a gonoszt! Vérszopó emberek, fussatok el tõlem!20A kik gonoszul szólnak felõled, [és nevedet] hiába veszik fel, a te ellenségeid.21Ne gyûlöljem-é, Uram, a téged gyûlölõket? Az ellened lázadókat ne útáljam-é?22Teljes gyûlölettel gyûlölöm õket, ellenségeimmé lettek!23Vizsgálj meg engem, oh Isten, és ismerd meg szívemet! Próbálj meg engem, és ismerd meg gondolataimat!24És lásd meg, ha van-e nálam a gonoszságnak valamilyen útja? és vezérelj engem az örökkévalóság útján!