1Dávid zsoltára emlékeztetõül.2Uram, haragodban ne fenyíts meg engem; felgerjedésedben ne ostorozz meg engem!3Mert nyilaid belém akadtak, és kezed rám nehezült.4Nincs épség testemben a te haragodtól; nincs békesség csontjaimban vétkeim miatt.5Mert bûneim elborítják fejemet; súlyos teherként, erõm felett.6Megsenyvedtek, megbûzhödtek sebeim oktalanságom miatt.7Lehorgadtam, meggörbedtem nagyon; naponta szomorúan járok.8Mert derekam megtelt gyulladással, és testemben semmi ép sincsen.9Erõtlen és összetört vagyok nagyon, s szívem keserûsége miatt jajgatok.10Uram, elõtted van minden kívánságom, és nincs elõled elrejtve az én nyögésem!11Szívem dobogva ver, elhágy erõm, s szemem világa - az sincs már velem.12Szeretteim és barátaim félreállanak csapásomban; rokonaim pedig messze állanak.13De tõrt vetnek, a kik életemre törnek, és a kik bajomra törnek; hitványságokat beszélnek, és csalárdságot koholnak mindennap.14De én, mint a siket, nem hallok, és olyan vagyok, mint a néma, a ki nem nyitja föl száját.15És olyanná lettem, mint az, a ki nem hall, és szájában nincsen ellenmondás.16Mert téged vártalak Uram, te hallgass meg Uram, Istenem!17Mert azt gondolom: csak ne örülnének rajtam; mikor lábam ingott, hatalmaskodtak ellenem!18És bizony közel vagyok az eleséshez, és bánatom mindig elõttem van.19Sõt bevallom bûneimet, bánkódom vétkem miatt.20De ellenségeim élnek, erõsödnek; megsokasodtak hazug gyûlölõim,21És a kik jóért roszszal fizetnek; ellenem törnek, a miért én jóra törekszem.22Ne hagyj el Uram Istenem, ne távolodjál el tõlem! [ (Psalms 38:23) Siess segítségemre, oh Uram, én szabadítóm! ]