1Az éneklõmesternek; a Kóráh fiainak tanítása.2Oh Isten! füleinkkel hallottuk, atyáink beszélték el nékünk a dolgot, a melyet napjaikban, a hajdankor napjaiban cselekedtél.3Nemzeteket ûztél te ki saját kezeddel, õket pedig beplántáltad; népeket törtél össze, õket pedig kiterjesztetted.4Mert nem az õ fegyverökkel szereztek földet, és nem az õ karjok segített nékik; hanem a te jobbod, a te karod és a te orczád világossága, mert kedvelted õket.5Te magad vagy az én királyom oh Isten! Rendelj segítséget Jákóbnak!6Általad verjük le szorongatóinkat; a te neveddel tapodjuk le támadóinkat.7Mert nem az ívemben bízom, és kardom sem védelmez meg engem;8Hanem te szabadítasz meg minket szorongatóinktól, és gyûlölõinket te szégyeníted meg.9Dicsérjük Istent mindennap, és mindörökké magasztaljuk nevedet. Szela.10Mégis megvetettél, meggyaláztál minket, és nem vonulsz ki seregeinkkel.11Megfutamítottál minket szorongatóink elõtt, és a kik gyûlölnek minket, fosztogattak magoknak.12Oda dobtál minket vágó-juhok gyanánt, és szétszórtál minket a nemzetek között.13Eladtad a te népedet nagy olcsón, és nem becsülted az árát magasra.14Csúfságul vetettél oda minket szomszédainknak, gúnyra és nevetségre a körültünk levõknek.15Példabeszédül vetettél oda a pogányoknak, fejcsóválásra a népeknek.16Gyalázatom naponta elõttem van, és orczám szégyene elborít engem.17A csúfolók és káromlók szaváért, az ellenség és a bosszúálló miatt.18Mindez utolért minket, mégsem feledtünk el téged, és nem szegtük meg a te frigyedet.19Nem pártolt el tõled a mi szívünk, sem lépésünk nem tért le a te ösvényedrõl:20Noha kiûztél minket a sakálok helyére, és reánk borítottad a halál árnyékát.21Ha elfeledtük volna Istenünk nevét, és kiterjesztettük volna kezünket idegen istenhez:22Nemde kifürkészte volna ezt Isten? Mert õ jól ismeri a szívnek titkait.23Bizony te éretted gyilkoltak minket mindennapon; tekintettek bennünket, mint vágó-juhokat.24Serkenj fel! Miért alszol Uram?! Kelj fel, ne vess el [minket] örökké!25Miért rejted el orczádat, és felejted el nyomorúságunkat és háborúságunkat?26Bizony porba hanyatlik lelkünk, a földhöz tapad testünk. [ (Psalms 44:27) Kelj fel a mi segítségünkre, ments meg minket a te kegyelmedért! ]