1Zsoltár, ének szombat napra.2Jó dolog dicsérni az Urat, és éneket mondani a te nevednek, oh Felséges!3Hirdetni jó reggel a te kegyelmedet, és éjjelente a te hûséges voltodat.4Tíz húrú hegedûvel és lanttal, hárfán való zengedezéssel.5Mert megvidámítottál engem Uram a te cselekedeteddel, a te kezednek mûveiben örvendezem.6Mely nagyok Uram a te mûveid, igen mélységesek a te gondolataid!7A balgatag ember nem tudja, a bolond pedig nem érti meg ezt:8Hogy mikor felsarjaznak a gonoszok, mint a fû, és virágoznak mind a hamisság cselekedõk, mindörökké elveszszenek õk;9Te pedig Uram, magasságos vagy örökké!10Mert ímé, a te ellenségeid elvesznek, [és ]elszélednek mind a hamisság cselekedõk!11De magasra növeszted az én szarvamat, mint az egyszarvúét; elárasztatom csillogó olajjal.12És legeltetem szememet az én ellenségeimen, és az ellenem támadó gonosztevõkön mulat majd a fülem.13Az igaz virágzik, mint a pálmafa, növekedik, mint a czédrus a Libánonon.14Plánták [õk] az Úrnak házában; a mi Istenünknek tornáczaiban virágzanak.15Még a vén korban is gyümölcsöznek; kövérek és zöldellõk lesznek; [ (Psalms 92:16) Hogy hirdessék, hogy igazságos az Úr, az én kõsziklám, és hogy nincsen hamisság benne! ]