1Uram, bosszúállásnak Istene! Bosszúállásnak Istene, jelenj meg!2Emelkedjél fel te, földnek birája, fizess meg a kevélyeknek!3A hitetlenek, Uram, meddig még, meddig örvendeznek még a hitetlenek?4Piszkolódnak, keményen szólnak; kérkednek mindnyájan a hamisság cselekedõi.5A te népedet Uram tapossák, és nyomorgatják a te örökségedet.6Az özvegyet és jövevényt megölik, az árvákat is fojtogatják.7És ezt mondják: Nem látja az Úr, és nem veszi észre a Jákób Istene!8Eszméljetek ti bolondok a nép között! És ti balgatagok, mikor tértek eszetekre?9A ki a fület plántálta, avagy nem hall-é? És a ki a szemet formálta, avagy nem lát-é?10A ki megfeddi a népeket, avagy nem fenyít-é meg? Õ, a ki az embert tudományra tanítja:11Az Úr tudja az embernek gondolatjait, hogy azok hiábavalók.12Boldog ember az, a kit te megfeddesz Uram, és a kit megtanítasz a te törvényedre;13Hogy nyugalmat adj annak a veszedelem napján, míg megásták a vermet a hitetlennek!14Bizony nem veti el az Úr az õ népét, és el nem hagyja az õ örökségét!15Mert igazságra fordul vissza az ítélet, és utána mennek mind az igazszívûek.16Kicsoda támad fel én mellettem a gonoszok ellen? Kicsoda áll mellém a hamisság cselekedõk ellen?17Ha az Úr nem lett volna segítségül nékem: már-már ott lakoznék lelkem a csendességben.18Mikor azt mondtam: Az én lábam eliszamodott: a te kegyelmed, Uram, megtámogatott engem.19Mikor megsokasodtak bennem az én aggódásaim: a te vígasztalásaid megvidámították az én lelkemet.20Van-é köze te hozzád a hamisság székének, a mely nyomorúságot szerez törvény színe alatt?21Egybegyülekeznek az igaznak lelke ellen, és elkárhoztatják az ártatlannak vérét.22De kõváram lõn én nékem az Úr, és az én Istenem az én oltalmamnak kõsziklája;23És visszafordítja reájok az õ álnokságukat, és az õ gonoszságukkal veszti el õket; elveszti õket az Úr, a mi Istenünk.