1Szép vagy én mátkám, mint Tirsa [városa,]2Fordítsd el a te szemeidet én tõlem,3A te fogaid hasonlók a juhok nyájához,4Mint a pomagránát darabja a te vakszemed,5Hatvanan vannak a királynék,6És az én galambom, az én tökéletesem,7Kicsoda az, a ki úgy láttatik mintegy hajnal,8A diófás kertekbe mentem vala alá,9Nem tudtam, hogy az én elmém ültete engem10Térj meg, oh Sulamit!