1Vajha lennél nékem én atyámfia, ki az én anyámnak emlõjét szopta,2Elvinnélek, bevinnélek anyámnak házába,3Az õ balkeze az én fejem alatt,4Kényszerítlek titeket, Jeruzsálemnek leányai,5Kicsoda ez a ki feljõ a pusztából,6Tégy engem mintegy pecsétet a te szívedre,7Sok vizek el nem olthatnák e szeretetet:8Kicsiny húgunk van nékünk,9Ha õ kõfal,10[Mikor] én [olyan leszek, mint] a kõfal,11Szõlõje volt Salamonnak Baálhamonban,12Az én szõlõmre, mely én reám néz, nékem gondom lesz:13Oh te, a ki lakol a kertekben!14Fuss én szerelmesem,