¹Lõn pedig, hogy egy napon eljövének az Istennek fiai, hogy udvaroljanak az Úr elõtt. Eljöve a Sátán is közöttök, hogy udvaroljon az Úr elõtt.

¹约伯第二次受试炼

²És monda az Úr a Sátánnak: Honnét jösz? És felele a Sátán az Úrnak, és monda: Körülkerültem és át meg átjártam a földet.

²耶和华问撒但：“你从哪里来？”撒但回答说：“我在地上徘徊，走来走去。”

³Monda pedig az Úr a Sátánnak: Észrevetted-é az én szolgámat, Jóbot? Bizony nincs a földön olyan, mint õ; feddhetetlen, igaz, istenfélõ, bûngyûlölõ. Még erõsen áll a õ feddhetetlenségében, noha ellene ingereltél, hogy ok nélkül rontsam meg õt.

³耶和华问撒但：“你有没有注意到我的仆人约伯？世上再也没有一个人像他那样完全、正直，敬畏　神，远离罪恶。虽然你挑拨我与他作对，无缘无故使他倾家荡产，他还是坚守自己的纯全。”

⁴És felele a Sátán az Úrnak, és monda: Bõrt bõrért; de mindent a mije van, odaad az ember az életéért.

⁴撒但回答耶和华说：“人以皮换皮，宁可付出他所有的一切去保命。

⁵Azért bocsásd ki csak a te kezedet, és verd meg õt csontjában és testében: avagy nem átkoz-é meg szemtõl-szembe téged?

⁵只要你伸手伤害他的骨和肉，他一定当面亵渎你。”

⁶Monda pedig az Úr a Sátánnak: Ímé kezedbe van õ, csak életét kiméld.

⁶耶和华对撒但说：“好吧，他在你手中，不过，要留存他的命。”

⁷És kiméne a Sátán az Úr elõl, és megveré Jóbot undok fekélylyel talpától fogva a feje tetejéig.

⁷于是撒但从耶和华面前退去，击打约伯，使他从脚掌到头顶都生了毒疮。

⁸És võn egy cserepet, hogy azzal vakarja magát, és így ül vala a hamu közepett.

⁸约伯坐在灰烬中，拿瓦片刮自己。

⁹Monda pedig õ néki az õ felesége: Erõsen állasz-é még mindig a te feddhetetlenségedben? Átkozd meg az Istent, és halj meg!

⁹他妻子对他说：“难道你还要坚守自己的纯全吗？你不如放弃　神，死掉算了。”

¹⁰Õ pedig monda néki: Úgy szólsz, mint szól egy a bolondok közül. Ha már a jót elvettük Istentõl, a rosszat nem vennõk-é el? Mindezekben sem vétkezék Jób az õ ajkaival.

¹⁰可是约伯对她说：“你说话像个愚妄的女人。难道我们从　神得福，也不应当受祸吗？”在这一切事上，约伯并没有用口犯罪。

¹¹Mikor pedig meghallá Jóbnak három barátja mind ezt a nyomorúságot, a mely esett vala rajta: eljöve mindenik az õ lakó helyébõl: a témáni Elifáz, a sukhi Bildád és a naamai Czófár; és elvégezék, hogy együtt mennek be, hogy bánkódjanak vele és vigasztalják õt.

¹¹三友的慰问约伯的三个朋友，提幔人以利法、书亚人比勒达、拿玛人琐法，听到这一切降在他身上的灾祸，就各从自己的地方出发，相约而来对他表同情，安慰他。

¹²És a mint ráveték szemöket távolról, nem ismerék meg õt, és fenhangon zokognak vala; azután pedig megszaggatá kiki a maga köntösét, és port hintének fejökre ég felé.

¹²他们从远处举目观望，竟认不出他来，就放声大哭，各自撕裂外袍，向天扬起尘土，落在自己头上。

¹³És ülének vele hét napon és hét éjszakán a földön, és nem szóla egyetlen egy szót egyik sem, mert látják vala, hogy igen nagy az õ fájdalma.

¹³他们就七天七夜与他一起坐在地上，没有人向他说一句话，因为他们看出他极其痛苦。