1Ezután megnyitá Jób az õ száját, és megátkozá az õ napját.
1约伯咒诅自己的生日
2És szóla Jób, és monda:
2约伯说：
3Veszszen el az a nap, a melyen születtem, és az az éjszaka, a melyen azt mondták: fiú fogantatott.
3“愿我生的那日泯灭，人说怀男胎的那夜灭没。
4Az a nap legyen sötétség, ne törõdjék azzal az Isten onnét felül, és világosság ne fényljék azon.
4愿那日变成黑暗，愿 神不从上面眷顾，愿光明不照耀在其上。
5Tartsa azt fogva sötétség és a halál árnyéka; [a] felhõ lakozzék rajta, nappali borulatok tegyék rettenetessé.
5愿黑暗与死荫索讨那日，愿密云停留在上面，愿白天的昏黑惊吓它。
6Az az éjszaka! Sûrû sötétség fogja be azt; ne soroztassék az az esztendõnek napjaihoz, ne számláltassék a hónapokhoz.
6愿那夜被幽暗夺去，不让它连在平日之中，列入月数之内。
7Az az éjszaka! Legyen az magtalan, ne legyen örvendezés azon.
7愿那夜没有生育，也没有欢乐的声音。
8Átkozzák meg azt, a kik a nappalt átkozzák, a kik bátrak felingerelni a leviathánt.
8那些咒诅日子、善于惹动海怪的，愿他们咒诅那夜。
9Sötétüljenek el az õ estvéjének csillagai; várja a világosságot, de az ne legyen, és ne lássa a hajnalnak pirját!
9愿那夜黎明的星星变成黑暗，愿那夜等候发光却不亮，见不到清晨的曙光。
10Mert nem zárta be az én anyám méhének ajtait, és nem rejtette el szemeim elõl a nyomorúságot.
10因为那夜没有把我母胎的门关闭，也没有把苦难隐藏，使我看不见。
11Mért is nem haltam meg fogantatásomkor; mért is ki nem multam, mihelyt megszülettem?
11切愿夭折我为什么不一离母胎就死去？我为什么不一出母腹就断气？
12Mért vettek fel engem térdre, és mért az emlõkre, hogy szopjam?!
12为什么有膝承接我？为什么有乳哺养我？
13Mert most feküdném és nyugodnám, aludnám és akkor nyugton pihenhetnék -
13不然，我早已躺下安息，
14Királyokkal és az ország tanácsosaival, a kik magoknak kõhalmokat építenek.
14与世上那些为自己建造陵墓的君王和谋士同睡，
15Vagy fejedelmekkel, a kiknek aranyuk van, a kik ezüsttel töltik meg házaikat.
15或与那些拥有黄金，房屋装满银子的王侯同眠。
16Vagy mért nem lettem olyan, mint az elásott, idétlen gyermek, mint a világosságot sem látott kisdedek?
16我为什么不像暗中流产的胎，未见天日的婴孩，归于无有呢？
17Ott a gonoszok megszünnek a fenyegetéstõl, és ott megnyugosznak, a kiknek erejök ellankadt.
17在那里，恶人止息搅扰，筋疲力尽的得安息；
18A foglyok ott mind megnyugosznak, nem hallják a szorongatónak szavát.
18被囚的同享安宁；听不见督工的声音；
19Kicsiny és nagy ott [egyenlõ,] és a szolga az õ urától szabad.
19老少尊卑都在那里，奴仆脱离主人的辖制。
20Mért is ad [Isten] a nyomorultnak világosságot, és életet a keseredett szivûeknek?
20厌恶生存为什么有光明赐给劳碌的人，有生命赐给苦命的人呢？
21A kik a halált várják, de nem jön az, és szorgalmasabban keresik mint az elrejtett kincset.
21他们想死却死不了，找死胜于找宝藏；
22A kik nagy örömmel örvendeznek, vigadnak, mikor megtalálják a koporsót.
22他们找到坟墓就高兴，非常欢喜快乐。
23A férfiúnak, a ki útvesztõbe jutott, és a kit az Isten bekerített köröskörül.
23为什么有生命赐给前途茫茫，又被 神四面围困的人呢？
24Mert kenyerem gyanánt van az én fohászkodásom, és sóhajtásaim ömölnek, mint habok.
24我以叹息代替食物，我唉哼的声音如水涌出。
25Mert a mitõl remegve remegtem, az jöve reám, és a mitõl rettegtem, az esék rajtam.
25我所惧怕的临到我，我所惊恐的向我而来。
26Nincs békességem, sem nyugtom, sem pihenésem, mert nyomorúság támadt reám.
26我不得安逸，不得安静，也不得安息，却有搅扰来到。”