1A teher, a melyet Habakuk próféta látott.
1Prohvet Habakuki nähtud ennustus:
2Meddig kiáltok még oh Uram, és nem hallgatsz meg! Kiáltozom hozzád az erõszak miatt, és nem szabadítasz meg!
2'Kui kaua, Issand, pean ma appi hüüdma, ilma et sa kuuleksid? Või sulle kisendama vägivalla pärast, ilma et sa aitaksid?
3Miért láttatsz velem hamisságot, és szemléltetsz nyomorgatást? Pusztítás és erõszak van elõttem, per keletkezik és versengés támad!
3Miks sa lased mind näha nurjatust ja vaatad ise seda õnnetust pealt? Hävitus ja vägivald on mu ees - on tulnud riid ja tõusnud tüli.
4Azért inog a törvény, és nem érvényesül az igaz ítélet; mert gonosz hálózza be az igazat, azért származik hamis ítélet!
4Seepärast on Seadus jõuetu ja õigus ei tule iial esile. Sest õel piirab õiget - nõnda tekib väänatud õigus.
5Nézzetek szét a népek között, vizsgálódjatok és csodálkozással csodálkozzatok, mert oly dolgot cselekszem a ti napjaitokban, mit el sem hinnétek, ha beszélnék!
5Vaadake ringi paganate seas ja pange tähele, imestage ja hämmastuge! Sest teie päevil tehakse tegu, mida te ei usuks, kui sellest jutustataks.
6Mert ímé, feltámasztom a Káldeusokat, a kegyetlen és vakmerõ nemzetet, a mely eljárja a földet széltében, hogy hajlékokat foglaljon el, a melyek nem az övéi.
6Sest vaata, ma lasen tõusta kaldealased, kibeda ja tormaka rahva, kes käib maa laiuti läbi, et vallutada eluasemeid, mis pole tema omad.
7Rettenetes és iszonyatos ez, maga szerzi törvényét és hatalmát.
7Ta on kardetav ja julm, temast enesest tuleb ta õigus ja vägi.
8És lovai serényebbek a párduczoknál, és gyorsabbak az estveli farkasoknál, és elõtörtetnek az õ lovasai; és az õ lovasai messzirõl jõnek, repülnek, mint a zsákmányra sietõ keselyû.
8Tema hobused on kiiremad kui pantrid, metsikumad kui hundid õhtul. Tema ratsud trambivad - kaugelt tulevad ta ratsanikud, lendavad nagu saagile sööstvad kotkad.
9Mindnyája ragadományért jön, arczuk elõre néz, és annyi foglyot gyûjt, mint a föveny.
9Kõik nad tulevad tegema vägivalda; nende näod vaatavad otse ette ja nad koguvad vange nagu liiva.
10Kaczag ez a királyokon, és a fejedelmek néki nevetség, minden erõsséget csak nevet, töltést emel és megostromolja azt.
10Nad pilkavad kuningaid ja aukandjad on neile naerualuseks. Nad naeravad iga kindlust, kuhjavad kokku mulda ja vallutavad selle.
11Majd tovaszáll viharként és elvonul és bûnbe esik; õ kinek istene az õ hatalma.
11Siis nad tormavad kui tuul ja tõttavad edasi. Nad teevad omaenese jõu enestele jumalaks.
12Avagy nem te vagy-é Uram, öröktõl fogva az én Istenem, Szentem? Nem veszünk el! Ítéletre rendelted õt, oh Uram, fenyítõül választottad õt, én erõsségem!
12Eks ole sina, Issand, muistsest ajast mu püha Jumal? Ära lase meil surra! Issand! Sina oled nad pannud meie üle kohut mõistma, sina, kalju, oled määranud nad meile nuhtlejaiks.
13Tisztábbak szemeid, hogysem nézhetnéd a gonoszt, és a nyomorgatást nem szemlélheted: miért szemléled [hát] a hitszegõket? [és] hallgatsz, mikor a gonosz elnyeli a nálánál igazabbat?!
13Sinu silmad on liiga puhtad selleks, et näha kurja, ja sina ei või vaadata õnnetust. Mispärast sa vaatad uskmatute peale, vaikid, kui õel neelab selle, kes on temast õigem,
14Olyanokká teszed az embert, mint a tenger halai, és mint a csúszómászó állatok, a melyeknek nincsen vezérök?
14teed inimesed mere kalade sarnaseks, otsekui roomajaiks, kellel pole valitsejat?
15Mindnyáját kivonsza horoggal, gyalomjába keríti, és hálójába takarítja be õket; ezért örül és vígad.
15Need kõik tõmbavad nad õngega üles, veavad oma noota ja koguvad võrku; seepärast nad rõõmustavad ja hõiskavad.
16Ezért áldozik gyalomjának, és füstöl az õ hálójának, mert ezekkel kövér az õ része, és zsíros az õ eledele.
16Seepärast ohverdavad nad oma noodale ja suitsutavad võrgule, sest nende abil on nende saak rasvane ja roog rammus.
17Vajjon azért ürítheti-é gyalmát, és szüntelen ölheti-é a nemzeteket kímélet nélkül?!
17Kas nad võivad nõnda lõpmatult tühjendada oma noota, rahvaid armuta tappes?