1Ezután megnyitá Jób az õ száját, és megátkozá az õ napját.
1Seejärel avas Iiob suu ja needis oma sündimispäeva.
2És szóla Jób, és monda:
2Ja Iiob hakkas rääkima ning ütles:
3Veszszen el az a nap, a melyen születtem, és az az éjszaka, a melyen azt mondták: fiú fogantatott.
3'Kadugu see päev, mil ma sündisin, ja see öö, mil öeldi: 'Poeglaps on eostunud!'
4Az a nap legyen sötétség, ne törõdjék azzal az Isten onnét felül, és világosság ne fényljék azon.
4Muutugu pimeduseks see päev; ärgu hooligu temast Jumal ülal ja ärgu paistku temale valgust!
5Tartsa azt fogva sötétség és a halál árnyéka; [a] felhõ lakozzék rajta, nappali borulatok tegyék rettenetessé.
5Nõudku teda pimedus ja surmavari, pilved lasugu ta peal, kohutagu teda päeva pimendused!
6Az az éjszaka! Sûrû sötétség fogja be azt; ne soroztassék az az esztendõnek napjaihoz, ne számláltassék a hónapokhoz.
6See öö - võtku teda pilkane pimedus! Ärgu ta seltsigu aasta päevadega, kuude hulka ta ärgu tulgu!
7Az az éjszaka! Legyen az magtalan, ne legyen örvendezés azon.
7Vaata, see öö jäägu viljatuks, ärgu olgu tal hõiskamist!
8Átkozzák meg azt, a kik a nappalt átkozzák, a kik bátrak felingerelni a leviathánt.
8Vandugu teda päevaneedjad, kes on valmis Leviatanit äratama!
9Sötétüljenek el az õ estvéjének csillagai; várja a világosságot, de az ne legyen, és ne lássa a hajnalnak pirját!
9Pimenegu ta puhtetähed, oodaku ta valgust, mis ei tule, ärgu saagu ta näha koidukiiri,
10Mert nem zárta be az én anyám méhének ajtait, és nem rejtette el szemeim elõl a nyomorúságot.
10sellepärast et ta ei sulgenud mu emaihu ust ega varjanud vaeva mu silma eest.
11Mért is nem haltam meg fogantatásomkor; mért is ki nem multam, mihelyt megszülettem?
11Miks ma ei surnud emakotta, üsast välja tulles ei heitnud hinge?
12Mért vettek fel engem térdre, és mért az emlõkre, hogy szopjam?!
12Miks võtsid põlved mind vastu ja miks olid rinnad, et sain imeda?
13Mert most feküdném és nyugodnám, aludnám és akkor nyugton pihenhetnék -
13Tõesti, ma oleksin nüüd maganud ja mul oleks olnud rahu; oleksin siis uinunud, mul oleks puhkus
14Királyokkal és az ország tanácsosaival, a kik magoknak kõhalmokat építenek.
14koos kuningate ja maanõunikega, kes ehitasid endile hauamärgid,
15Vagy fejedelmekkel, a kiknek aranyuk van, a kik ezüsttel töltik meg házaikat.
15või koos vürstidega, kellel oli kulda, kes täitsid oma kojad hõbedaga.
16Vagy mért nem lettem olyan, mint az elásott, idétlen gyermek, mint a világosságot sem látott kisdedek?
16Või miks ma ei olnud nagu varjatud nurisünnitis, nagu lapsukesed, kes päevavalgust ei saa näha?
17Ott a gonoszok megszünnek a fenyegetéstõl, és ott megnyugosznak, a kiknek erejök ellankadt.
17Seal jätavad õelad ässituse ja seal saavad väsinud puhata,
18A foglyok ott mind megnyugosznak, nem hallják a szorongatónak szavát.
18seal on kõik vangid muretud: nad ei kuule enam sundija häält.
19Kicsiny és nagy ott [egyenlõ,] és a szolga az õ urától szabad.
19Seal on pisike ja suur ühesugused ja ori on vaba oma isandast.
20Mért is ad [Isten] a nyomorultnak világosságot, és életet a keseredett szivûeknek?
20Miks antakse valgust vaevatule ja elu neile, kelle hing on kibestunud,
21A kik a halált várják, de nem jön az, és szorgalmasabban keresik mint az elrejtett kincset.
21kes ootavad surma, mis ei tule, ent kes otsivad seda enam kui varandust,
22A kik nagy örömmel örvendeznek, vigadnak, mikor megtalálják a koporsót.
22kes hõiskavad juubeldades ja on rõõmsad, kui nad leiavad haua?
23A férfiúnak, a ki útvesztõbe jutott, és a kit az Isten bekerített köröskörül.
23Miks antakse valgust mehele, kelle tee on varjul, kellele Jumal igast küljest on pannud takistusi?
24Mert kenyerem gyanánt van az én fohászkodásom, és sóhajtásaim ömölnek, mint habok.
24Sest ohkamine on mulle leivaks ja mu kaebed voolavad nagu vesi.
25Mert a mitõl remegve remegtem, az jöve reám, és a mitõl rettegtem, az esék rajtam.
25Sest see, mille ees ma tundsin hirmu, tuli mulle kätte, ja mida ma kartsin, see tabas mind.
26Nincs békességem, sem nyugtom, sem pihenésem, mert nyomorúság támadt reám.
26Ei ole mul rahu, ei vaikust ega hingamist, küll aga on tulnud rahutus.'