¹És felele a témáni Elifáz, és monda:

¹Siis rääkis teemanlane Eliifas ja ütles:

²Ha szólni próbálunk hozzád, zokon veszed-é? De hát ki bírná türtõztetni magát a beszédben?

²'Ega püüe sinuga rääkida tüüta sind? Aga kes võiks sõnu peatada?

³Ímé sokakat oktattál, és a megfáradott kezeket megerõsítetted;

³Vaata, sina õpetasid paljusid ja kinnitasid nõrku käsi.

⁴A tántorgót a te beszédeid fentartották, és a reszketõ térdeket megerõsítetted;

⁴Su sõnad tõstsid üles komistaja ja sa tegid nõtkuvad põlved tugevaks.

⁵Most, hogy rád jött [a sor], zokon veszed; hogy téged ért [a baj,] elrettensz!

⁵Aga nüüd on see juhtunud sulle ja sa nõrked, see puudutab sind ja sa jahmud.

⁶Nem bizodalmad-é a te istenfélelmed, s nem reménységed- é utaidnak becsületessége?

⁶Kas mitte jumalakartus ei ole su lootus ja su laitmatud eluviisid su ootus?

⁷Emlékezzél, kérlek, ki az, a ki elveszett ártatlanul, és hol töröltettek el az igazak?

⁷Mõtle ometi: kes on süütult hukkunud ja kus on õiged hävitatud?

⁸A mint én láttam, a kik hamisságot szántanak és gonoszságot vetnek, ugyanazt aratnak.

⁸Niipalju kui mina olen näinud: kes künnavad ülekohut ja külvavad õnnetust, need lõikavadki seda.

⁹Az Istennek lehelletétõl elvesznek, az õ haragjának szelétõl elpusztulnak.

⁹Nad hukkuvad Jumala hingeõhust ja hävivad tema vihapuhangust.

¹⁰Az oroszlán ordítása, a sakál üvöltése, és az oroszlán-kölykök fogai megsemmisülnek.

¹⁰Lõvi möirgamine, lõvi hääl, ja noorte lõvide hambad - need murtakse.

¹¹Az agg oroszlán elvész, ha nincs martaléka, a nõstény oroszlán kölykei elszélednek.

¹¹Lõvi hukkub saagi puudusel ja emalõvi kutsikad aetakse laiali.

¹²Szó lopódzék hozzám, s valami nesz üté meg abból fülemet.

¹²Mulle tuli vargsi sõna ja mu kõrv kuulis sellest sosinat

¹³Éjjeli látásokon való töprengések között, mikor mély álom fogja el az embereket.

¹³öiste nägemuste rahutuis mõtteis, kui sügav uni on langenud inimeste peale.

¹⁴Félelem szálla rám, és rettegés, s megreszketteté minden csontomat.

¹⁴Hirm haaras mind ja värin ja pani kõik mu luud-liikmed vappuma.

¹⁵Valami szellem suhant el elõttem, s testemnek szõre felborzolódék.

¹⁵Üks vaim liugles üle mu näo; mu ihukarvad tõusid püsti.

¹⁶Megálla, de ábrázatját föl nem ismerém, egy alak vala szemeim elõtt, mély csend, és [ilyen] szót hallék:

¹⁶Ta seisatas, aga ta välimust ma ei tundnud - üks kuju mu silma ees. Vaikus. Siis ma kuulsin häält:

¹⁷Vajjon a halandó igaz-é Istennél: az õ teremtõje elõtt tiszta-é az ember?

¹⁷'Ons inimene õige Jumala ees või mees puhas oma Looja ees?'

¹⁸Ímé az õ szolgáiban sem bízhatik és az õ angyalaiban is talál hibát:

¹⁸Vaata, oma sulaseidki ta ei usu ja oma ingleid ta peab eksijaiks,

¹⁹Mennyivel inkább a sárházak lakosaiban, a kiknek fundamentumok a porban van, és könnyebben szétnyomhatók a molynál?!

¹⁹veel vähem siis neid, kes elavad savihooneis, mille alusmüürid on põrmus. Need lüüakse rutemini pihuks kui koi.

²⁰Reggeltõl estig gyötrõdnek, s a nélkül, hogy észrevennék, elvesznek örökre.

²⁰Hommikust õhtuni lüüakse neid puruks, märkamata hukkuvad nad igaveseks.

²¹Ha kiszakíttatik belõlök sátoruk kötele, nem halnak-é meg, és pedig bölcsesség nélkül?

²¹Eks nende telginöörid kista üles? Nad surevad, ilma et taipaksidki.