1Kiálts csak! Van-é, a ki felelne néked? A szentek közül melyikhez fordulsz?
1Hüüa ometi! Ons keegi, kes sulle vastab? Kelle poole pühadest sa pöördud?
2Mert a bolondot boszúság öli meg, az együgyût pedig buzgóság veszti el.
2Tõesti, meelehärm tapab meeletu ja õhin surmab narri.
3Láttam, hogy egy bolond gyökerezni kezdett, de nagy hamar megátkoztam szép hajlékát.
3Ma nägin meeletut juurduvat ja ma sajatasin äkitselt tema eluaset.
4Fiai messze estek a szabadulástól: a kapuban megrontatnak, mert nincs, a ki kimentse õket.
4Tema lapsed jäid kaitsetuks, neid rõhuti väravas ja päästjat ei olnud.
5A mit learatnak néki, az éhezõ eszi meg, a töviskerítésbõl is elviszi azt, kincseiket tõrvetõk nyelik el.
5Tema lõikuse sõi näljane: kibuvitste vaheltki võttis ta selle, ja janused kahmasid ta varanduse.
6Mert nem porból támad a veszedelem s nem földbõl sarjad a nyomorúság!
6Sest õnnetus ei tõuse põrmust ega võrsu kannatused mullast,
7Hanem nyomorúságra születik az ember, a mint felfelé szállnak a parázs szikrái.
7vaid inimene ise sünnib vaevaks ja sädemed lendavad kõrgele.
8Azért én a Mindenhatóhoz folyamodnám, az Istenre bíznám ügyemet.
8Ometi pöörduksin ma Jumala poole ja viiksin oma asja Jumala ette,
9A ki nagy, végére mehetetlen dolgokat mûvel, és csudákat, a miknek száma nincsen.
9kes teeb suuri ja uurimatuid asju, arvutuid imetegusid,
10A ki esõt ad a földnek színére, és a mezõkre vizet bocsát.
10kes annab maa peale vihma ja saadab põldudele vee,
11Hogy az alázatosokat felmagasztalja, és a gyászolókat szabadulással vidámítsa.
11et tõsta alandlikke kõrgele ja anda leinajaile suurt õnne,
12A ki semmivé teszi a csalárdok gondolatait, hogy szándékukat kezeik véghez ne vihessék.
12kes teeb tühjaks kavalate kavatsused, et nende kätetöö ei läheks korda,
13A ki megfogja a bölcseket az õ csalárdságukban, és a hamisak tanácsát hiábavalóvá teszi.
13kes tabab tarku nende tarkuses, et salalike nõu läheks luhta,
14Nappal sötétségre bukkannak, és délben is tapogatva járnak, mint éjszaka.
14et nad päevaajal kohtaksid pimedust ja lõunaajal kobaksid otsekui öösel.
15A ki megszabadítja a fegyvertõl, az õ szájoktól, és az erõsnek kezébõl a szegényt;
15Nõnda ta päästab mõõga eest, nende suu eest, vaese vägeva käest,
16Hogy legyen reménysége a szegénynek, és a hamisság befogja az õ száját.
16et viletsal oleks lootust ja ülekohus suleks oma suu.
17Ímé, boldog ember az, a kit Isten megdorgál; azért a Mindenhatónak büntetését meg ne utáljad!
17Vaata, õnnis on inimene, keda Jumal noomib. Ära siis põlga Kõigevägevama karistust!
18Mert õ megsebez, de be is kötöz, összezúz, de kezei meg is gyógyítanak.
18Sest tema valmistab küll valu, aga tema ka seob haavad, tema lööb, aga tema käed ka parandavad.
19Hat bajodból megszabadít, és a hetedikben sem illet a veszedelem téged.
19Kuuest hädast päästab ta sind ja seitsmendas ei puutu sinusse kuri.
20Az éhínségben megment téged a haláltól, és a háborúban a fegyveres kezektõl.
20Näljas lunastab ta sind surmast ja sõjas mõõga käest.
21A nyelvek ostora elõl rejtve leszel, és nem kell félned, hogy a pusztulás rád következik.
21Keelepeksu eest oled sa peidetud ja sul pole karta hävingut, kui see tuleb.
22A pusztulást és drágaságot neveted, és a fenevadaktól sem félsz.
22Sa võid naerda hävingut ja nälga ja sul pole vaja karta maa loomi.
23Mert a mezõn való kövekkel is frigyed lesz, és a mezei vad is békességben lesz veled.
23Sest sul on leping kividega väljal ja metsloomadel on sinuga rahu.
24Majd megtudod, hogy békességben lesz a te sátorod, s ha megvizsgálod a te hajlékodat, nem találsz benne hiányt.
24Siis sa tunned, et su telgil on rahu, ja kui sa vaatad oma karjamaad, siis ei puudu seal midagi.
25Majd megtudod, hogy a te magod megszaporodik, és a te sarjadékod, mint a mezõn a fû.
25Ja sa märkad, et su sugu on suur, su järeltulijaid on otsekui rohtu maa peal.
26Érett korban térsz a koporsóba, a mint a maga idején takaríttatik be a learatott gabona.
26Küpses vanuses sa lähed hauda, otsekui naber pannakse rehepõrandale omal ajal.
27Ímé ezt kutattuk mi ki, így van ez. Hallgass erre, jegyezd meg magadnak.
27Vaata, seda me oleme uurinud, nõnda see on. Sina aga kuula ja võta see teatavaks!'