1Jób pedig felele, és monda:
1Siis vastas Iiob ja ütles:
2Oh, ha az én bosszankodásomat mérlegre vetnék, és az én nyomorúságomat vele együtt tennék a fontba!
2'Kui ometi mu meelehärm saaks vaetud ja mu õnnetus oleks pandud vaekaussidele.
3Bizony súlyosabb ez a tenger fövenyénél; azért balgatagok az én szavaim.
3Tõesti, see oleks nüüd raskem kui mereliiv. Seepärast on mu sõnadki tormakad.
4Mert a Mindenható nyilai vannak én bennem, a melyeknek mérge emészti az én lelkemet, és az Istennek rettentései ostromolnak engem.
4Sest minus on Kõigevägevama nooled, mu vaim joob nende mürki. Jumala hirmutamised on rivistunud mu vastu.
5Ordít-é a vadszamár a zöld füvön, avagy bõg-é az ökör az õ abrakja mellett?
5Kas metseesel kisendab noore rohu peal või ammub härg oma sulbi juures?
6Vajjon ízetlen, sótalan étket eszik-é az ember; avagy kellemes íze van-é a tojásfehérnek?
6Kas magedat süüakse ilma soolata või on siis maitset kassinaeri limal?
7Lelkem iszonyodik érinteni is; olyanok azok nékem, mint a megromlott kenyér!
7Mu hing tõrgub neid puudutamast, need on mulle nagu rüvetatud roog.
8Oh, ha az én kérésem teljesülne, és az Isten megadná, amit reménylek;
8Oh, et ometi mu palve täide läheks ja Jumal annaks, mida soovin!
9És tetszenék Istennek, hogy összetörjön engem, megoldaná kezét, hogy szétvagdaljon engem!
9Otsustaks ometi Jumal mind murda, sirutaks oma käe ja lõikaks katki mu elulõnga,
10Még akkor lenne valami vigasztalásom; újjonganék a fájdalomban, a mely nem kimél, mert nem tagadtam meg a Szentnek beszédét.
10siis oleks mul veel troostigi: ma hüppaksin rõõmu pärast isegi armutus valus, sest ma ei ole salanud Püha sõnu.
11Micsoda az én erõm, hogy várakozzam; mi az én végem, hogy türtõztessem magam?!
11Mis on mu jõud, et jaksaksin oodata, ja missugune peaks olema mu eesmärk, et suudaksin kindlaks jääda?
12Kövek ereje-é az én erõm, avagy az én testem aczélból van-é?
12Ons mu tugevus nagu kivide tugevus või ons mu ihu vaskne?
13Hát nincsen-é segítség számomra; avagy a szabadulás elfutott-é tõlem?!
13Tõesti, mul enesel ei ole abi ja pääsemine on mu juurest peletatud.
14A szerencsétlent barátjától részvét illeti meg, még ha elhagyja is a Mindenhatónak félelmét.
14Kes põlgab sõbra sõprust, see loobub Kõigevägevama kartusest.
15Atyámfiai hûtlenül elhagytak mint a patak, a mint túláradnak medrükön a patakok.
15Mu vennad on petlikud nagu jõgi, otsekui kuivaks valguvad jõesängid,
16A melyek szennyesek a jégtõl, a melyekben [olvadt] hó hömpölyög;
16mis jääst on muutunud tumedaks, kuhu lumi on pugenud peitu;
17Mikor átmelegülnek, elapadnak, a hõség miatt fenékig száradnak.
17veevaeseks jäädes need vaikivad, kuumuses kaovad oma asemelt.
18Letérnek útjokról a vándorok; felmennek a sivatagba [utánok] és elvesznek.
18Karavanid põikavad teelt kõrvale, lähevad kõrbe ja hukkuvad.
19Nézegetnek utánok Téma vándorai; Sébának utasai bennök reménykednek.
19Teema karavanid heidavad pilke, Seeba teekäijad loodavad nende peale:
20Megszégyenlik, hogy bíztak, közel mennek és elpirulnak.
20oma lootuses nad jäävad häbisse, sinna jõudes nad pettuvad.
21Így lettetek ti most semmivé; látjátok a nyomort és féltek.
21Seesuguseiks olete nüüd saanud: te näete kohutavat asja ja kardate.
22Hát mondtam-é: adjatok nékem [valamit,] és a ti jószágotokból ajándékozzatok meg engem?
22Kas ma olen öelnud: 'Andke mulle kingitusi!' või: 'Makske oma varandusest minu eest,
23Szabadítsatok ki engem az ellenség kezébõl, és a hatalmasok kezébõl vegyetek ki engem?
23päästke mind vaenlase võimusest ja lunastage mind vägivallategijate käest!'?
24Tanítsatok meg és én elnémulok, s a miben tévedek, értessétek meg velem.
24Õpetage mind, siis ma vaikin! Tehke mulle selgeks, milles olen eksinud!
25Oh, mily hathatósak az igaz beszédek! De mit ostoroz a ti ostorozásotok?
25Otsekohesed sõnad ei olekski kibedad. Aga mis tähendus on teie noomimisel?
26Szavak ostorozására készültök-é? Hiszen a szélnek valók a kétségbeesettnek szavai!
26On teil kavatsus mu sõnu laita? Kas meeltheitja kõne peaks olema nagu tuul?
27Még az árvának is néki esnétek, és [sírt] ásnátok a ti barátotoknak is?!
27Te heidate liisku isegi vaeslapse pärast ja müüte maha oma sõbra.
28Most hát tessék néktek rám tekintenetek, és szemetekbe csak nem hazudom?
28Aga nüüd vaadake mu peale! Ma tõesti ei valeta teile näkku!
29Kezdjétek újra kérlek, ne legyen hamisság. Kezdjétek újra, az én igazságom még mindig áll.
29Jätke ometi järele, et ei sünniks ülekohut! Jah, jätke järele, sest veel on mul selles asjas õigus!
30Van-é az én nyelvemen hamisság, avagy az én ínyem nem veheti-é észre a nyomorúságot?
30Ons mu keelel ülekohut? Või ei taipa mu suulagi, mis on õnnetus?