1Kihúzhatod-é a leviáthánt horoggal, leszoríthatod-é a nyelvét kötéllel?
1Vaata, niisugune lootuski on petlik: kas teda nähes juba ei olda pikali?
2Húzhatsz-é gúzst az orrába, az állát szigonynyal átfurhatod-é?
2Ükski ei ole nõnda julge, et teda ärritada. Ja kes suudaks siis püsida minu ees?
3Vajjon járul-é elõdbe sok könyörgéssel, avagy szól-é hozzád sima beszédekkel?
3Kes on esmalt andnud mulle, et peaksin tasuma? Kõik, mis on taeva all, on minu oma.
4Vajjon frigyet köt-é veled, hogy fogadd õt örökös szolgádul?
4Ma ei taha vaikida tema liikmeist, ta vägitegude asjast ning ta oleku ilust.
5Játszhatol-é vele, miként egy madárral; gyermekeid kedvéért megkötözheted-é?
5Kes paljastaks tema ta pealmisest kattest? Kes tungiks tema kahekordse soomuse vahele?
6Alkudozhatnak-é felette a társak, vagy a kalmárok közt feloszthatják-é azt?
6Kes avaks tema silmnäo väravad? Ta hambad ajavad hirmu peale.
7Tele rakhatod-é nyársakkal a bõrét, avagy szigonynyal a fejét?
7Ta selg on kilpide rida, tihedalt pitseriga suletud:
8Vesd rá a kezedet, de megemlékezzél, hogy a harczot nem ismételed.
8üks on teisele nõnda ligi, et tuul ei pääse läbi nende vahelt.
9Ímé, az õ reménykedése csalárd; [puszta] látása is halálra ijeszt!
9Need on liibunud üksteise külge, seisavad koos ja neid ei saa lahutada.
10Nincs oly merész, a ki õt felverje. Ki hát az, a ki velem szállna szembe?
10Tema aevastustest välgub valgust ja ta silmad on nagu koidupuna kiired.
11Ki adott nékem elébb, hogy azt visszafizessem? A mi az ég alatt van, mind enyém!
11Tema suust käivad otsekui põlevad tõrvikud, kargavad välja tulesädemed.
12Nem hallgathatom el testének részeit, erejének mivoltát, alkotásának szépségét.
12Tema sõõrmeist tuleb välja suits nagu potist, mille all põlevad kõrkjad.
13Ki takarhatja fel ruhája felszínét; két sor foga közé kicsoda hatol be?
13Tema hingeõhk süütab söed ja tema suust tuleb välja leek.
14Ki nyitotta fel orczájának ajtait? Fogainak sorai körül rémület [lakik!]
14Tema turjal asub tugevus ja tema ees kargab kartus.
15Büszkesége a csatornás pajzsok, összetartva [mintegy] szorító pecséttel.
15Tema lihav vats on otsekui valatud ta külge, liikumatult paigal.
16Egyik szorosan a másikhoz lapul, hogy közéje levegõ se megy.
16Tema süda on kõva nagu kivi, otse alumise veskikivi kõvadune.
17Egyik a másikhoz tapad, egymást tartják, egymástól elszakadhatatlanok.
17Kui ta tõuseb, siis kohkuvad vägevadki, tema murdmise tõttu on nad nagu arust ära.
18Tüsszentése fényt sugároz ki, és szemei, mint a hajnal szempillái.
18Kui teda tabab mõõk, siis see ei pea vastu, samuti mitte piik, viskoda ega nool.
19A szájából szövétnekek jõnek ki, [és] tüzes szikrák omlanak ki.
19Ta peab rauda õleks ja vaske pehkinud puuks.
20Orrlyukaiból gõz lövel elõ, mint a forró fazékból és üstbõl.
20Nool ei aja teda põgenema, lingukivid muutuvad tema vastu kõrteks.
21Lehellete meggyujtja a holt szenet, és a szájából láng lövel elõ.
21Vemblad on temale nagu kõrred ja ta naerab oda vihinat.
22Nyakszirtjén az erõ tanyáz, elõtte félelem ugrándozik.
22Tal on kõhu all otsekui teravad kivikillud, ta hüpleb nagu pahmavanker mööda muda.
23Testének részei egymáshoz tapadtak; kemény önmagában és nem izeg-mozog.
23Ta paneb sügavuse keema nagu paja, teeb mere salvipoti sarnaseks.
24Szíve kemény, mint a kõ, oly kemény, mint az alsó malomkõ.
24Enese järel ta jätab läikiva raja, sügavus näib olevat otsekui raugajuuksed.
25Hogyha felkél, hõsök is remegnek; ijedtökben veszteg állnak.
25Ei ole maa peal tema sarnast, ta on kartmatuks loodud.
26Ha éri is a fegyver, nem áll meg benne, [legyen bár] dárda, kopja vagy kelevéz.
26Kõik, mis kõrge on, kardab teda, tema on kõigi uhkete loomade kuningas.'
27Annyiba veszi a vasat, mint a pozdorját, az aczélt, mint a korhadt fát.
28A nyíl vesszõje el nem ûzi õt, a parittyakövek pozdorjává változnak rajta.
29Pozdorjának tartja a buzogányütést is, és kineveti a bárd suhogását.
30Alatta éles cserepek vannak; mint szeges borona hentereg az iszap felett.
31Felkavarja a mély vizet, mint a fazekat, a tengert olyanná teszi, mint a festékedény.
32Maga után világos ösvényt hagy, azt hinné [valaki,] a tenger megõszült.
33Nincs e földön hozzá hasonló, a mely úgy teremtetett, hogy ne rettegjen.
34Lenéz minden nagy állatot, õ a király minden ragadozó felett.