1Ne dicsekedjél a holnapi nappal; mert nem tudod, mit hoz a nap [tereád.]
1Ära kiitle homsest päevast, sest sa ei tea, mida see päev toob!
2Dicsérjen meg téged más, és ne a te szájad; az idegen, és ne a te ajkaid.
2Kiitku sind keegi teine, aga mitte su oma suu, keegi võõras, aga mitte su oma huuled.
3Nehézség van a kõben, és teher a fövényben; de a bolondnak haragja nehezebb mind a kettõnél.
3Kivil on raskus ja liival kaal, aga arulageda viha on rängem neist mõlemast.
4A búsulásban kegyetlenség [van,] és a haragban áradás; de ki állhatna meg az irígység elõtt?
4Raev võib olla julm ja viha otsekui uputus, aga kes suudaks seista armukadeduse ees?
5Jobb a nyilvánvaló dorgálás a titkos szeretetnél.
5Parem avalik noomitus kui salalik armastus.
6Jószándékból valók a barátságos embertõl vett sebek; és temérdek a gyûlölõnek csókja.
6Sõbra löögid on mõeldud siiralt, aga vihamehe suudlused on võltsid.
7A jóllakott ember még a lépesmézet is megtapodja; de az éhes embernek minden keserû édes.
7Kelle kõht on täis, see tallab kärjemee, aga näljasele on kõik kibegi magus.
8Mint a madárka, ki elbujdosott fészkétõl, olyan az ember, a ki elbujdosott az õ lakóhelyétõl.
8Nagu pesast pagev lind on mees, kes põgeneb oma kodukohast.
9[Mint] a kenet és jó illat megvídámítja a szívet: úgy az õ barátjának édes [szavai is, melyek] lelke tanácsából [valók.]
9Õli ja suitsutusrohi rõõmustavad südant, aga sõbra magusus tuleb südamlikust nõuandest.
10A te barátodat, és a te atyádnak barátját el ne hagyd, és a te atyádfiának házába be ne menj nyomorúságodnak idején. Jobb a közel való szomszéd a messze való atyafinál.
10Ära hülga oma sõpra ja oma isa sõpra; ära mine oma venna kotta, kui sul on viletsuseaeg; parem naaber ligidal kui vend kaugel!
11Légy bölcs fiam, és vídámítsd meg az én szívemet; hogy megfelelhessek annak, a ki engem ócsárol.
11Ole tark, mu poeg, ja rõõmusta mu südant, et võiksin vastata sellele, kes mind teotab!
12Az eszes meglátja a bajt, elrejti magát; az esztelenek neki mennek, kárát vallják.
12Tark näeb hädaohtu ja poeb peitu, aga rumalad lähevad edasi ja saavad nuhelda.
13Vedd el a ruháját, mert kezes lett másért, és az idegenért zálogold meg.
13Võta kuub sellelt, kes on hakanud käendajaks võõrale, muulaste pärast võta temalt pant!
14A ki nagy hangon áldja az õ barátját, reggel jó idején felkelvén; átokul tulajdoníttatik néki.
14Kes vara hommikul oma ligimest valju häälega õnnistab, sellele loetakse see sajatamiseks.
15A sebes záporesõ idején való szüntelen csepegés, és a morgó asszonyember hasonlók.
15Katuse alaline läbitilkumine saju ajal ja riiakas naine on ühesugused:
16Valaki el akarja azt rejteni, szelet rejt el, és az õ jobbja olajjal találkozik.
16teda varjata on otsekui varjaks tuult või kahmaks õli oma parema käega.
17[Miképen] egyik vassal a másikat élesítik, [a képen] az ember élesíti az õ barátjának orczáját.
17Raud ihub rauda ja inimene ihub teist.
18[Mint] a ki õrzi a fügét, eszik annak gyümölcsébõl, úgy a ki az õ urára vigyáz, tiszteltetik.
18Kes hoolitseb viigipuu eest, saab süüa selle vilja, ja kes teenib oma isandat, seda austatakse.
19Mint a vízben egyik orcza a másikat [megmutatja,] úgy egyik embernek szíve a másikat.
19Otsekui vees pale peegeldab palet, nõnda vastab inimsüda inimesele.
20[Mint] a sír és a pokol meg nem elégednek, [úgy] az embernek szemei meg nem elégednek.
20Surmavald ja kadupaik ei saa iialgi täis, samuti ei küllastu ka inimese silmad.
21[Mint] az ezüst a tégelyben, és az arany a kemenczében [próbáltatik meg, úgy] az ember az õ híre-neve szerint.
21Hõbeda jaoks on sulatuspott ja kulla jaoks ahi, ja meest hinnatakse tema kuulsuse järgi.
22Ha megtörnéd is a bolondot mozsárban mozsártörõvel a megtört gabona között, nem távoznék el õ tõle az õ bolondsága.
22Isegi kui sa rumalat tambiksid nuiaga uhmris terade seas, ei lahkuks temast rumalus.
23Szorgalmasan megismerd a te juhaid külsejét, gondolj a nyájakra.
23Pane tähele oma lammaste seisukorda, tee karjad oma südameasjaks,
24Mert nem örökkévaló a gazdagság, és vajjon a korona nemzetségrõl nemzetségre lesz-é?
24sest varandus ei kesta igavesti, või kas kroongi püsib põlvest põlve?
25[Mikor] levágatott a szénafû, és megtetszett a sarjú, és begyûjtettek a hegyekrõl a fûvek:
25Kui rohi on kadunud ja ädal on tulnud nähtavale, kui mägedelt on hein korjatud,
26Vannak juhaid a te ruházatodra, és kecskebakok mezõnek árául,
26siis on sul tallesid riietuseks ja sikke ostuhinnaks põllu eest.
27És elég kecsketej a te ételedre, a te házadnépének ételére, és szolgálóleányaidnak ételül.
27Ja sul enesel on küllalt kitsepiima toiduks, toiduks su perele ja elatiseks su teenijaile.