1Mint a hó a nyárhoz és az esõ az aratáshoz, úgy nem illik a bolondhoz a tisztesség.
1Nagu lumi suvel ja vihm lõikusajal, nõnda ei sobi albile au.
2Miképen a madár elmegy és a fecske elrepül, azonképen az ok nélkül való átok nem száll az emberre.
2Nagu koduta lind, nagu lendav pääsuke, nõnda on teenimata needus: see ei lähe täide.
3Ostor a lónak, fék a szamárnak; és vesszõ a bolondok hátának.
3Hobusele piits, eeslile valjad ja alpide seljale vits.
4Ne felelj meg a bolondnak az õ bolondsága szerint, hogy ne légy te is õ hozzá hasonlatos;
4Ära vasta albile ta rumalust eeskujuks võttes, et sinagi ei saaks tema sarnaseks!
5Felelj meg a bolondnak az õ bolondsága szerint, hogy ne legyen bölcs a maga szemei elõtt.
5Vasta albile ta rumaluse peale, et ta ei hakkaks ennast targaks pidama!
6A ki bolond által izen valamit, lábait vagdalja el magának, és bosszúságot szenved.
6Kes albiga sõna saadab, raiub eneselt jalad ja peab jooma vägivalda.
7[Mint] a sántának lábai lógnak, úgy a bölcsmondás a bolondoknak szájában.
7Nagu lonkuri jalgade kõikumine on õpetussõna alpide suus.
8Mint a ki követ köt a parittyába, úgy [cselekszik,] a ki a bolondnak tisztességet tesz.
8Otsekui asetaks kivi lingule, nõnda on albile au andmine.
9[Mint] a részeg ember kezébe akad a tövis, [úgy akad] az eszes mondás a bolondoknak szájába.
9Otsekui joobnu kätte sattunud orjavits on õpetussõna alpide suus.
10Mint a lövöldözõ, a ki mindent megsebez, olyan az, a ki bolondot fogad fel, és a ki csavargókat fogad fel.
10Nagu kütt, kes haavab kõiki, on see, kes palkab albi või palkab möödujaid.
11Mint az eb megtér a maga okádására, úgy a bolond megkettõzteti az õ bolondságát.
11Nagu oma okse juurde tagasi pöörduv koer on oma rumalust kordav alp.
12Láttál-é oly embert, a ki a maga szemei elõtt bölcs? A bolond felõl [jobb] reménységed legyen, hogynem mint a felõl!
12Kui näed meest, kes iseenese silmis on tark, siis on albil enam lootust kui temal.
13Azt mondja a rest: ordító [oroszlán] van az úton! oroszlán van az utczákon!
13Laisk ütleb: Noor lõvi on tee peal! Kiskja keset turgu!
14[Mint] az ajtó forog az õ sarkán, úgy a rest az õ ágyában.
14Uks pöörleb hingedel, laisk oma asemel.
15Ha a rest az õ kezét a tálba nyujtotta, resteli azt csak szájához is vinni.
15Laisk pistab käe kaussi, aga ei viitsi seda suu juurde viia.
16Bölcsebb a rest a maga szemei elõtt, mint hét olyan, a ki okos feleletet ád.
16Laisk on iseenese meelest targem kui seitse arukalt vastajat.
17Kóbor ebet ragad fülön, a ki felháborodik a perpatvaron, a mely õt nem illeti.
17Otsekui koera kõrvust haarab kinni see, kes mööda minnes vihastab riiu pärast, millega temal ei ole tegemist.
18Mint a balga, a ki tüzet, nyilakat és halálos szerszámokat lövöldöz,
18Nagu meeletu, kes ammub tuliseid surmanooli,
19Olyan [az], a ki megcsalja az õ felebarátját, és azt mondja: csak tréfáltam!
19on mees, kes petab oma ligimest ja ütleb: Ma teen ju ainult nalja.
20Ha a fa elfogy, kialuszik a tûz; ha nincs súsárló, megszûnik a háborgás.
20Puude puudusel kustub tuli, ja kui ei ole keelepeksjat, vaibub tüli.
21Mint az elevenszénre a holtszén, és a fa a tûzre, [olyan] a háborúságszerzõ ember a patvarkodásnak felgyujtására.
21Mida söed hõõgusele ja puud tulele, seda on riiakas mees tüli õhutamisel.
22A fondorlónak beszédei hízelkedõk, és azok áthatják a szív belsejét.
22Keelepeksja sõnad on nagu maiuspalad ja need lähevad otse sisikonna soppidesse.
23[Mint] a meg nem tisztított ezüst, melylyel valami agyagedényt beborítottak, [olyanok] a gyulasztó ajkak a gonosz szív mellett.
23Põlevad huuled ja kuri süda on nagu hõbevaabaga kaetud potitükk.
24Az õ beszédeivel másnak tetteti magát a gyûlölõ, holott az õ szívében gondol álnokságot.
24Vihkaja teeskleb huultega, aga südames ta haub pettust:
25Mikor kedvesen szól, ne bízzál õ hozzá; mert hét iszonyatosság van szívében.
25kui ta teeb oma hääle mahedaks, siis ära usu teda, sest tal on seitse jäledust südames.
26Elfedeztethetik a gyûlölség csalással; de nyilvánvalóvá lesz az õ gonoszsága a gyülekezetben.
26Vihkamine katab ennast kavalasti, aga koguduses tuleb ta kurjus ilmsiks.
27A ki vermet ás [másnak], abba belé esik; és a ki felhengeríti a követ, arra gurul vissza.
27Kes kaevab augu, langeb ise sinna sisse, ja kes paneb kivi veerema, selle peale see veereb tagasi.
28A hazug nyelv gyûlöli az általa megrontott [embert], és a hízelkedõ száj romlást szerez.
28Valelik keel vihkab oma ohvreid, ja meelitaja suu valmistab hukatuse.