1Az éneklõmesternek, Dávidé; zsoltár.
1Laulujuhatajale: Taaveti laul. Mu kiituse Jumal, ära ole vait!
2Mert a gonosznak szája és az álnokságnak szája felnyilt ellenem, hazug nyelvvel beszélnek én velem.
2Sest nad on avanud mu vastu õela ja petise suu; nad räägivad minuga valekeelel;
3És körülvesznek engem gyûlölséges beszédekkel, és ostromolnak engem ok nélkül.
3nad on mind piiranud vihkamissõnadega ja võitlevad mu vastu põhjuseta.
4Szeretetemért ellenkeznek velem, én pedig imádkozom.
4Mu armastuse pärast kaebavad nad minu peale, aga mina palvetan.
5Roszszal fizetnek nékem a jóért, és gyûlölséggel az én szeretetemért.
5Nemad tasuvad mulle head kurjaga ja mu armastust vihkamisega.
6Állíts fölibe gonoszt, és vádló álljon az õ jobb keze felõl.
6Sea õel tema vastu ja saatan seisku ta paremal käel!
7Mikor törvénykezik, mint gonosz jõjjön ki; még az imádsága is bûnné legyen.
7Kohtust väljugu ta hukkamõistetult ja tema palve saagu patuks!
8Életének napjai kevesek legyenek, és a hivatalát más foglalja el.
8Tema päevi olgu pisut, ta amet saagu teisele!
9Fiai legyenek árvákká, a felesége pedig özvegygyé.
9Ta lapsed jäägu vaeslasteks ja ta naine leseks!
10És bujdossanak az õ fiai és kolduljanak, és elpusztult helyeiktõl távol keressenek [eledelt.]
10Ta lapsed hulkugu ümber ja kerjaku ning otsigu toitu kaugel oma varemeist!
11Foglalja le minden jószágát az uzsorás, és idegenek ragadozzák el szerzeményét.
11Liigkasuvõtja võtku kõik, mis tal on, ja muulased rüüstaku ta töövaeva!
12Ne legyen néki, a ki kegyelmet mutasson [iránta,] és ne legyen, a ki könyörüljön az õ árváin!
12Ärgu olgu tal kedagi, kes osutab heldust ta vastu, ja ärgu olgu kedagi, kes annaks armu tema vaeslastele!
13Veszszen ki az õ maradéka; a második nemzedékben töröltessék el a nevök!
13Tema järglased saagu otsa, teises põlves kustugu tema nimi!
14Atyáinak álnoksága emlékezetben legyen az Úr elõtt, és anyjának bûne el ne töröltessék!
14Tema esiisade pahateod seisku Issandal meeles ja tema ema pattu ärgu kustutatagu!
15Mindenkor az Úr elõtt legyenek, és emlékezetök is veszszen ki e földrõl,
15Olgu need Issanda ees alati, ja ta kaotagu maa pealt nende mälestus!
16A miatt, hogy nem gondolt arra, hogy kegyelmet gyakoroljon és üldözte a szegény és nyomorult embert, és a megkeseredett szívût, hogy megölje.
16Sest see mees ei mõelnud teha head, vaid kiusas viletsat ja vaest ja meeleheitel olevat, et teda surmata.
17Mivelhogy szerette az átkot, azért érte el õt; és mivel nem volt kedve az áldáshoz, azért távozék az el õ tõle.
17Ta armastas needmist - see tabagu teda! Temale ei meeldinud õnnistamine - see jäägu temast kaugele!
18Úgy öltözte fel az átkot, mint a ruháját, azért ment beléje, mint a víz, és az õ csontjaiba, mint az olaj.
18Ta riietas end needmisega nagu kuuega - see tungigu nagu vesi tema sisemusse ja nagu õli ta kontidesse!
19Legyen az néki palástul, a melybe beburkolódzik, és övül, a melylyel mindenkor övezze magát.
19Olgu see temale nagu riie, millesse ta ennast mähib, ja nagu vöö, millega ta alati ennast vöötab!
20Ez legyen jutalmok az Úrtól az én vádolóimnak, és a kik rosszat beszélnek az én lelkemre.
20Niisugune olgu mu pealekaebajate palk Issanda käest ja nende palk, kes räägivad kurja minu hinge vastu!
21De te, én Uram, Istenem, bánj velem a te nevedért; mivelhogy jó a te kegyelmed, szabadíts meg engem!
21Aga sina, Issand, mu Jumal, tee minuga oma nime kohaselt, sest sinu heldus on hea: kisu mind välja!
22Mert szegény és nyomorult vagyok én, még a szívem is megsebesíttetett én bennem.
22Sest mina olen vilets ja vaene, ja mu süda on läbi torgatud mu sees.
23Úgy hanyatlom el, mint az árnyék az õ megnyúlásakor; ide s tova hányattatom, mint a sáska.
23Ma kaon nagu vari, mis pikemaks venib, mind raputatakse maha nagu rohutirtse.
24Térdeim tántorognak az éhségtõl, és testem megfogyatkozott a kövérségtõl.
24Mu põlved nõrkevad paastumisest ja mu liha kõhnub rasvatuks.
25Sõt gyalázatossá lettem elõttök; ha látnak engem, fejöket csóválják.
25Ma olen saanud neile teotuseks, mind nähes nad vangutavad pead.
26Segíts meg engem, Uram Isten; szabadíts meg engem a te kegyelmed szerint!
26Aita mind, Issand, mu Jumal! Päästa mind oma heldust mööda!
27Hadd tudják meg, hogy a te kezed [munkája] ez, hogy te cselekedted ezt, Uram!
27Tundku nad, et see on sinu käsi, et sina, Issand, oled seda teinud!
28Átkozzanak õk, de te áldj meg! Feltámadnak, de szégyenüljenek meg és örvendezzen a te szolgád.
28Kui nad neavad, siis sina õnnista! Kui nad kipuvad kallale, siis jäägu nad häbisse, aga sinu sulane rõõmustagu!
29Öltözzenek az én vádlóim gyalázatba, és burkolózzanak szégyenökbe, mint egy köpenybe!
29Mu vastased riietugu teotusega ja mähkigu end oma häbisse nagu ülekuube!
30Hálát adok az Úrnak felettébb az én számmal, és dicsérem õt a sokaság közepette!
30Ma tahan Issandat väga tänada oma suuga ja paljude seas teda kiita,
31Mert jobb keze felõl áll a szegénynek, hogy megszabadítsa azoktól, a kik elítélik annak lelkét.
31sest tema seisab vaese paremal käel, et päästa tema hing hukkamõistjate käest.