1Szeretem az Urat, mert meghallgatja esedezéseim szavát.
1Ma armastan Issandat, sest ta kuuleb mu häält ja mu anumist,
2Mert az õ fülét felém fordítja, azért segítségül hívom õt egész életemben.
2sest ta on pööranud oma kõrva minu poole ja ma hüüan teda appi oma eluaja.
3Körülvettek engem a halál kötelei, és a pokol szorongattatásai támadtak meg engem; nyomorúságba és ínségbe jutottam.
3Surma võrgud ümbritsesid mind, surmavalla ängistused tabasid mind, ma sattusin ahastusse ja muresse.
4És az Úrnak nevét segítségül hívám: Kérlek Uram, szabadítsd meg az én lelkemet!
4Aga ma hüüdsin appi Issanda nime: 'Oh Issand, päästa mu hing!'
5Az Úr kegyelmes és igaz, és a mi Istenünk irgalmas.
5Armuline on Issand ja õige, meie Jumal on halastaja.
6Az Úr megõrzi az alázatosokat; én ügyefogyott voltam és megszabadított engem.
6Issand hoiab kohtlasi; ma olin nõder ja tema aitas mind.
7Térj meg én lelkem a te nyugodalmadba, mert az Úr jól tett teveled.
7Pöördu, mu hing, tagasi oma hingamisele, sest Issand on sulle head teinud!
8Minthogy megszabadítottad lelkemet a haláltól, szemeimet a könyhullatástól [és] lábamat az eséstõl:
8Sest sina kiskusid mu hinge surmast välja, mu silmad silmaveest, mu jala komistusest.
9Az Úr orczája elõtt fogok járni az élõknek földén.
9Ma loodan ikka käia Issanda ees elavate maal.
10Hittem, azért szóltam; [noha] igen megaláztatott valék.
10Mina usun, seepärast ma räägin. Ma olin suures vaevas.
11Csüggedezésemben ezt mondtam én: Minden ember hazug.
11Ma ütlesin oma kohmetuses: 'Kõik inimesed on valelikud!'
12Mivel fizessek az Úrnak minden hozzám való jótéteményéért?
12Kuidas ma tasun Issandale kõik tema heateod minu vastu?
13A szabadulásért való poharat felemelem, és az Úrnak nevét hívom segítségül.
13Ma tõstan üles päästekarika ja hüüan appi Issanda nime.
14Az Úr iránt való fogadásaimat megadom az õ egész népe elõtt.
14Ma tasun oma tõotused Issandale kogu ta rahva nähes.
15Az Úr szemei elõtt drága az õ kegyeseinek halála.
15Kallis on Issanda meelest tema vagade surm.
16Uram! én bizonyára a te szolgád vagyok; szolgád vagyok én, a te szolgáló leányodnak fia, te oldoztad ki az én köteleimet.
16Oh Issand, ma olen ju su sulane, ma olen su sulane, su teenija poeg; sa oled mu köidikud lahti päästnud!
17Néked áldozom hálaadásnak áldozatával, és az Úr nevét hívom segítségül.
17Sinule ma ohverdan tänuohvreid ja hüüan appi Issanda nime.
18Az Úr iránt való fogadásaimat megadom az õ egész népe elõtt,
18Oma tõotused ma tasun Issandale kogu ta rahva nähes
19Az Úr házának tornáczaiban, te benned, oh Jeruzsálem! Dicsérjétek az Urat!
19Issanda koja õuedes, sinu keskel, Jeruusalemm. Halleluuja!