1Nem nékünk Uram, nem nékünk, hanem a te nevednek adj dicsõséget, a te kegyelmedért és hívségedért!
1Mitte meile, Issand, mitte meile, vaid oma nimele anna au oma helduse pärast, oma ustavuse pärast!
2Miért mondanák a pogányok: Hol van hát az õ Istenök?
2Mispärast peaksid paganad ütlema: 'Kus on nüüd nende Jumal?'
3Pedig a mi Istenünk az égben van, és a mit akar, azt mind megcselekszi.
3Aga meie Jumal on taevas, ta teeb kõik, mis temale meeldib.
4Azoknak bálványa ezüst és arany, emberi kezek munkája.
4Nende ebajumalad on hõbe ja kuld, inimeste kätetöö.
5Szájok van, de nem szólanak; szemeik vannak, de nem látnak;
5Suu neil on, aga nad ei räägi; silmad neil on, aga nad ei näe;
6Füleik vannak, de nem hallanak; orruk van, de nem szagolnak;
6kõrvad neil on, aga nad ei kuule; nina neil on, aga nad ei tunne lõhna;
7Kezeik vannak, de nem tapintanak, lábaik vannak, de nem járnak, nem szólanak az õ torkukkal.
7käed neil on, aga nad ei katsu; jalad neil on, aga nad ei kõnni; nende kurk ei kõnele.
8Hasonlók legyenek azokhoz készítõik, [és] mindazok, a kik bíznak bennök!
8Nende sarnaseks saavad nende tegijad ja kõik, kes nende peale loodavad.
9Izráel! te az Úrban bízzál; az ilyenek segítsége és paizsa õ.
9Iisrael, looda Issanda peale, tema on teie abi ja teie kilp!
10Áronnak háza! az Úrban bízzál; az ilyenek segítsége és paizsa õ.
10Teie, Aaroni sugu, lootke Issanda peale, tema on teie abi ja teie kilp!
11A kik félitek az Urat, az Úrban bízzatok; az ilyenek segítsége és paizsa õ.
11Teie, kes Issandat kardate, lootke Issanda peale; tema on teie abi ja teie kilp!
12Az Úr megemlékezik mi rólunk [és] megáld [minket]; megáldja Izráel házát, megáldja Áronnak házát.
12Issand mõtleb meile, tema õnnistab: ta õnnistab Iisraeli sugu, ta õnnistab Aaroni sugu,
13Megáldja azokat, a kik félik az Urat, a kicsinyeket és a nagyokat.
13ta õnnistab neid, kes kardavad Issandat, nii pisikesi kui suuri.
14Szaporítson titeket az Úr, titeket és a ti fiaitokat.
14Issand lisagu teile veel õnnistust, teile ja teie lastele!
15Áldottai vagytok ti az Úrnak, a ki teremtette a mennyet és a földet.
15Teie olete Issanda õnnistatud, selle, kes on teinud taeva ja maa!
16Az egek az Úrnak egei, de a földet az ember fiainak adta.
16Taevas on Issanda taevas ja maa on ta andnud inimlastele.
17Nem a meghaltak dicsérik az Urat, sem nem azok, a kik alászállanak a csendességbe.
17Ei surnud kiida Issandat ega need, kes lähevad alla vaikusesse.
18De mi áldjuk az Urat mostantól fogva mindörökké. Dicsérjétek az Urat!
18Aga meie, me täname Issandat nüüd ja igavesti. Halleluuja!