1Az éneklõmesternek a seminithre; Dávid zsoltára.
1Laulujuhatajale: kaheksandal helil; Taaveti laul.
2Segíts Uram, mert elfogyott a kegyes, mert eltüntek a hívek az emberek fiai közül.
2Päästa, Issand, sest vagad on lõppenud ja ustavad on otsa saanud inimlaste seast!
3Hamisságot szól egyik a másiknak; hizelkedõ ajakkal kettõs szívbõl szólnak.
3Nemad räägivad tühja üksteisega, räägivad libedate huultega, kahepaikse südamega.
4Vágja ki az Úr mind a hizelkedõ ajkakat, a nyelvet, a mely nagyokat mond.
4Hävitagu Issand kõik libedad huuled, keeled, mis räägivad kõrke asju,
5A kik ezt mondják: Nyelvünkkel felülkerekedünk, ajkaink velünk vannak; ki lehetne Úr felettünk?
5kes ütlevad: 'Oma keele tõttu me oleme tugevad, meie huuled on meie võimuses, kes on meile isandaks?'
6A szegények elnyomása miatt, a nyomorultak nyögése miatt legott felkelek, azt mondja az Úr; biztosságba helyezem azt, a ki arra vágyik.
6'Viletsate rõhumise, vaeste ägamise pärast tõusen ma nüüd üles,' ütleb Issand, 'ma toon pääste sellele, kes hingeldab.'
7Az Úr beszédei tiszta beszédek, [mint] földbõl való kohóban megolvasztott ezüst, hétszer megtisztítva.
7Issanda kõned on puhtad kõned, need on hõbe, mis savist ahjus sulatatud ja seitsmekordselt puhastatud.
8Te Uram, tartsd meg õket; õrizd meg õket e nemzetségtõl örökké. [ (Psalms 12:9) Köröskörül járnak a gonoszok, mihelyt az alávalóság felmagasztaltatik az emberek fiai közt. ]
8Sina, Issand, kaitsed neid; sa hoiad neid igavesti selle põlve rahva eest.
9Õelad käivad toredasti ringi, kui nurjatus inimlastes ennast ülendab.