1Az éneklõmesternek; Dávid zsoltára.
1Laulujuhatajale: Taaveti laul.
2Uram, meddig felejtkezel el rólam végképen? Meddig rejted el orczádat tõlem?
2Kui kaua sa, Issand, unustad mind hoopis, kui kaua sa peidad oma palet mu eest?
3Meddig tanakodjam lelkemben, bánkódjam szívemben naponként? Meddig hatalmaskodik az én ellenségem rajtam?
3Kui kaua ma pean muret tundma oma hinges ja kandma kurbust päevast päeva oma südames? Kui kaua saab mu vaenlane suurustada mu vastu?
4Nézz ide, felelj nékem, Uram Istenem; világosítsd meg szemeimet, hogy el ne aludjam a halálra;
4Vaata ometi! Vasta mulle, Issand, mu Jumal! Tee selgeks mu silmad, et ma ei uinuks surmale,
5Hogy ne mondja ellenségem: meggyõztem õt; háborgatóim ne örüljenek, hogy tántorgok.
5et mu vaenlane ei ütleks: 'Ma sain võimust ta üle!' ja mu vastased ei ilutseks, sellepärast et ma kõigun.
6Mert én a te kegyelmedben bíztam, örüljön a szívem a te segítségednek; hadd énekeljek az Úrnak, hogy jót tett velem!
6Kuid mina loodan sinu helduse peale, mu süda ilutseb sinu päästest. Ma tahan laulda Issandale, et ta mulle on head teinud.