1Dávidé.
1Taaveti laul. Tänatud olgu Issand, mu kalju, kes õpetab mu käsi lahinguks ja mu sõrmi sõjaks,
2Jóltevõm és megoltalmazóm, mentõváram és szabadítóm nékem; paizsom, és az, a kiben én bízom: õ veti alám népemet.
2tema, kes on mu heldus ja mu mäelinnus, mu kindel varjupaik ja mu päästja, minu kilp ja see, kelle juures ma pelgupaika otsin; ta alistab minule mu rahva.
3Uram! Micsoda az ember, hogy tudsz felõle, és az embernek fia, hogy gondod van reá?
3Oh Issand! Mis on inimene, et sa tahad teda tunda? Mis on inimlaps, et sa paned teda tähele?
4Olyan az ember, mint a lehellet; napjai, mint az átfutó árnyék.
4Inimene on tuuleõhu sarnane: tema päevad on nagu mööduv vari.
5Uram, hajlítsd meg egeidet és szállja alá; illesd meg a hegyeket, hogy füstölögjenek!
5Issand, kalluta oma taevaid ja tule alla, puuduta mägesid, et need suitseksid!
6Lövelj villámot és hányd szerte õket; bocsásd ki nyilaidat és vedd el eszöket.
6Löö välku ja pilluta nad laiali, läkita oma nooled ja peleta neid!
7Nyújtsd le kezeidet a magasból; ragadj ki és ments meg engem a nagy vizekbõl, az idegen-fiak kezébõl;
7Siruta oma käed ülalt, päästa ja tõmba mind välja suurest veest, võõramaa laste käest,
8A kiknek szájok hazugságot beszél, s jobb kezök a hamisság jobb keze.
8kelle suu räägib tühja ja kelle parem käsi on valetaja käsi!
9Isten! Új éneket éneklek néked; tízhúrú hangszerrel zengedezlek téged;
9Jumal, ma laulan sulle uue laulu! Ma mängin kümnekeelsel naablil sinule,
10Ki segítséget ád a királyoknak, [s] megmenti Dávidot, az õ szolgáját a gonosz szablyától.
10kes annad abi kuningaile, kes päästsid oma sulase Taaveti kurja mõõga eest.
11Ragadj ki és ments meg engem az idegen-fiak kezébõl, a kiknek szájok hazugságot beszél, s jobbkezök a hamisság jobbkeze.
11Päästa mind ja vabasta mind võõramaa laste käest, kelle suu räägib tühja ja kelle parem käsi on valetaja käsi,
12Hogy fiaink olyanok legyenek, mint a plánták, nagyokká nõve ifjú korukban; leányaink, mint a templom mintájára kifaragott oszlopok.
12et meie pojad oleksid noorpõlves nagu hästi kasvatatud taimed, ja meie tütred nagu templi ehituses ilusasti voolitud nurgasambad,
13Legyenek telve tárházaink, eledelt eledelre szolgáltassanak; juhaink százszorosodjanak, ezerszeresedjenek a mi legelõinken.
13et meie aidad oleksid täis ning annaksid iga liiki vilja, et meie lambakari kasvaks tuhandekordseks ja kümne tuhande kordseks meie nurmedel,
14Ökreink megrakodva legyenek; sem betörés, sem kirohanás, sem kiáltozás ne legyen a mi utczáinkon.
14et meie veised oleksid tiined, et ei juhtuks kahju ega kaotust, et ei oleks hädakisa meie tänavatel!
15Boldog nép az, a melynek így van dolga; boldog nép az, a melynek az Úr az õ Istene.
15Õnnis on rahvas, kelle käsi nõnda käib. Õnnis on rahvas, kelle Jumal on Issand.